Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. szeptember 5.
Végtelenül álszent felháborodás
„A Che Guevara kultusz, a drogliberalizáció és a többi elítélésével a Fidesz és a KDNP nem többet akart, hanem mást. Hiába keltenek félelmet a kereszténydemokratákban a margitszigeti nagyréten füvező hippik és a házasodni vágyó melegek, néhány héttel ezelőtt nem az ő rajongótáboruk zsidózott és buzizott vérben forgó szemmel a Várban” – írta a Hírszerzőn Király Dávid „Demszky meghekkelt nyilatkozata és a közgyűlés alpárisága” című publicisztikájában.
„Miközben kívülről tényként kezelhető, hogy a Fővárosi Közgyűlésbe jutott pártok egyike sem szélsőjobboldali, ezt sem a Fidesz, sem annak kistestvére, a KDNP képviselői nem voltak képesek maguk igazolni, pedig ki, ha nem ők. Ehhez mindössze annyit kellett volna tenniük, hogy nemcsak a Magyar Gárdától határolódnak el, hanem az azt létrehozó Jobbiktól is, ahogyan azt a főpolgármester által jegyzett előterjesztés tartalmazta. A Fidesz számára, amely – hangsúlyozom – nem szélsőjobboldali, ez kétségkívül nehézkes, ugyanis hiába utasítja vissza Tarlós István a Tarlós-Jobbik együttműködés vádját, tény, hogy a kampányban még függetlenségét fennhangon hirdető fideszes frakcióvezető akkor nem hárította el a Jobbik támogatását, jelenleg is működik Fidesz-Jobbik koalíció egyes fővárosi kerületekben, és a baloldal aktuális jobboldali liblingjének számító Rogán Antal is többek közt a Jobbik támogatásával lett Belváros-Lipótváros polgármestere. Ezek tények, kár velük vitatkozni, s hogy ez a Fidesz számára is kínos, az bizonyítja legjobban, hogy a legnagyobb ellenzéki párt fővárosi képviselői normális reakció helyett igyekeztek a szocialistákat belekeverni egy másik kínos szituációba a Che Guevara kultusz felemlegetésével.”
A publicista szerint „végtelenül álszent” volt a Fidesz és a KDNP felháborodása, amikor a szabaddemokrata politikusok kettős beszéddel, relativizálással és hamis analógiák gyártásával vádolták meg őket. >
(„Az ítélőképesség: a különbségek meglátása a különbözők között, és az azonos felismerése az azonosak között. Mert a látszat szintjén sokszor azonosnak tűnik, ami különböző, és különbözőnek mutatják magukat a hasonlók. S bár a politikai küzdelmek egyik legfontosabb kelléke a látszat, a kritikai gondolkodás mégiscsak arra a feltevésre épít – a régi görögök teremtette hagyomány szerint -, hogy a látszatok mögött felismerhető az igazság” – írta Ónody Tamás egy hasonló álbotrány kapcsán a 2006-os kampány idején„A díszálszentek” című cikkében.)
Utólag szégyelltem magam…
” Vagy tíz napja reggel a Kossuth Lajos utcában beleszaladtam egy „cigánybűnözéses” plakátba. Szabályos nagyságúba, nem kézzel írtba-rajzoltba. Gondolom, hajnalban rakhatták ki, a Jobbikra hivatkozott. Átrohantam a lámpánál. Mire észbe kaptam, hogy le kellett volna tépni, már átértem. Valahonnan épp elkéstem, nem fordultam vissza. Utólag, azért, valamelyest szégyelltem magam.” >
XXXXXXXXXXXXXXX
A Magyar Hírlap mai főcíme: „Gyurcsány stréberkedett”
A lap szerint a miniszterelnök Kínában Tajvannal kapcsolatban azt mondta, hogy „Magyarország elfogadja az egy Kína elvét, és minden formájában ellenzi a tajvani függetlenséget”. A Magyar Nemzetben Sitkei Levente vezércikkében azt bírálja, hogy miközben Gyurcsány Ferenc „automatikusan visszautasította a tajvani függetlenséget”, „teljesen szükségtelenül” bírálta egyúttal a tervezett népszavazást is a függetlenség kérdésében.
