Forrás: MNO

Erkölcsi rehabilitáció előtt a lángszóró és sok száz polgári találmány magyar atyja?

2007. augusztus 25. (25. oldal)

Zsebők Csaba

A mai napig sokan nem mernek beszélni Makón a hetven évvel ezelőtt elhunyt Szakáts Gábor feltalálóról. A Délmagyarország napilap minap megjelent cikke nyomán a városban járva megpróbáltuk kideríteni, miért nem kaphatott eddig még csak emléktáblát sem szülővárosában az extravagáns magyar gépészmérnök zseni.

Édesapám közgazdászként végzett, de rádiószerelőként, sőt

-fejlesztőként is kiválóan megállta a helyét – hallhatjuk makói békebeli polgárházában Károlyi György varrógépszerelőtől.

– Mivel az akkumulátorokhoz is értett, olykor segített Szakáts Gábornak. Így lettek barátok. Londonban is együtt laktak egy ideig, apám amúgy már a hagymával üzletelő METESZ egyik igazgatójaként tartózkodott kint. Egy szó, mint száz: igen jól ismerték egymást.

Károlyi úr felidézi, hogy Szakáts az ő apjára bízott sok bizalmas iratot, megannyi tervrajzot, amelyeket még a Rákosi-korszakban is őrizgetett a család, de az “56-os megtorlások idején elégették azokat, amelyeknek bármilyen közük is volt a haditechnikához. A többit aztán később átadták a városi múzeumnak. Egyébiránt Károlyiék is úgy tudják, igaz az a történet, amely szerint a zseniális feltaláló a húszas években Berlinben vett egy színházat primadonna barátnőjének. Találmányaiból bőven futotta erre. Volt neki egy saját maga konstruálta nyolcszemélyes, dízelmotoros autója is, amellyel Makó egyik leghosszabb utcáját véges-végig bevilágította, de úgy, hogy szinte nappali fény lett a hatalmas fényszóróktól. Az egyik darab sokáig Károlyiék fáskamrájában pihent. Ez már nincs meg, de a család még mindig őrzi az autó sárgaréz olajnyomásmérőjét és Szakáts eredeti pecsétnyomóját. De ki is volt ez a lenyűgöző figura?

– Szakáts 1893-ban született Makón, jómódú magyar gazdacsaládban – fejtegeti Tóth Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, aki most dolgozik a városi monográfián. – Édesapja a Monarchia idején is a “48-as politika hívének számított: láthatjuk egy fényképen, amint az idősebb Szakáts Gábor a főtéren ágaskodó lovon, kivont karddal élteti Makó újdonsült követét. Fia örökölte hirtelen természetét, ráadásul egészen ritka lángésszel áldotta meg a sors.

Az igazgató úr mutat egy fényképet, amelyen a feltaláló kilencévesen látható, faszénnel fűthető gőzgépe társaságában. Az ifjú tudós gimnáziumi tanulmányait követően a fővárosi Műegyetemen tanult tovább, ráadásként elvégezte a szegedi felsőipari iskola gépészeti szakát. Az első világháború alatt felkeltette az osztrák-magyar hadügyminisztérium érdeklődését is, ahol aztán ontotta a találmányokat. Újfajta gépfegyvermodellje, a K-76-os sikert aratott a hadvezetésben, csakúgy, mint az úgynevezett 18-as hegyiágyúja, amelyet könnyen szét lehetett szedni, így a központi hatalmak katonáit felszerelték vele. Levehető ágyú-irányszerkezete pedig lehetővé tette a precíziós irányzóműszer kímélését, miközben nagyságrendekkel javította a célzási eredményeket. A szövetséges Német Császárság hadügyi tárcája át is kérte a magyar fiatalembert, hogy a birodalomban külön gyáregységek állíthassák elő az általa kiötlött eszközöket. Szakáts hozta a formáját, ugyanis feltalálta az első világégés egyik legrettegettebb fegyverét: a lángszórót. Az erős lángoszlop még a betonfalat is képes volt 140-150 fokra felhevíteni. Egyéni támadásra is használták a németek, az erre betanított katonákat permetezőgéphez hasonló folyadéktartállyal látták el. Tóth Ferenc felhívja a figyelmünket, hogy Szakáts Gábor azonban bizonyos szempontból finomított a találmányán, mivel tankcsapatokat is ellátott lángszóróval, kivonva ezzel a gyalogosokat az embertelen küzdelemből, sőt védekezési célból a tankelhárító századok páncélos kocsijait is felszereltette lángszórós egységekkel.

