Koncert
Az igazi nagy szám, amikor együtt játszik a Budapest Klezmer Band és a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band. Sok bennük a hasonlóság. Végül is a klezmer, mint afféle vándor zene, temérdek elemet átvett máshonnan, így a cigányoktól is, de a sramli, az esztrád, sőt a cirkuszi zene nyomait is fellelhetjük benne. És mind a cigány-, mind a klezmermuzsika gyakran őrült virtuozitásra törekszik, eszelősen felpörgetett tempóra, pattogós ritmusra, kitörő életörömet, féktelen mulatozásra való hajlamot kifejezve.
Az is fontos, hogy a zenekar tagjai önálló egyéniségek, a hangszerük kezelésén túl már-már színészi teljesítményre is képesek. Egész lényükkel is eljátsszák a zenét. A szó jó értelmében egymást hergelik fel addig, amikor már veszekedett tempóban tudnak játszani, csúcsteljesítményre képesek.
Az első részben a gipsy band játszik, technikásan, nagy örömmel, és persze baráti gesztusként ezúttal klezmerszámot is a repertoárjába olvasztva. Természetesen a klezmer band is szolgál cigánydallal, az együttes énekesnője, Bíró Eszter nagy beleérzéssel szólaltatja meg. De mi az, amit ilyenkor az ember igazán vár, a két zenekar közös produkciója, hogy mennyire érzik a másik művészetét.
A két vezető, Jávori Ferenc és Balogh Kálmán biztatóan egymásra néznek, aztán a zenekarok belefognak. A cigányzenekar mind jobban rááll a klezmer hangulatára, stílusára, a kezdeti óvatos hangok kiteljesednek, bátran, telivéren szólnak. Képletesen egymásba simul két nép, két kultúra. Kár, hogy a klezmer band a közös muzsikáláshoz nem tanult meg cigány számot, mert így teljesedett volna ki igazán az este.
A Budapest Klezmer Band és a Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band koncertje
Dohány utcai zsinagóga
Bóta Gábor
