Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom-Párt és a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományörző Egyesület elnöke
Dermesztő képlet bontakozik ki a Magyar Gárda, illetve a Jobbik elnökének gárdavató ünnepségükön elmondott beszédéből. Két független, szövegelemző specialistát kért fel a STOP arra, hogy elemezzék Vona Gábor szónoklatát. Síklaki István szociálpszichológus, és Mikulás Gábor információs tanácsadó a mondatok jelentése mögötti üzeneteket „dekódolták” s tárták fel számunkra.
-A szöveget, mint többnyire az ilyen típusú agitatív szövegeket általánosságban az jellemzi, hogy kimondatlanul előfeltételezi, hogy csak egy igazság van, s ennek letéteményese az a csoport, akinek érdekében a szöveg ágál – mondja Síklaki István, szociál-pszichológus. Hozzáteszi, aki nem ért egyet a szónokkal, az minimum hamis tudatban leledzik, de még inkább gonosz ellenség, amely a „jó saját csoportunk” ellen tör. Ebből kimondatlanul következik, hogy ez a hamis ellenség végső soron likvidálandó. Az egész szöveg csak ezekkel az előfeltevésekkel válik koherenssé, egészében értelmezhetővé. – Ezt a logikát legutóbb a bolsevikok követték – szögezi le Síklaki István. Abban is rokon a mentalitás a bolsevikokkal, hogy visszaél az anyanyelv szavaival, a hozzájuk kötődő érzelmi jelentéssel. Ahogy a Dumában valójában kisebbség magát többségnek (bolsevik) nevezte, s a tényleges többséget kisebbségnek (menysevik) titulálta, úgy él vissza a Jobbik a magyar nyelvvel, amikor a saját elnevezését a jobbik/rosszabbik ellentétpárra építi. Hasonló megkérdőjelezhető nyelvhasználat az is, amikor különböző csoportok, a nemzet elnevezését maguknak sajátítják ki: Magyar Gárda. – Az érvhasználat helyett indulatkeltésre és címkézésre építő retorika általános jellemzője, hogy elmossa a konkrét aktorok, cselekvő részesek, tettek és a cselekvés tárgyai közötti nyelvtani logikát – magyarázza a szociálpszichológus. – Ha konkrétan megmondom, hogy ki mit tett kivel, akkor kiteszem magam annak a veszélynek, hogy tényszerűen cáfolni lehet: nem az illető tette, nem azt tette, nem azzal tette, stb. A használt absztrakt jelzők csak áttételesen, érzelmileg köthetők, s nem cáfolhatók: „Három hete ömlik a szenny és a hazugság”. A szöveg ezt a cáfolhatóságot kikerülő összemosást kombinálja az absztrakt „mi szemben velük” alapképlettel. A mi-vel csoportot képez (Magyar Gárda), az ők-be pedig mindenki behelyettesítheti a maga ellenségét. -Az agitatív propaganda jellegzetessége az is, hogy hallgatólagosan, vagy csak félig kimondva, előfeltevésekre építve, egyenlőséget állít fel valami egyértelműen pozitív dolog, és a propagálandó szervezet között – magyarázza a szakértő. Eközben azt is implikálja, hogy ennek a pozitív dolognak mindenki ellensége, aki nem a szervezet támogatója. A szöveg például ilyen egyenlőségeket előfeltételez: Magyar Gárda egyenlő a magyarság, tehát aki nem támogatja, az nem magyar, idegen, ellenség. A szónok egyenlőségjelet tesz a Magyar Gárda és a magyar nemzet felemelkedése közé, vagyis aki nem támogatja, az ellensége a magyar nemzet felemelkedésének. Ebből az is következik, hogy aki a Magyar Gárdától fél, az a magyar nemzet felemelkedésétől fél, eképp a magyar nemzet ellensége. Az agitációs propaganda alapelve, hogy