HALMAI GÁBOR
Sólyom László Úrnak
A Magyar Köztársaság elnökének
Tisztelt Elnök Úr!
A Magyar Gárda megalakulásának napján hivatalának főosztályvezetője az Ön állásfoglalását sürgető nyilatkozatok nyomására a következőket mondta: az államfő elítéli a félelemkeltésre alkalmas rendezvényeket és a félelemmel való manipuláció eszközét egyaránt. Nemcsak a megfogalmazás Öntől szokatlan sutasága miatt bízom benne, hogy ezek a szavak nem az Ön gondolatait tükrözik, hanem elsősorban azért, mert nem hiszem el, hogy Ön – az emberi méltóságot mint első számú alkotmányos értéket valló jogtudós – államférfiként egyenlő mércével méri és ítéli el azokat, akiknek céljuk az embertársaikban való félelemkeltés, azokkal, akik a valóságosan megfélemlítettek helyzetét esetleg a manipuláció eszközeként használják. Tudjuk, az előbbiek nélkül az utóbbiaknak nincs terepük. Nem beszélve arról, hogy megfélemlítők és manipulátorok e furcsa kettősére épített együttesből mintha éppen a lényeg hiányozna: azok, akiket megfélemlítettek. Róluk tudomást nem venni ebben a helyzetben több mint feledékenység. Sok-sok állampolgár félelemérzete – még akkor is, ha ez esetleg eltúlzott, és akkor is, ha ezzel mások visszaélnek – megengedhetetlen egy jogállamban. Leköszönt alkotmánybírósági elnökként az általam alapított Fundamentum című folyóiratnak adott interjújában azt mondta: a magyar alkotmánybírák soha nem mennének el addig, amíg amerikai társaik a híres Skokie-döntésben, hogy a holokauszt túlélői által lakott területen megengedjék neonácik fenyegető felvonulását. Pedig Chicago elővárosában sokszorosan többen voltak a fenyegetettek, jól el is verték a tucatnyi fekete ingest.
Ha egy szervezet félelemkeltésre alkalmas rendezvényeket tart – és az Ön főosztályvezetőjének szavai arra engednek következtetni, hogy a Magyar Gárda ilyen -, az az erőszakot egyedül alkalmazni jogosult közhatalom látszatát keltve sérti meg a köztársaság legfontosabb alkotmányos követelményét, a polgárok egyenlő emberi méltóságú személyként kezelését. Ha Ön komolyan veszi az alkotmányos értékek képviseletét, ahogy arra más döntéseiben helyesen hivatkozik, akkor az állami erőszakmonopólium megtörésének még a kísérletét is az államszervezet demokratikus működése súlyos zavaraként kell értékelnie. Márpedig ennek elhárítása az Ön elsőrendű alkotmányos feladata, még akkor is, ha ehhez saját kompetenciái nem elégségesek. Ahogy ilyen helyzetekben máskor – ugyancsak helyesen – a hatáskörrel rendelkező szerveket felszólította a demokratikus működés helyreállítása érdekében szükséges intézkedések megtételére, ebben az esetben is ezt követeli Öntől az alkotmány betűje és szelleme egyaránt. Például, hogy szólítsa fel az ügyészséget mint a kormánytól független alkotmányos intézményt: vizsgálja meg a Magyar Gárdával szembeni jogi fellépés lehetőségét. De ha ennek a jogi fellépésnek az alkotmányos lehetőségeit nem találja elégségesnek, felszólíthatja a jogalkotókat, mindenekelőtt persze a törvényhozást, illetve az annak munkáját leginkább befolyásolni képes kormányt, hogy tegyen meg mindent a fellépés jogállami feltételeinek megteremtése érdekében.
Ezeket a lépéseket várom én is Öntől, mint állampolgár, úgy is, mint aki sohasem ismerhette meg nagyapját és nagybátyját, mert a mai Magyar Gárda elődei és tagjainak példaképei, a magyar nyilasok 1944-ben megölték őket. Szombaton délután a Várban, az Ön hivatalának bejáratához közel állva néztem végig a nyilas zászlókkal elborított Szent György téren tartott „félelemkeltésre alkalmas rendezvényt”. Tudom, hogy édesapám – aki csak szerencsével menekült meg a német és magyar fasiszták üldözésétől -, ha megélte volna ezt a napot, most félne. Ahogyan fél több ezer még élő sorstársa. Engem még nem sikerült megfélemlíteni sem a fekete ruhás gárdistáknak, sem pedig az interneten hozzáférhető „magyar zsidófigyelőnek”, amely több honfitársam mellett rólam is kijelenti: „zsidó, utálunk!” Pedig én eddig még nyilvánosan sohasem nyilatkoztam sem vallási, sem a magyartól eltérő etnikai identitásomról. Önnek mint az információs önrendelkezés nemzetközi hírű szakértőjének nem kell magyaráznom, hogy az identitás megválasztása az ember egyik legbecsesebb, elidegeníthetetlen joga, amit más helyette nem gyakorolhat.
Nem félek tehát, de nagyon szomorú vagyok, mert nem gondoltam, hogy 17 évvel azután, hogy az Ön hívására nagy örömmel hazajöttem külföldről – hogy az Ön főtanácsadójaként részese legyek az alkotmányos jogállam kialakításának -, most újra elvágyódom hazámból.
Kérem Elnök Urat, hogy – kiigazítva mostani beosztottja meggondolatlan kijelentését – határozott fellépéssel és bölcs szavakkal győzzön meg arról: vissza lehet térni az alkotmányos jogállam álmához, melyben én őszintén hiszek, s bizton tudom, hogy Ön is.
Budapest, 2007. augusztus 29.
Üdvözlettel:
Halmai Gábor
egyetemi tanár, az állam- és
jogtudomány doktora
*
E sorok szerzője 1990 és 1996 között közvetlen munkatársa volt az Alkotmánybíróság akkori elnökének, Sólyom Lászlónak. A mostani – a fenti napon postázott – levél azonban a köztársaság elnökének szól, ezért íródott az államfőnek kijáró tisztelet formáinak megfelelően. (H. G.)
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 35. szám
