Domonkos István, Budapest
Techet Péter joghallgató az MDF-alapítók és Antall József kormányának közös felelősségét kutatja. Talán mindegy, talán nem című írásában közli, „nem érti, miért szokták pozitívumként emlegetni, hogy apja is politikus volt” (MH, aug. 22.). Igazán nem tehet róla, miért is szoktunk mi, kortársak erről beszélni, hiszen számára történelem, hogy miként élt a 20. században egy olyan magyar család, amelyben az erkölcs és a tisztesség, a hazafiság mindenek előtt való volt.
Időszerű is most megemlékezni id. Antall József rendkívüli érdemeiről, példamutatásáról. 1939. szeptember 1-jén rohanta le a német nemzetiszocialista hadsereg Lengyelországot. A lengyel-magyar közös határon hozzánk özönlöttek a Gestapo barbár különítményei elől menekülő lengyel politikusok, katonák, polgárok, zsidók. Tömegével jöttek gyermekekkel és idős családtagokkal.
Mi, akik akkor felnőttként éltünk, kormányzatunk jóváhagyásával (a németekkel ellenkezve) mindent megtettünk a menekültek védelméért és ellátásáért. Bár Magyarország akkor szövetségben állt a német birodalommal, és zsidótörvények is voltak, a kormány hatalmas mentőakciót dolgozott ki a menekültek elhelyezésére, ellátására, a gyermekek iskoláztatására. Ennek a felejthetetlen humanista feladatnak id. Antall József lett a vezetője, szervezője a belügyminiszter megbízása és felhatalmazása alapján. Ennek mára könyvtárnyi irodalma van. Ajánlom a kutatással foglalkozó Techet úrnak a Mundus Kiadó által 1997-ben megjelentetett Menekültek menedéke című, Kapronczay Károly szerkesztette emlékkönyvet.
Antall József, a politikus, a miniszterelnök, a rendszerváltozást elősegítő tárgyalások vezéralakja hosszabb méltatást érdemel. Minthogy őnála is sokkal idősebb voltam, jobban láttam heroikus igyekezetét a haza érdekében. Lehet, hogy a mai ifjak másként tettek volna a helyében, de ez olyan, mint amikor a folyosón hősködnek.
Domonkos István, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság régi tagja, Budapest