– Hogy ebben a szörnyű korban munkája ellenére sem állt távol tőle a humánum, arra más bizonyítékot is látok – folytatja a nyugalmazott múzeumigazgató. – A világháború végén föltalálta az olvasztólövedéket, amely képes volt áthatolni a legvastagabb acéllemezen is. Ezt a harckocsik hatástalanítására szánta, hiszen elpusztította volna a tankok kezelőit; vélhetőleg emiatt az utolsó pillanatban visszalépett, és nem adta el a szabadalmát, holott egy nagy német bank és gyár már ugrásra készen várta.

Azonban a makói ifjúnak nem volt szerencséje: találmányai miatt ő lett Magyarország egyetlen háborús bűnöse. 1920-ban ugyanis a nagykövetek értekezlete elküldte a német delegációnak a háborús “latrok” névsorát. Ezen még alakítottak persze, de Szakáts neve rajta maradt. Ám egyetlenegy napot sem töltött börtönben.

A húszas években a németországi Krupp-műveknél dolgozott, de nem szakadt el szülővárosától sem. Makói házának kertjében huszonöt méter magas antennarendszert állíttatott fel, amelynek révén otthonról is tudott érintkezni rádión az óriáscég vezetőivel. A Maros partján számtalanszor titokzatos méréseket is végzett.

Horthy Miklós 1924-ben egy új típusú motoreke feltalálásáért kormányfőtanácsossá nevezte ki. Ekkoriban Szakáts tervezetet készített a kormányzó számára a termelés közelgő válságáról és a várható tömeges munkanélküliségről. Úgy vélte, a termelési költségeket “redukálják a tömegautomata-rendszerhez hozzászabott konstrukciók”. 1930-ban a következőképpen nyilatkozott egy zsurnalisztának: “Háromszáz [találmányom] van szabadalmaztatva. A szabadalom az egész világra szól. De ezek közül csak negyven a hadászati találmány. A másik negyven az én kizárólagos titkom. Ne higgye, hogy csak gyilkoló fegyverek feltalálásával foglalkozom. Mellékesen ez is érdekel. De tulajdonképpen praktikus gazdasági gépek konstruálása a kenyerem. Fő tevékenységem inkább közgazdasági. Néhány érdemem is van ezen a téren. Ezért kaptam a méltóságos címet.” A Maros folyón amúgy vízi erőmű létesítését javasolta, mert véleménye szerint ez el tudta volna látni villanyárammal Makót és Csanád megyét. A város azonban elzárkózott e tervtől.

A Magyar Szabadalmi Hivatal csupán hét találmányát tartja számon. Ausztriában tizennyolc, Németországban három, Franciaországban, Dániában és Szerbiában pedig egy-egy szabadalmáról tudnak.

– Minden bizonnyal titkos tárgyalások során, szabadalmaztatási eljárás nélkül értékesítette számos találmányát – magyarázza Tóth Ferenc. – Magát a béke emberének tartotta, de a civil életet szolgáló újításairól alig tudunk valamit. 1930-ban berlini filmhíradósok angol, holland, japán, török és német politikusokkal, nagyiparosokkal, pénzemberekkel folytatott tanácskozását kapták lencsevégre.

Makón mágikus erejű, rejtélyes, titokzatos figurának tartották, akinek a házát 1934-ben feldúlták – feltehetőleg kémek, mivel főként szerszámokat, műszaki jellegű apróságokat loptak el tőle. Ekkoriban már a német és az angol szervek egyaránt bizalmatlanul szemlélték ténykedését, nem csoda, hogy élete utolsó éveiben félt, hogy megölik. Terveit és fontosabb iratait táskájában állandóan magánál tartotta. Élete utolsó szakaszában elszegényedett, mégis mindenkit meglepett, hogy milyen hamar – néhány nap gyengélkedés után – távozott az élők sorából. 1937-et írtak, Szakátsot a pesti Rókus Kórházban hasnyálmirigy-gyulladás gyanújával kezelték – sikertelenül. Makón lábra kapott a hír, hogy a jó karban lévő “mágust” kimutathatatlan gyémántporral megmérgezték, ami miatt leálltak a veséi.

