NOL * Lapzsemle * 2007. szeptember 6.
„Nem fogom azt mondani, hogy Magyarországon fasiszta veszély van, csak azért, hogy a Fideszen üssek egyet”
A Magyar Narancs friss számában megjelent interjúban Eörsi Mátyás szabaddemokrata frakcióvezető visszatért arra a nemzetközi sajtótájékoztatóra, amelyen a Magyar Gárdával kapcsolatban ő a miniszterelnök helyzetértékelésével szemben leszögezte: Magyarországon nincs fasiszta veszély.
„A jobbodal azóta is velem takarózik, de arról nem beszélnek, amit ezen a sajtótájékoztatón még elmondtam” – fogalmazott most Eörsi. – „Igenis vannak fasiszták, vannak, akik együttműködnek velük, és bár nincs fasiszta veszély, százezrek vannak ebben az országban, akik okkal rettegnek a fasiszta veszélytől. A politika nem teheti meg, hogy becsukja a szemét. Egyetértek azzal, amit Gyucsány Ferenc mondott, hogy ezzel szemben fel kell lépni. De abból indultam ki, hogy egy nemzetközi sajtótájékoztatón vagyunk, ahol bennünket idézni fognak, ahol nem fogom azt mondani, hogy Magyarországon fasiszta veszély van, csak azért, hogy a Fideszen üssek egyet.”
Kövér László keményen gárdaellenes
„A hülyeség mélységei, azok lepnek meg újra és újra” – mondta a „magyargárdázásról” a Heti Válasznak Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke. – „Egyrészt a Magyar Gárda alapítóié, másrészt a miniszterelnöké, aki ha nem vigyáz, könnyen az egészségügyi intézmények leépítésének legnagyobb áldozataként vonulhat be a történelembe. Mindenesetre elég nehezére esik az embernek ostobák és gazemberek vitájába belebocsátkozni.”
Kövér nem cáfolta a Heti Válasz értesülését, amely szerint a Fidesz elnökségi ülésén „az egyik legkeményebb gárdaellenes véleményt képviselte.” – „Nem az a radikális ugyanis, akinek nagy a szája, vagy aki, mint a viccbéli cigány vak lova, nekirohan a falnak” – mondta Stumpf Andrásnak.
Kóczián a „nagy magyar lavórról”
Kóczián Péter véleménye szintén a Heti Válaszban olvasható: „A Magyar Gárda körül kialakult vita azt bizonyítja, hogy a magyar politikai elit legalább 2014-ig semmit sem fog változtatni a kilencvenes években kialakult frontvonalakon. Marad a fasiszták és a nemzetárulók vitája, s erről szól majd a 2010-es választási kampány is. A Magyar Gárda mint falat kenyér jött a szocialistáknak. Ismét lehet fasisztázni, a Fidesz és a szélsőjobb kapcsolatát emlegetni. A fideszesek pedig elégedetten dőlhetnek hátra, rámutatva arra, hogy vetélytársaik a legalantasabb eszközöktől sem riadnak vissza, amikor a parlamentáris keretek közt tevékenykedő jobboldalt összemossák a demokratikus rendet fenyegető erőkkel.”
A Demokrata 36. számának címlapján:
„A Gárda nem hátrál meg – Vona Gábor nyilvános vitára hívta ki Gyurcsány Ferencet”
Bencsik András főszerkesztő pedig azon elmélkedik vezércikkében, hogy „mi jó Magyarországnak”. Ennek kapcsán visszanyúl történelmi példaképeihez, egyúttal meglepő történelmi felfedezésekre jut: „Jó volt-e Magyarországnak a Rongyos Gárda soproni népszavazást is kiharcoló fellépése? Jó volt-e Magyarországnak a trianoni döntést sunyin elfogadó Kun béla vezette kommunisták utáni Horthy-korszak? Jó volt.”
