Belföld 2007-09-01 11:01
Előkészületek a „kékcédulás” választásokra
Előkészületek a „kékcédulás” választásokra
Az 1947 február 25-én, kovács Bélának, a Független Kisgazda Párt főtitkárának a Vörös Hadsereg által történt elhurcolása, és a májusi kormánypuccs, amikor emigrációba kényszerítették Nagy Ferenc miniszterelnököt, és Varga Bélát a nemzetgyűlés elnökét, megnyitotta a magyar politikai berendezkedés teljes felszámolásának lehetőségét. A Kisgazdapárt nem társutas vezetői, megrettentek a főbenjáró beavatkozástól, a baloldali blokkban tömörült szociáldemokrata, parasztpárti vezetők, nem állítottak akadályt a kommunista tervek elé. A Szovjetnek sürgős volt megszűntetni Magyarország és a többi, közép-keleti országok közötti különbséget, valamint az 1947 február 10-én Párizsban aláírt magyar békeszerződés, amelynek értelmé ben belátható időn belül helyre kellett állítani a magyar szuverenitást, melyet Sztálin 1947 szeptember 15-ben jelölt meg, ezért gyors cselekvésre ösztönözte Moszkva megbízottait, a kommunista vezetőket.
Legfontosabb feladatként a nemzetgyűlés megváltoztatását tűzte ki Moszkva. Elviselhetetlen volt a számára egy olyan parlament, amelyben a többség a polgári demokrácia oldalán áll, és amelyben a Kisgazdapárt a koalícióban feles arányban osztozott a többi pártokkal.
A nemzetgyűlés megváltoztatását azonban meg kellett előzni néhány olyan lépésnek, amely a váratlan akadályok kiküszöbölését szolgálta. Ezek között az első volt a szervezett ellenzék megszűntetése. Ezért felszólították Sulyok Dezsőt a Szabadság Párt vezérét, hogy oszlassa fel a pártját, mert ha ezt nem teszi, a parlament feloszlatása után összes képviselőit letartóztatják. Akkor már nem védi őket a parlamenti mentelmi jog. Sulyok Dezső ugyan tiltakozott, de feloszlatta pártját.
A Független Kisgazda Párt elnöki székébe Dobi István került. Doni István nem akarta elfogadni ezt a tisztséget, mivel a pártból eltávolították dr. Balogh Istvánt, aki úgyis mint miniszterelnökségi államtitkár, és úgyis mint a párt főtitkára már az Ideiglenes Nemzeti Kormány működésétől kezdve, a legnehezebb helyzetekben is eredményesen tudott tárgyalni az oroszokkal, egy-egy kompromisszum megszerzése érdekében. Dobi Istvánnak köztudottan a kisgazda pártkönyv mellett egy kommunista is lapult a kabátja zsebében, melyet az oroszok kényszerítettek rá. Így valójában nem volt olyan titkos ügynök, mint Ortutay Gyula, akit önként titkos kommunista párttagként építettek be a Kisgazdapárt soraiba.
A megfélemlített nemzetgyűlés megszavazta a kommunisták által készített új választói törvényt. Ez nagy visszafejlődést jelentett az 1945-ös választói törvénnyel szemben, a népi szabadságjogok tekintetében. Bekerült a törvénybe egy olyan szakasz, mely szerint azoknak a pártoknak, amelyeknek az 1945-ös választáson nem volt működési engedélyük, több ezer választó aláírásával ajánlást kell benyújtani, s csak ha elegendő hiteles ajánlást tudnak bemutatni, akkor lehet rájuk szavazni. Ezzel az ellenzéki választókat nyílt színvallásra kényszerítették olyan időkben, amikor kommunista ellenes állásfoglalás börtönnel, vagy halálveszedelemmel járt.
Az is benne volt az új törvényben, hogy a pártok csak azokat a személyeket jelölhetik képviselőnek, akiket a kommunisták által vezetett nemzeti bizottságok elfogadnak.
A választói névjegyzéket is joga volt újból összeírni Rajk László kommunista belügyminiszternek. Természetesen Rajk László ezt demokráciaellenes eljárásra használta fel, mert az első eljárásra mindjárt több mint félmillió olyan választónak vették el a szavazati jogát, akik 1945-ben a Kisgazdapártra szavaztak.
De a legnagyobb választási csalásra azzal szerezte meg a lehetőséget a Kommunista Párt, hogy belevette a törvénybe, hogy a választók nem kötelesek lakóhelyükön szavazni, hanem mindenki ott szavazhat, ahol éppen tartózkodik. Eszerint a Kommunista Pártnál csak autókérdés volt, hogy hány ember hány helyen szavazik. Az új választójogi törvény kizárta a választásokból mindazokat, akiket a B listázások idején bocsátottak el, vagy az 1946-os politikai indíttatású rendelet értelmében nyugdíjigény elvesztésére vagy a nyugellátás csökkentésére ítéltek. Kizárták a választójogból mindazokat is, akik front elől nyugatra menekültek, amennyiben 1945. október 31-ig nem tértek haza. A Nemzetgyűlés idő előtti feloszlatása ellen a Kisgazdapárt un. „alkotmányvédő” cso portja tiltakozott, B. Szabó Istvánnal az élén. Ezt a kezdeményezést megfélemlítéssel, zsarolással sikerült felszámolni. Ilyen esetekben elég volt csak megemlíteni Fillér László nemzetgyűlési képviselő, vagy Kovács Béla elhurcolását az oroszok által, és máris jobb belátásra lehetett kényszeríteni az elégedetlenkedőket.