Az biztos, hogy a náci Németországban már nem találta a helyét, aminek több oka is lehetett. Könnyen elképzelhető, hogy nem rokonszenvezett Hitlerékkel, de az is előfordulhatott, hogy túl öntörvényűnek bizonyult az újfajta parancsuralmi rendszerben. Az ellenkező oldal viszont attól tarthatott, hogy német kapcsolatai felmelegedhetnek. De másoknak is az útjában lehetett, mivel zseniális újításaival a gyógyászatban szintén úttörő szerepet játszott: többek között ő tökéletesítette a légmellkészüléket, amely hatékonyan segítette a gümőkórban szenvedők gyógyulását. Makói főorvos barátjának, Diósszilágyi Sámuelnek az ösztönzésére kezdett el foglalkozni a kérdéssel, amit az is bizonyít, hogy öt évig leveleztek a fejlesztés árnyalatbeli finomításairól. (A levelek a makói múzeumban találhatók.) A lángész az új típusú tüdőtöltő készülék és tű elfogadtatásáért valóságos kálváriát járt Magyarországon, mivel az országos befolyású szakorvosok sem álltak a találmány mellé, hiszen botrányosnak tartották, hogy a kutatásban egy vidéki közkórház a klinikák elé került. Némethonban ugyanakkor le tudta gyártatni az új instrumentumokat, amelyekkel aztán itthon eredményesen gyógyítottak is. Szakáts a harmincas évek közepétől a sugárzás klinikai hasznosításának a lehetőségeivel is foglalkozott.

– Új elmélete alapján a rákot is gyógyíthatónak tartotta, mivel a sejtosztódás menetét tetszés szerint lehetett volna irányítani. Megpróbálta saját ilyetén újításaira átterelni a figyelmet az akkoriban már jócskán használt röntgenbesugárzásról, amelyet nem tartott elég szelektívnek, illetve kímélőnek. De már nem adatott meg neki, hogy ezt a találmányát végigvigye – mondja Tóth Ferenc.

– Lehet, hogy megmérgezték, bár más is végezhetett vele. Apám olykor emlegette, hogy Szakáts mindig anynyira forrón ette a húslevest, hogy azt más edzett ember nem bírta volna. Ez is tönkretehette a belső szerveit – véli Károlyi György.

– Szakáts Gábor kivételével városunk méltóképpen emlékezik nagy fiaira – állítja Medgyesi Pál, a Makó Térségi Víziközmű Kft. igazgatója, a Csongrád Megyei Mérnöki Kamara tiszteletbeli elnöke. – Mások mellett a nagyszerű Galamb József kultuszát sikerült megalapoznunk itt, a szülővárosában. Óriási örömmel töltött el, amikor egy nemzetközi felmérés nyomán az általa tervezett Ford T-modellt szavazták meg a XX. század autójává. Galambnak kétségtelenül rendkívül zseniális ötletei voltak, Szakáts azonban még szélesebb palettán dolgozó zseninek bizonyult, aki egyaránt erős volt elméleti és gyakorlati téren is.

Medgyesi Pál szerint a makói géniusz élete filmért kiált, de mielőtt megíródna egy forgatókönyv, történészi kutatásokat kellene végezni a Szakáts által bejárt városok levéltáraiban. Persze elképzelhető, hogy léteznek bizonyos őt érintő titkosszolgálati akták, amelyek még mindig nem kutathatók. Mindenesetre a történészeknek fel van adva egy új lecke.

Tóth Ferenc úgy látja, Szakáts Gábor egész pályáját figyelembe véve megérdemelné az erkölcsi rehabilitációt – politikai kifogás sem merülhet fel ellene, hiszen barátai főleg a kisgazdákhoz, illetve a népi baloldalhoz soroltattak -, és Makónak a hozzá fűződő hagyományokat ápolnia kellene. Nagyon megérdemelne mondjuk egy emléktáblát. Károlyi György továbbmegy: a városi szoborparkban is helye lenne a feltaláló géniusznak, Galamb, Pulitzer és Makó többi nagy szülötte mellett.

Comments are closed.