Népszabadság * Müller Fruzsina * 2007. szeptember 7.
Josef Joffe/Dirk Maxeiner/Michael Miersch/Henryk M. Broder: Schöner Denken. Wie man politisch unkorrekt ist. München: Piper 2007 192 oldal, 14,90 euró„Azért kerek a fejünk, hogy a gondolatok megváltoztathassák benne az irányukat” – ezt az idézetet választotta mottójául a Schöner Denken (Szebben gondolkozni) című könyvecske négy szerzője. Olyan neves lapok munkatársai ők, mint a Spiegel és a Zeit. A fülszöveg szerint a könyv politikailag inkorrektek számára készült szókimondó, de szórakoztató útmutató, és ábécésorrendben tartalmazza az összes közhelyet, amelyek nap mint nap eltérítik az embert attól, hogy saját maga gondolkozzon.
Ilyen például a szerzők szerint rögtön az A betűnél Amerika fogalma, amely találóan világít rá a németeknek az USA-hoz fűződő ambivalens viszonyára. „Úgy eszünk, iszunk, tévézünk, úgy hallgatunk zenét és úgy táncolunk, mint az amcsik, de nem szeretjük Amerikát, mert felületes, prűd, pénzéhes, egoista, materialista és gyökértelen. Vagy éppen azért, ami az ellenkezője: szégyentelen, konformista, hagyományokhoz ragaszkodó, ultranacionalista és hipervallásos.”
Egy másik szócikk a németek pacifizmusát állítja pellengérre, amelyet két elvesztett világháború tanulságaként vontak le, és amely mellett szerintük Auschwitz és Srebrenica után is ki kell tartani. Ezzel el is érkeztünk a következő szócikkhez, az antiszemitizmushoz. Ez a szerzők szerint tulajdonképpen feltétlen zsidóbarátság, amely csupán akkor csap át antiszemitizmusba, ha a zsidók – jelen esetben az izraeliek – nem úgy viselkednek, mint bölcs Náthán. Európa és az iszlám világ viszonyát többek között a „kultúrák párbeszéde” szócikk világítja meg, vagyis „amikor az egyik fél tiszteletről prédikál, a másik meg üzeneteket robbant”.
A nagypolitika szókincse mellett a négy újságíró nem kíméli a hétköznapi kifejezéseket (kreativitás = ötlettelenség) vagy divatirányzatokat sem. A „babona” címszó alatt a következő magyarázat áll: irracionális meggyőződés a tudomány előtti időkből, mint például a boszorkányok létébe vetett hit. A modern ember csak a bizonyíthatóban hisz, tehát a horoszkópban, a fengsujban, a homeopátiában (= cukorba csomagolt semmi), az atomenergiát helyettesítő szélmalmokban és a ritmikusan kitörő, világméretű járványokban, amelyek a világ végét jelzik előre.
A politikai korrektség eredetileg az Egyesült Államokban élő kisebbségek és nők hátrányos megkülönböztetése ellen irányuló beszédmód, amely Németországban is meghonosodott, igaz, néha ellenkező előjellel. Míg Amerikában a diszkriminációt megelőzendő igyekeztek eltörölni az olyan foglalkozásmegnevezéseket, amelyekből az illető nemére lehetett következtetni, addig a németek lehetőleg minden maszkulin fogalomnak megalkották a nőnemű párját is. Más esetben azonban követték az amerikai mintát, így például a kisebbségek megnevezésében, ami többek között a négercsók csokicsókra történő átkereszteléséhez vezetett.
A neokonzervatív vitakultúrának ma is része a politikai korrektség, és ezzel az állítólag liberálisnak és multikulturálisnak kikiáltott társadalom kritizálása – ám e könyv szerzői nem mennek ilyen messzire. Egyszerűen minden „jó” embert és eszmét pellengérre állítanak. Ahogy egy olvasó fogalmazott internetes naplójában, ez a könyv a tábortűz mellett született, ahol négy idősebb úr fel akarta fedezni magának a provokálás örömét.
A szerzők egyik fő céltáblája a környezetvédelem, olyan kifejezésekkel, mint „klímakatasztrófa: az apokalipszis legújabb verziója”, vagy „globális felmelegedés: egyenesen a következő jégkorszakba vezető, ezért a bolygó hőmérsékleti változásaitól teljesen független jelenség”. Azt gondolhatnánk, hogy ez valóban provokáció, mégsem háborodott fel egyetlen környezetvédő sem. Amint mondták, nem tudják komolyan venni a könyvet. Ha a provokáció nem sikerült is, azért a négy szerző biztosan mosolyra tudta fakasztani nagyszámú olvasóközönségét.
