Könyv
Élet és halál: a művészet mindig kéznél levő örök közhelyei, melyekhez a focihoz hasonlóan mindenki ért, pontosabban érteni vél – a szülésztől a papon és temetkezési vállalkozón át a legelvetemültebb slágergyárosig. Az írók pedig kiváltképpen szakértők. A prózát művelőknél gyakrabban alighanem csak a költők tűzik e felettébb hálás ikertémát tollhegyükre.
Azt már a Portnoy-kór óta tudtuk, hogy a világhírű amerikai író, Philip Roth mit is tart a halálon inneni életről. Élte, ahogy lehetett; és értelmiségi alteregói a szerző ironikusan szkeptikus módján támadták is azt rendesen. Ki is átkozták nemegyszer hozzátartozói és sorstársai, a New Jersey-i zsidó közösség tagjai a nyájtól alaposan elkóborolt tékozló, íróvá züllött fiút, aki már-már perverz szemérmetlenséggel és cinizmussal teregette ki a családi szennyest. Minket, olvasókat ez persze a legkevésbé sem érdekelt, hiszen Roth hibátlan szövegeket tett le az asztalra.
Legújabb könyve az Akárki, melynek első oldalain a családtagok ömlengnek kínos hosszúsággal egy halott sírja fölött. Majd az örök slágertémával folytatódik: minden ember életében van egy pillanat, amely már nem csak a félrelépésé, hanem a visszapillantásé; a többnyire keserű, na jó, keserédes összegzésé. Akkor derül csak ki, hogy nem egy, hanem sok-sok kis pillanat volt a mienk.
Amikor szerettünk és viszontszerettek, amikor gyűlöltünk és gyűlöltek minket, eközben meg tettük a dolgunkat: áruba bocsátottuk a termelőerőnket, megcsaltunk és megcsalattunk, nyaraltunk a később elhagyott családdal, miegyebek. Teszem azt, a pénz csábításának engedve reklámszakemberek lettünk, miként Roth halálból visszatekintő figurája – ahelyett, hogy festők mertünk volna lenni.
Az írói közönyösen kíméletlen, odaátról már nem lenne értelme magunknak-magunkról hazudni, a káosz esetlegességébe valamiféle értelmet belemagyarázni, olyasmit például, hogy nem éltünk hiába; miként az is falsul szólna, hogy hiába éltünk.
„Ez egy elrontott élet” – vonta le egy átmulatott éjszaka után, valamikor még az átkosban rossz passzban lévő barátom a Rothéhoz igen hasonlatos lételméleti következtetést. Aztán nem sokkal később meg is halt. Mintha csak megsejtette volna, amit az amerikai író illúziótlanul vág az arcunkba: az öregség könyörtelen vágóhíd. Mit mondjanak akkor a mi kisöregjeink, kiknek nyugdíjából sohasem futná egy wellness-központra emlékeztető idősek falujára Miamiban – ahol az író narrátora, Mr. Akárki próbálta kicselezni a halált?
Philip Roth: Akárki
Európa Könyvkiadó, 2007
1900 forint
Tódor János
