Szeptember elseje csaknem 70 esztendeje a világ gyásznapja. A náci hatalom Lengyelország megtámadásával kirobbantotta a második világháborút.
A történelmet ismerők számára máig is mardosó a szégyen és a bűntudat. Bűntudatot érez pártállásra való tekintet nélkül minden tisztességes demokrata azért, hogy nem fogták le a gyilkos kezeket. Szégyenkezünk, hogy rosszul felfogott békevágyból a demokratikus nagyhatalmak 1938 szégyenletes őszén Churchill szavaival: „a becstelen békét választották a becsületes háború helyett”. Mi, magyar demokraták különösen szégyenkezünk. Lemoshatatlan szégyenfolt, hogy az egykori magyar jobboldali politikai elit a nácik mellé állt, és minden magyar érdektől idegen háborúba döntötte hazánkat. Szégyenkezünk azért, hogy a civil társadalom nem emelte fel szavát. És szégyenkezünk azért, hogy a magyar keresztyén egyházak háborús részvételünket és mindazt, ami a háborúhoz vezetett, a faji törvényeket, mindmáig nem ítélték el félreérthetetlenül. És szégyenkeznünk kell amiatt, hogy vannak magyar emberek, akik ilyen borzalmas félmúlttal a hátunk mögött nem lehajtott fejjel emlékeznek, hanem úgymond „Magyar Gárda” szervezésében lelik örömüket. A magyar társadalomnak, kiváltképp az értelmiségnek ezen a nemzetközi gyásznapon elemi kötelessége kimondani: soha többé.
Szász István, szaszi@nepszava.hu
