Élesedik a politikai és közéleti vita a német szélsőjobboldali párt betiltásáról
Újra a szélsőjobboldal veszélyéről beszélnek a német közéletben. Baloldali politikusok és az EU illetékes biztosa az NPD (Német Nemzeti Demokrata Párt) betiltását követelik, ám a radikális párt így könnyen az elnémított áldozat szerepét öltheti magára.
NPD-szimpatizáns egy berlini rendezvényen. Tiltás vagy tűrés? (Fotó: Reuters – Fabrizio Bensch)
A régi vita a mügelni lincselés miatt lángolt fel újra: augusztus 19-én a szászországi városka búcsújában egy dulakodás után mintegy ötvenen vettek üldözőbe nyolc indiai származású férfit. A bevándorlók bemenekültek egy pizzériába, melynek ablakait rájuk törték a huligánok. A tizennégy sérültet eredményező lincselésnek a rendőrség vetett véget – az áldozatok szerint nem siették el a beavatkozást.
Az eset újra a Kelet-Németországban erősödő szélsőjobboldali mozgalmakra terelte a figyelmet. A baloldal egyes politikusai az NPD betiltására törekednek: a szociáldemokrata Hubertus Heil értelmezése szerint az alkotmány lehetőséget biztosít egy párt betiltására. „Kérdezném mindenkitől: mivel kell még az NPD-nek előjönnie, hogy végre komolyan vegyük a jelenséget?” – szólalt fel a baloldali politikus. A németországi Zsidó Központi Tanács titkára, Stephan Kramer arra hívta fel a figyelmet, hogy Kelet-Németországban már kialakultak olyan „tiltott körzetek” is, ahová kisebbségieknek vagy bevándorlóknak nem ajánlatos belépniük. A múlt héten Franco Frattini, az EU belügyi biztosa emelte fel szavát: „Üdvözölném, ha betiltanák Németországban az NPD-t.”
A német kormányzat viszont nem lát lehetőséget a nemzeti demokraták betiltására. 2001 és 2003 között már próbálkoztak egyszer a szélsőjobboldali párt feloszlatására, de a kísérlet kudarcot vallott: a Karlsruhe városában székelő német Alkotmánybíróságon a megindításához szükséges kétharmados támogatást nem nyerte el az eljárás. Ahogyan azt múlt héten a berlini kormány szóvivője megfogalmazta: „Egy újabb kudarc már a demokráciát gyengítené, ezért a kormány nem kezdeményezi a betiltást”.
A szociáldemokraták válaszul úgy foglaltak állást, „tovább vizsgálják” a betiltás lehetséges jogi megoldásait. Egy volt német alkotmánybíró, Hans-Joachim Jentsch a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak arról nyilatkozott, hogy tiszta vizet kellene önteni a pohárba: „Ha nincs kétség a párt alkotmányellenes volta felől, akkor le kell folytatni az eljárást, és be kell tiltani az NPD-t. Ha viszont belefér az alkotmányos keretekbe, nem szabad a szervezetet és választóit diszkriminálni.”
A Nemzeti Demokrata Pártot 1964-ben alapították Hannoverben. Bár néha, időlegesen korábban is át tudták lépni tartományi választásokon az ötszázalékos küszöböt, a párt megerősödése a német újraegyesítés után következett be. Kelet-Németország legszegényebb részein, különösképpen Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban stabil kispárttá nőtték ki magukat. Az NPD ma Mecklenburgban és Szászországban van jelen a tartományi parlamentekben. A regionális támogatottsághoz azonban nem járul országos lefedettség: az utolsó választásokon, 2005-ben mindössze 1,6 százalékot szereztek.
Szociológiai felmérések szerint az NPD támogatói jellemzően keletnémet fiatal férfiak, akik szélsőjobboldali, nem ritkán neonáci nézetekkel szimpatizálnak. A szervezet egyre gyakrabban nevezi magát Németország legfiatalabb pártjának. Az NPD nem rest bevetni a legújabb médiaeszközöket sem: rövid ideig a YouTube videomegosztó honlapon, majd más internetes oldalakon kezdték el üzenetekkel bombázni a fiatalokat. Jelszavaik: legyen vége a multikultinak, a németeket illetik a németországi munkahelyek, a politikai elit leszerepelt, az ország problémáiért a zsidók a felelősek. Büszkén hivatkoznak arra, hogy ellenállnak a „globalista rendszernek”. Ahogyan egy aktivistájuk nyilatkozott: ők mondják ki az igazságot, „miközben mindenki más hazudik”.
Rajcsányi Gellért
