Forrás: Stop!

35 éve történt

Már harminc öt éve annak, hogy 1972 szeptember 5-én Münchenben nyári olimpiai játékok alatt palesztin terroristák megöltek 11 izraeli sportolót.

A tragédia rányomta bélyegét a játékokra és olimpiai tragédia, vagy müncheni mészárlás néven vonult be a köztudatba. A sportolók halálával végződő túszejtést élőben közvetítették a helyszínen tartózkodó újságírók, valamint a virágkorukat élő televíziók. Az események konklúziójaként megállapítást nyert, hogy a német hatóságok nagyon kevés biztonsági intézkedést tettek a megelőzés területén, illetve a bajor rendőrségnek nem voltak megfelelő terrorelhárító csapatai. A fekete szeptember támadása Hajnali 4 óra 10 perckor a Fekete szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja átmászott az olimpiai falu kerítésén, és behatoltak az izraeli olimpiacsapat Connolly utcában lévő szállására. A laza biztonsági intézkedések következtében a falu őrei hazatérő sportolóknak nézték őket. A gépfegyverekkel felszerelkezett túszejtők lelőtték Móse Weinberg edzőt és Joseph Romano súlyemelőt, akik megpróbálták útjukat állni. Ezt követően dulakodás kezdődött illetve folytatódott lövöldözés. A ház lakóinak egy része a földszinti ablakokon keresztül sikeresen kimenekült, azonban közülük kilencet túszul ejtettek a terroristák. A huzavonaWilly Brandt szövetségi elnök és Hans-Dietrich Genscher belügyminiszter visszautasították az izraeli kormány ajánlatát, hogy izraeli különleges egységek segítsenek a túszok kiszabadításában, pedig a német hatóságok egyáltalán nem voltak a helyzet magaslatán. Később Bruno Merk bajor belügyminiszter úgy nyilatkozott, ha az izraeli terrorelhárítóknak megadták volna a belépési engedélyt, akkor még aznap akcióba léphettek volna, és elkerülhető lett volna a tragédia. A túszejtők, lehet épp ezért, a támadás után rögtön el akarták hagyni a várost. Követelésük szerint a terroristák először reggel 9 óráig adtak határidőt: 232 izraeli börtönben lévő palesztin fogoly, a német Andreas Baader és Ulrike Meinhof, valamint a japán Kozo Okamoto terroristák szabadon bocsátására. Az izraeliek egyértelműen visszautasították a tárgyalásokat. Közben több olimpiai vezető és a város rendőrfőnöke és a német belügyminiszter felajánlották magukat túsznak az izraeli sportolók szabadságáért cserébe. Az ajánlatot a palesztinok nem fogadták el.A reptéri vérfürdőA terroristák háromszor hosszabbították az ultimátumot, majd kijelentették, hogy a túszaikkal együtt Kairóba akarnak távozni. A hatóságok a terroristákat és a túszokat két helikopterrel szállították a közeli Fürstenfeldbruck-i katonai repülőtérre, ahol egy Boeing 727-ese várt rájuk. A rendőrök a repülőtéren lecsaptak a terroristákra. A helyszínen az érkezőket csupán öt mesterlövész várta, mindenféle védőfelszerelés nélkül, miközben a túszejtők nyolcan voltak. A lövészek, akik a repülőtér épületének tetején és a kifutópályán foglalták el állásaikat, semmilyen mesterlövész kiképzéssel nem rendelkeztek. Fegyvereik sem voltak alkalmasak ilyen feladatokra. A rendőrök és a túszejtők között a harc kb. 45 percen keresztül tartott, amíg a Münchenből hívott páncélozott rendőri járművek megérkeztek. A lövöldözés azonban egy órával később, már szeptember 6-án éjjel fél 1-kor újrakezdődött. Az egyik helikoptert, amelyben a túszok tartózkodtak, egy terrorista kézigránáttal felrobbantotta, a másikban lévő túszokat az egyik túlélő terrorista lőtte le. A balul sikerült akcióban mind d tizenegy túsz életét vesztette, de a tűzharcban öt arab támadó és egy német rendőr is meghalt, három terroristát pedig elfogtak.A konklúziókA versenyeket egy napra felfüggesztették, majd a NOB határozata alapján folytatták. Később egy gyászünnepségen emlékeztek meg az áldozatokról, ahol Avery Brundage, NOB elnök azóta híressé lett mondatokat mondta: „a játékoknak folytatódniuk kell! Nem engedhetjük meg, hogy egy maroknyi terrorista megsemmisítse a nemzetközi együttműködés és jó szándék eme alapkövét.” A német kormány beismerte a szervezés és biztonság körüli hiányosságokat, és felállították a GSG9 német terrorelhárító csapatot.

Szerző: Havas Péter Gergő | egyéb írások a szerzőtől

Comments are closed.