Tegnap volt 68 éve, hogy Anglia és Franciaország hadat üzent a náci Németországnak. Tegnap ismeretlenek vörös festékkel leöntötték Sir. Winston Churchill városligeti mellszobrát. 2003-ban állították ezt a szobrot, azóta ez a harmadik szimbolikus merénylet ellene.
Úgy látszik még nem ért véget a második világháború. Még most is vannak olyanok, akik el akarják pusztítani a volt brit miniszterelnököt, az általa akkor képviselt (viszont ma is elő) értékeket és szellemiséget. Nem csak egy esetben, hanem három ízben is próbálkoztak. Nagyon nem tetszik nekik ez a mellszobor. Ráadásul Churchill antifasizmusa mellett vérbeli antikommunista is volt, ezért amikor képmását gyalázzák, akkor mindkét említett eszmét gyalázzák. (Valószínűleg a tettesek az antifasiszta Churchill szellemét akarták pusztítani, azaz a „merénylők” nácik lehettek. Ezt erősíti a dátumválasztás is. )
Tulajdonképpen ez a kettős elutasítás, a fasizmus és a kommunizmus egyszerre elutasítása, az igazi demokraták ismertetőjegye is. A Churchill személye által képviselt liberalizmus jelentheti az ún. liberális minimumot. Ebből a nézőpontból el lehet és el is kell utasítani a Magyar Gárdát, no és Che Guevarát egyaránt.
Hitler, Sztálin, Marx, ideológiai utódaik és szövetségeseik így az eszmei szemetek dombján kötnének ki előbb-utóbb. Lehet, maradna ezen a szemétdombon néhány makacsul kukorékoló kakas, de ez még belefér a demokráciába.
Úgyhogy legközelebb e sokat szenvedett mellszobor mellett kellene rendezni az elhatárolódást célzó ötpárti tárgyalásokat és a műalkotás által inspirált termékeny légkörben talán ízelítőt is kapnának a résztvevők az igazi antifasizmusból. Meg elférne egy újabb, de már egész alakos szobor a Várba, az államelnök palotája elé is.
Végezetül szögezzük le: öntsék bár le százszor is, az angliai csata győztesének szelleme el nem pusztítható. A 68 éve elküldött hadüzenetet Churchill hívei ma is érvényesnek tekintik, ezzel számolni kell minden festékes merénylőnek.
