Egy (számomra) sajnálatos hiba miatt kimaradtam az egy héttel ezelőtt 100-2. szülinapodat ünneplő kiválóságok sorából. A Szerkesztőség azonban lehetővé tette, hogy egyhetes késéssel pótoljam e hiátust.
Nos, 98. születésnapod alkalmából szívből köszöntelek Téged, akit joggal tart „élő klasszikusának” mind a magyar, mind a francia kulturális élet.
Mindenekelőtt köszönöm mindazt, amit kedvenc költőmért, a világköltészet egyik legnagyobbjának érdekében tettél! Köszönöm azt is, hogy a Magyarországon nem eléggé ismert, A népi demokráciák története című alapvető műveddel irányt szabtál albanisztikai kutatásaimhoz. A „tolakodó paternalizmus” fogalmának megteremtésével és kifejtésével ugyanis talán mindenkinél jobban és találóbban jellemezted a Szovjetunió és vazallusai viszonyának a lényegét.
Hálásak vagyunk Néked azért, hogy „vigyázó szemeidet” Párizsból is Budapestre veted, s éppen e lap hasábjain megjelenő írásaiddal segíted előrehaladásunkat és küzdelmüket a „ránk uszuló új ordas eszmék” ellen.
Örültem annak, hogy e második „Szép szó” oldalain ismertethettem és méltathattam a magyar zsidóság sorsáról szóló nagyszerű művedet.
Végül, de nem utoljára köszönöm, hogy példás altruizmussal próbáltál segíteni tudományos problémáim megoldásában.
A legutóbbi nekem írt e-mailedben, a Rád jellemző szellemességgel ezeket írtad: „Minden jót kívánva Néked, és kívánva, hogy példámat kövesd, ami az öregség javainak hálás élvezetét illeti, szeretettel köszönt Fejtő.”
Nos, igyekezvén megvalósítani ezt az útmutatásodat is, visszafordítom e „fejtői” jókívánságot: élvezd tovább az „öregség javait” 100-on már nem sokáig innen, de azon jóval túl is!
Változatlan szeretettel és tisztelettel ölel: Réti Györgyöd („a diplomaták között nyílt szívű eretnek”)
Réti György történész