dichotómiában, fekete-fehér fogalmakban gondolkodik: jó-gonosz, vérszívók-véradók. E kontextusban további lehetőség, hogy kizárja a semlegességet arra utalva, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. S mivel a mi oldalunk az igazság és az erkölcs, aki ellenünk van, azt el kell pusztítani, derül ki Síklaki István okfejtéséből. Vona Gábor más, említett mozzanatokon túl is szervesen kötődik a bolsevik eszmerendszerhez, véli a szociálpszichológus. Itt van mindjárt az a közhelyszerű fordulat, hogy „a saját országunk a sajátunk legyen” vagyis hogy azoké, akik a Magyar Gárdát és a Jobbikot támogatják. Akik nem támogatják, azok idegenek, ami az övék, az idegeneké, melynek üzenete ez: vegyük el a burzsoától, ami a népé, azaz a támogatóinkké. Olyan bankot akarunk, ami magyar, ami nem a profitért van, mondta Vona Gábor a Magyar Gárda megalakulásakor tartott szónoklatában. – Ebben persze, el van rejtve némi antiszemitizmus is a bankár-zsidó asszociáció alapján, de az igazi paradoxon mégis a kommunista bank és profitellenesség említésében ütközik ki. – véli a szakértő. – Ezen az úton azután orwelli őrületig jut el a szónok, s az már csakugyan az elmebaj határát súrolja amikor a szegedi óvodás, aki az ország szörnyű állapota miatt nem játékkal, hanem a hazával törődik, midőn jelentkezett a Magyar Gárda soraiba – véli Síklaki István hozzátéve: azért a bolsevikok is csak ritkán jutottak el a perverzió ilyen fokára! Mint mondja, hosszan lehetne még sorolni a demagógia megnyilvánulásokat, e helyett érdemes felfigyelni arra, ami kiáltóan hiányzik az egész beszédből. Mindaz, ami elhangzik, ugyanis cseppet sem indokolja egy paramilitáris szervezet felállítását. A fegyveres szervezet struktúráját, megjelenését és lehetőségét egyetlen dolog indokolja: megfélemlíteni, azaz terrorizálni mindazokat, akik nem támogatják azt, hogy a Jobbik hatalomra kerüljön. Arról, hogy miért „gárda” formáját ölti ez a szervezet csupán a fenti okfejtésekből lehet következtetni, maga a szöveg beszédesen hallgat róla, hangsúlyozza a szociálpszichológus Mikulás Gábor információs tanácsadó további hiányra hívja fel a figyelmet. Eszerint, míg a Magyar Gárda előzményei és megalakulásának körülményei teszik ki a szöveg háromnegyedét, a célról, a jövőről szűken, és főként minden konkrétum nélkül esik szó, amellett, hogy a megalakulás célját, szükségét evidensnek mondja. Aki „ennek szükségét nem érzi, annak szíve helyén jég, az agya helyén vákuum található”, mondta Vona Gábor. Lehet azonban, hogy a befogadó kénytelen magára vállalni e bélyeget, véli Mikulás Gábor, hiszen a beszédben elénk tárul a jelentős érzelmi héttér, melyről azonban nem tudjuk meg, mivé szándékozik válni. Vona több sorom taglalja, hogy mit nem akarnak, miközben várható cselekvéseik homályban maradnak. Még a kívánság szinten -„előbb-utóbb”, „legyen végre” – felvázolt célok, például gyerekvállalás, bankalapítás aktorai, részesei sem a gárdatagok. A befogadó így elgondolkodhat: ha már megvan a szervezet, létezik-e hozzá tényleges cselekvési terv, vagy csak annak közlését nem tartja időszerűnek. S ha igen, vajon miért? – teszi fel, az epillanatban nagyon is költőinek, megválaszolatlannak tűnő kérdést Mikulás Gábor információs tanácsadó.
Szerző: Nagy P. Zoltán | egyéb írások a szerzőtől 