Orbán László, a kommunista párt egyik ideológusa fasisztákkal szembeni fellépést emlegetett: „akik a szabadságjogok megsértése miatt siránkoznak…azok csak azt árulják el ezzel, hogy a szabadságjogok alatt a fasiszták szabadságát és a fasiszták jogait értik.” Amíg a kommunisták a számukra veszélyes pártokra, személyekre a „fasiszta” bélyeget nyomták rá, addig saját soraikban minden további nélkül pozíciót kaptak a volt nyilasok.
1947 nyarán a kommunista elképzelés szerint arra törekedtek, hogy minél több részre szakadjon a polgári tábor.
Az induló pártok közül leginkább a kommunisták tagadták az igazi céljaikat.. A Kommunista Párt Szűz-Máriás lobogóval indult a választási harcba; az eddigi jelvényükön amelyen ott volt az MKP, a vörös zászló helyett nemzeti lobogó díszlett a vörös csillag alatt. Félelemmentes életet, gyarapodást, jólétet ígért. „Ne bántsd a magyart!” idézte Zrínyi Miklóst. Magyar békét, magyar munkát, magyar felemelkedést hirdetett, állást foglalt magántulajdon, a vállalkozás szabadsága, a vallásszabadság mellett. A szocializmusról szó sem esett!!!
A baloldali Blokk másik pártja a szociáldemokraták tovább kitartottak az osztályharc mellett, tervgazdálkodást hirdettek, a szövetkezetek erősítését, és a bankok államosítását szorgalmazták.
A kommunistákkal szövetséges harmadik párt a Nemzeti Parasztpárt, kiváltságoktól mentes népi Magyarországot akart, a volt uralkodóosztályok tekintélyének a megtörését, de síkra szállt a parlamenti demokrácia eszménye mellett.
A Független Kisgazdapárt hitet tett, a demokrácia, az 1946-os köztársaság, az emberi és polgár jogok védelme mellett. Elfogadta a 3 éves tervet, de kiállt a magántulajdon sérthetetlensége mellett, továbbra is a parasztság életkörülményeinek felemelése mellett állt ki.
A Polgári Demokrata Párt a parlament szerepének erősítését szorgalmazta, és ki akarta küszöbölni, hogy a közéletben semmilyen pártérdek ne érvényesüljön.
A Magyar Radikális Párt, amelynek a keretei között indult, a szociáldemokratáktól kiszorított Peyer Károly. Nem adta fel elveit, de azért választotta a radikálisokat, mert így nem kellett új pártengedélyért folyamodnia. A radikálisok negatívan értékelték az elmúlt két esztendőt, úgy vélték, hogy ez nem volt más, mint válságok sorozata, gyengítette a magyar demokráciát.
A Független Magyar Demokrata Párt, melyet leginkább Balogh-pártnak neveztek, ennek keretei között indult Kovács Imre, aki Kovács Béla elhurcolása után, kilépett az Erdei-Darvas által erősen infiltrált Paraszt pártból. Önálló programmal indult, csak keretként használta az FMDP-t. Minden valószínűség szerint, az ezt megelőző esztendőkben Balogh páter rendkívüli kompromisszum készsége neki is védelmet jelentett az oroszokkal szemben. Balogh pátert Nagy Ferenc és Varga Béla menekülése után kényszerítették, hogy lépjen ki az FKGP-ből, és hozzon létre egy új pártot, ha el akarja kerülni a letartoztatást.
A Magyar Függetlenségi párt igyekezett tovább vinni, a nemzeti demokrácia eszméjét. Elnöke Pfeiffer Zoltán szintén a Kisgazdapárt kiemelkedő politikusa volt, aki könyörtelen harcot folytatott a nyilasokkal éppen úgy, mint a kommunistákkal. Hozzájuk csatlakozott Vásáry István, aki mint kisgazdapárti, az Ideigelenes Nemzeti Kormány első pénzügyminisztere lett. Majd később a Szabadság Párt alelnöke, Zsedényi Béla a Nemzeti Főtanács volt elnöke, Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök, Moór Gyula a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora, B. Szabó István volt kisgazdapárti államminiszter. Két katolikus színezetű párt is indult a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt és a Slachta Margit vezette Keresztény Női Tábor.
A választás előtt a kiemelkedő ellenzéki választókat kommunista politikai rendőrök látogatták meg, és figyelmeztették őket politikai magatartásuk következményeire. Minden intézkedés megtörtént, hogy Moszkva parancsát a magyar nemzetgyűlés megváltoztatására megfelelően végrehajtsák. Azt is eldöntötték Moszkvából származó tanácsra, hogy ezen a választáson nem fognak törekedni az abszolút kommunista többség elérésére, hanem a fokozatos fejlődsé komédiáját játszák meg, megelégszenek azzal, ha a Kommunista Párt a legnagyobb pártként kerül ki a választásokból.
Haas György
