Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. szeptember 4.
Tegnap életének 99. esztendejében elhunyt Szepes Mária Arany János-díjas író, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének kitüntetettje.
Ha valaki ma vagy bármikor később bele akar nézni XX. századi történelmünk tükrébe, elég, ha fölidézi e majdnem száz évet élt asszony sorsát. A zsidó színészcsaládba született lány gyerekszínészként szerez színházi élményeket, együtt nő föl az üzletté és művészetté váló filmmel, Berlinben tanul pszichológiát, lesz belőle újságíró, majd a keresztény vallás és a misztikus élmények hatására író. Bujkálva átvészeli a vészkorszakot, de a háború után a regényét bezúzzák. Neki magának nem esik bántódása, mert nem tudják, ki rejtőzik a címlapra írt álnév mögött.
Az emberi halhatatlanság szérumát nemzedékről nemzedékre átadók történetét leíró A vörös oroszlán siker lesz külföldön. Nálunk azonban csak a nyolcvanas években jelenhet meg mint tudományos-fantasztikus regény. (Ahogy beszélik, a Széchényi Könyvtár egy munkatársa tette a dolgát, ahogy diktatúra idején kell: titokban elrejtett néhány példányt a selejtezés elől.)
Közben azonban az üldözött szerző a rendszer megbecsült íróhőse lesz, a gyerekek egymás után kapják kezükbe Pöttyös Panni mindig tanulságos történeteit. Mondhatjuk: „leánygenerációk nőnek föl rajtuk”.
A rendszerváltáskor kiderül, micsoda hatalmas irodalmi termést rejtenek a fiókjai. Egymás után jelennek meg mindig nagyon érdekesen megírt, pszichológiából, misztikából és az életről gyűjtött asszonyi tudásból összeszerkesztett, különös regényei és esszékötetei, nem egynek címében a mágia szóval, amelyet egy helyütt így határoz meg: „A mágia valójában erőt jelent. A képzelet önmagát megvalósító varázserejét.”
Írásai az ő varázserejének élvezetes bizonyítékai. (K. K.)
