Csaknem telt ház előtt sikeres koncertet adott a Fellegini KlezmerGipsy Band a napokban a Madách Színházban Desert Rose Project címmel. Polnauer Flóra fiatal énekesnővel és Said Tichitivel, a Chalaban együttes marokkói frontemberével kiegészülve lépett fel a hazai világ- és dzsesszzene kiváló művelőiből verbuválódott formáció. A csapatról életre hívójával, Fellegi Balázzsal beszélgettünk.
Polnauer Flóra és Fellegi Balázs (Fotó: Hernád Géza)
– Komolyzenei képzettség után, operaénekesi múlttal és jelennel hogyan került ebbe a világba?
– Csaknem tíz éve kalandozom a világzenében, azóta egyre jobban mennek a klasszikus zenei produkcióim is. Azt, ami a zenében alapvetően fontos, az improvizációt, a játékosságot és a természetességet át tudom ültetni a világzenéből a klasszikus zenébe. És ez jó. A klezmer mellett szvinget is énekelek néha, és kifejezetten dzsesszes irányokban is próbálkozom.
– Ön hívta életre a Fellegini KlezmerGipsy Bandet. Miben ad többet, miben mutat más irányt a felkapott, besűrűsödött világzenei porondon a formációjuk?
– A zenekar csak kétéves, és büszke vagyok arra, hogy illusztris zenészgárdát sikerült összehozni. Magam válogattam össze a zenészeket, a hangszereket; de mindenki a beadja a közösbe a saját intenzitását, lendületét, ettől egyedi színfolt a Fellegini KlezmerGipsy Band a hazai zenei életben. Hogy érzékeltessem: Ágoston Béla hozza a progresszív dzsessz elemeit, a cimbalom Balogh Kálmán keze alatt az egész produkció alaphangját adja meg. Rajtuk kívül Fekete Kovács Kornél trombitán, Pusztai Gábor ütősökön, Kardos Dániel gitáron és Novák Csaba nagybőgőn játszik a zenekarban. Vérfrissítésként egy fiatal énekesnő, aki egyébként MC és rapper, Polnauer Flóra szerepel a Desert Rose Projectben a maga fékezhetetlenségével. Én a hangommal járulok hozzá a zenekar egyéni arculatához, meg karmesterként is, mert állítólag igen markánsan hadonászok a zenekar előtt a fellépéseken.
– Egyenként is elég elfoglalt zenészek, hogyan működik mégis a zenekar?
– Az egész zenekari projekt tekintettel van arra, hogy mindenki borzasztóan elfoglalt. Évi tizenöt-húsz koncertet adunk mindössze. A jövőben francia, olasz és német nyelvterületeken vendégeskedünk majd a Desert Rose-zal, amely keletes hangulatú, marokkói, olasz és főként izraeli zenei motívumokból táplálkozik. De lesz egy New York-i utunk is, ahova a hagyományos, klarinétos, kelet-európaibb hangzásvilágú műsorunkat visszük.
– A koncerten, úgy hallottam, az összhang a kevés gyakorlás ellenére is megvan.
– Nekem mindig van egy előzetes koncepcióm, hogy mit akarok hallani egy adott fellépésen. De egy zenekar, amely nem tud próbálni, kénytelen improvizálni, és mi sokszor teljesen őrült módon improvizálunk. Az igaz, időnként kapaszkodunk, hogy a végére visszataláljunk, de közben mindenki olyan váratlan részletekkel örvendezteti meg a közönséget, amelyekre talán nem is számított.
Zalka Szilvia
