Véres ősz rendkívüli állapotban
Népszabadság * Dési András * 2007. szeptember 7.
A rendkívüli állapotra hasonlító helyzetben Horst Herold néha úgy érezte, mintha egy űrhajóban utazott volna, a földi valóságtól akár több fényévnyi távolságra.
Pedig a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) főnökének 1975 szeptember 5.-én és az azt követő hetekben nagyon is a földön kellett járnia: az NSZK történetének egyik legsúlyosabb válságával nézett szembe. Szeptember 5.-én a hírhedt szélsőbalos terrorszervezet, a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) kommandója Kölnben elrabolta Hanns-Martin Schleyert, a Német Munkaadók Szövetségének elnökét.
A véres emberrablás – a terroristák végeztek Schleyer sofőrjével és három testőrével – a Német Ősznek nevezett 44 napos rendkívüli állapot kezdetét is jelentette. A parlamenti kontrollt lényegében hatályon kívül helyezték, a döntéseket válságstábokban hozták meg, teljes hírzárlatot rendeltek el. A nyugatnémet állam ugyan nem először nézett szembe a „belülről támadó” RAF-fal, a „68-as gyökerű, radiális baloldali diákmozgalomból kegyetlen terrorcsoporttá változott szervezet második generációja azonban gyökeresen különbözött az 1972-től börtönben ülő alapítóktól – Andreas Baadertől, Gudrun Ensslintől és Jan-Carl Raspétól. Az elsődleges cél már nem a kizsákmányoló és igazságtalan tőkés rend, valamint a náci múlt eltussolása elleni – ha kell, erőszakos – küzdelem, hanem Baaderék kiszabadítása volt.
Helmut Schmidt – aki 1974-1982 között volt az NSZK kancellárja – harminc évvel később bűnösnek érezi magát a később meggyilkolt Schleyerrel, illetve annak feleségével szemben. A Die Zeitnek nyilatkozva Schmitt azonban kiállt amellett, hogy nem engedett a terroristák követeléseinek. Pedig a Schleyer-família mindent megpróbált, hogy a kormányt engedményre kényszerítse. Így beadvánnyal fordultak a szövetségi alkotmánybírósághoz is azért, hogy a taláros testület rendelkezzen Baaderék szabadon bocsátásáról.
Schmitték fellépését ma már eltúlzottnak tartja Gerhart-Rudolf Baum. – Sokkal hűvösebb fejjel kellett volna reagálni, az általános hisztéria azonban mindenkit magával ragadott – mondja az egykori belügyi államtitkár, majd később belügyminiszter arról az időszakról, amikor páncélozott járművel lepték el Bonn utcáit, s szögesdróttal vették körül a minisztériumokat. A terrorista veszély nagyon kézzelfogható közelségben volt, a RAF nemcsak Schmittel akart végezni, hanem elődjét, Willy Brandtot, valamint Hans-Dietrich Genscher külügyminisztert és alkancellárt egyaránt célba vette.
A rendkívüli állapot rendkívüli intézkedéseket is hozott: Baaderéknak minden kapcsolatot megtiltottak a külvilággal, még ügyvédeikkel sem érintkezhettek, a terrorizmussal vádolt személyekkel szemben távollétükben is lefolytathatták a büntetőeljárást. Mindez a 2001 szeptember 11.-ét követő német anti-terrorista törvények alapját képezte.
A sors furcsa fintora, hogy a Német Ősz harmincadik évfordulója egybe esett az újraegyesített Németország legnagyobb terrorista-fogásával, az Iszlám Dzsihád Unió sejtjéhez tartozó három személy „lekapcsolásával”. Három évtizede Herold a Schleyer-ügy kapcsán kezdte meg a BKA számítógépes nyilvántartó-rendszerének masszív kiépítését. A mostani CDU-s belügyminiszter, Wolfgang Schäuble – az országhatárokat nem ismerő, s a terroristák által is mesterien használtfő internet korában – a számítógépek merevlemezein tárolt információk „leszívását” lehetővé tevő on-line nyomozást akarja bevezetni. Sokan kikelnek a polgári szabadságjogok megsértésének tartott virtuális kutakodás ellen, de közben egy friss felmérés szerint a németek az áremelkedés, a munkanélküliség, a természeti katasztrófák mellett a terrormerényleteket is a legnagyobb félelmeik közé sorolják.
Wolfgang Kraushaar hamburgi politológus szerint a RAF és a Német Ősz még nem számít történelemnek. A sebek mélyek, amit jól mutat, hogy milyen elkeseredett viták kísérték az egykori RAF-terrorista, Brigitte Mohnhaupt szabadlábra helyezését, illetve a szintén negyedszázada rács mögött ülő társa, Christian Klar kegyelmi kérvényét. Miközben számos RAF-gyilkosság is felderítésre vár, egyáltalán nem tisztázott: a német állam és a társadalom mennyi megbékélést engedhet meg magának. Kraushaar mindenesetre úgy látja: a RAF igazi kudarca, hogy a kormány számos hibája ellenére az állam mégis megerősödve került ki a konfliktusból. – Sok baloldali, aki eredetileg szimpatizált Baaderékkal és az általuk megfogalmazott társadalom-kritikával, arra a következtetésre jutott, ha nem is szeretik, de valahogy békében kell élniük a kapitalizmussal és a polgári demokráciát védő állammal. Ekkor születtek meg azok, az erőszakot elutasító alternatív mozgalmak, amelyekből 1980-ban létrejöttek a német zöldek – mondta a Stern magazinnak a Német Ősz és a RAF „örökségéről” a politológus.
A nyomasztó Német Ősz kíméletlenül és véresen ért véget. Október 13-án – a RAF-fal egyeztetve – négy palesztin terrorista 91 utassal a fedélzetén elrabolta a Lufthansa egyik gépét, amely végül Mogadisuban landolt. Október 18-án a GSG-9 kommandósai megrohamozták a gépet, a túszokat kiszabadították, három géprablót megöltek. Pár órával később Baader és társai a stuttgarti börtönben öngyilkosságot követtek el. Másnap Elzászban, egy autó csomagtartójában megtalálták Schleyer holttestét – a férfit elrablói többször főbe lőtték.
