Mármint a BKV-nál. Ráadásul a kérdőjel is indokolt. Ki nyert? Ki vesztett? Egy biztos: szeptember 4-én menni fognak a buszok, a villamosok, a trolik, a metrók. 2008. december 31-ig kitört a munkabéke. Akár még örülhetnénk is, ha nem B-kategóriás filmeken edződtünk volna.
Sztrájkoltak volna. A BKV munkavállalói. Ezzel is alátámasztva bérköveteléseiket. Tárgyaltak. Vagy még inkább zsaroltak. Kezdjük a végén. Munkabéke. Meddig is? 2008. december 31-ig. Mi következik ebből? A Gyurcsány-kormány vehet egy bő éves levegőt, addig nem fenyeget sztrájk. Ez pedig pozitívum. Csökken a GDP-növekedés üteme, nő az infláció. Egyedül az államháztartás hiánya stimmel. Bár ez is magasabb annál, mint ami megengedhető lenne.Nincs sztrájk. Hurrá. Már csak azért is, mert a Magyar Gárda kapcsán előrehozott választási kampány kifulladni látszik. Jó ötletnek tűnt, hogy fasiszta veszélyt vizionáljanak a megmondók, ezzel is rákényszerítve az ellenoldalt a korai kommunistázásra. A közepes fizetőpincérnek, tehetséges/tehetségtelen népi táncosnak öltözött kirakatfasiszták ostorozása mostanra zsákutcává lényegült. Ellenben a közösségi közlekedéssel immár nem lesz baj.Kifulladt.Róka fogta csuka, csuka fogta róka. Balról fasisztáztak, jobbról kommunistáztak. Ennyi. Kifacsartak belőle mindent. Mármint néhány tucat mélymagyarból. Akár még azon is túl igyekeztek facsarni. A korai választási kampány legfeljebb a részes feleket elégítette ki. Persze hosszú távon ők sem lehetnek nyugodtak. Talmi ábránd, hogy ez elég lesz plusz százezer szavazóhoz. Tán ezért is kellett eredményt felmutatni.S ez is egyfajta eredmény: kitört a munkabéke! Felkiáltójellel. Nem lesz sztrájk. A főváros lakossága alanyi jogon zsúfolódhat össze a buszon, villamoson, metrón. Persze hosszú távon még mindig érdemes azon molyolni, hogy mennyi is az annyi. Mármint az elégséges szolgáltatás. 20-50-70-90 százalék. Az utóbbi kettő számmal nincs mit foglalkozni. Mintha mi sem történne. Minden tizedik járat úgyis kimarad, de legalábbis késik.Sőt. Mennyi is az annyi? Mibe kerül adófizetőknek, hogy az elégségesnél éppen csak magasabb szintű szolgáltatást fenntartsa a BKV? S miért pont annyi? Lehetne olyan megoldás, ami hozzájárul ahhoz: jobban érezze magát a polgár a buszon, a villamoson, a metrón? Mert lehet, hogy nem lesz sztrájk, lehet, hogy a munkabeszüntetés idejére előrevetített ütemben közlekedik a busz, a metró s a villamos. Ez azonban a lényegen nem változtat.Alulfinanszírozott, veszteséges tömegközlekedés. A száz százalékos szolgáltatás szintje éppen hogy eléri a főváros és a BKV-vezérkar által meghatározott minimális szintet. Pürroszi győzelem az elmaradt sztrájk kapcsán. A választásokig nem kell szembe nézni a feldühödött tömegközlekedő választói hordákkal? De. De megoldódott-e valami? Kevesebb lesz-e a veszteség? Nő-e a szolgáltatás színvonala? Nem kell hozzá nagy ész, még csak kicsi sem, hogy kimondjuk: nem.Tán nem is erről szólt a vihar a biliben. Sokkal inkább arról, hogy a Magyar Gárda által vetett hullámok nem tartottak volna ki a választásokig. Jobbnak látszódott (így passzívan) az éj leple alatt megegyezni a tárgyaló feleknek, kihúzva ezzel a bénult város méregfogát. S a megegyezés kapcsán győzelmi jelentéseket kiadni: minden megy a maga útján. Busz, metró és villamos. A dolgozó népet szolgálják.PS.Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a regnáló elit csak a felelős. Nem. A sztrájkot szervező szakszervezet legalábbis cinkos abban, hogy az egyik legnagyobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező csoportosulás munkabeszüntetése elmaradt. S az elmaradt sztrájk kapcsán még valami elmarad. A közmegegyezés. Annak a lehetősége foszlott szerte, hogy az átalakítások, megszorítások kapcsán igen is szükség van közmegegyezésre. Úgy tűnik, hogy nincs.Nincs közmegegyezés.Bár meg lehet egyezni az éj leple alatt. Lehet másnap puha leépítésről szónokolni. Lehet azt mondani, hogy sikerült olyan megoldást találni, ami nem veszélyezteti a BKV üzleti tervét. (Tényleg: látott már valaki olyan üzleti tervet, ami létezése sokadik évében veszteséggel számol?) Lehet örömködve bejelenteni, hogy egy évig nem lesz sztrájk a fővárosi tömegközlekedésben. S azért az tagadhatatlan, hogy ez a hatalomnak kedvez.De tényleg lehet-e mindezek kapcsán felhőtlenül örülni?El lehet-e menni szó nélkül amellett, hogy egy sztrájk kapcsán különböző társadalmi csoportokat akartak egymásnak ugrasztani? El lehet-e szó nélkül menni amellett, hogy a város első számú vezetője emberhalált vizionált a munkabeszüntetés kapcsán? El lehet-e menni amellett szó nélkül, hogy a nulla százalékos elégséges szolgáltatás a megegyezés hajnalán már nem is nulla százalékos a szakszervezet első embere szerint?Persze. El lehet menni mindezek mellett szó nélkül. Sőt örülni is lehet neki. Nekem azonban – némileg áthallásosan – József Attila sorai jutnak eszembe: „játszani is engedd”.
Szerző: bakácspé | egyéb írások a szerzőtől 
