. évfolyam . szám,
Borókai Gábor azzal az állítással tisztel meg, hogy az én cikkemben (Honi ököl, Népszabadság, augusztus 18.) tört „megint felszínre… a liberális jogérzékenység”, melyet „majd egy évig bányászlámpával sem lehetett megtalálni”, mert „az október 23-i brutális rendőri fellépés után önkéntes száműzetésbe vonult”.
Ebből egy büdös szó sem igaz. A helyzet úgy áll, hogy a brutális, törvénysértő rendőrök és a brutális, törvénysértő utcai vandálok és gyújtogatók apologétáival és politikai védnökeivel szemben éppen a liberális jogvédők voltak azok, akik következetesen elítélték a törvénysértéseket. Akik következetesen kiálltak a törvényes jogaikat gyakorló polgárok mellett, és a törvényes rend helyreállításáért tevékenykedő rendőrök mellett. Ennek a „liberális jogérzékenységnek” a példáját mutatta a Társaság az Alapvető Szabadságjogokért, a Magyar Helsinki Bizottság és más hasonló szervezetek mellett számos tollforgató kollégám. Felelőssé téve a kormányt mindazért, amiért bizonyíthatóan felelős, és nem rágalmazva a kormányt azzal, amire senki bizonyítékot nem mutatott, hogy ti. direkte „a nép szétverésére” utasította a rendőrséget. „Az egyik oldalon az indokolatlan és törvénytisztelő polgárokat is elérő, már ártalmatlanná tett, lefogott embereken bosszút álló, öncélú karhatalmi brutalitás bűne ellen föllépve bagatellizálják nyilvánosan és pártolják hallgatólagosan a gyülekezési törvény durva megsértésének, a város, a köz- és magánvagyon szisztematikus pusztításának és a hatóságok elleni fegyveres támadásnak a bűnét. A másik oldalon meg fordítva. A mindenféle jogsértést számon tartó és ellenük következetesen és pártatlanul tiltakozó civil jogvédőket pedig megvetik és lesajnálják. Pedig nekik van igazuk.” Ezt írtam a Népszabadság vezércikkeként (A bűn ellen és pártján, 2006. október 28.) akkor, amikor a liberális jogérzékenység Borókai Gábor tudomása szerint „önkéntes száműzetésbe” vonult.
Borókai úgy vitatkozik a Honi Gárdával kapcsolatos cikkemmel, hogy egyetlen érvemet sem idézi föl. Úgy könnyű, csak semmi értelme. A Heti Válasz olvasói számára legalább töredékesen idézném érveim egy részét, hogy mégis sejtsék, miről van szó: „Kik azok, akiknek fegyver után viszket a tenyerük? A fegyverektől (remélhetőleg) távol tartott magyar gárdistákat mi tartaná távol a Honi Gárdától? (…) Nézzünk hátra, ki mindenki lehetett itt már honvédelmi miniszter, államtitkár… Für Lajos például…, aki most már úgy véli, nemzeti diktatúrát kellett volna bevezetni a rendszerváltás után. Az ő államtitkára, Raffay Ernő „belpolitikai konfliktusok esetén” is bevethető Nemzeti Gárda megalakítását szorgalmazta… Az Orbán-kormányban az „álliberális férgek” kiirtására buzdító Torgyán József pártja adhatta a honvédelmi minisztert.”
Révész Sándor
Csak szeretném ráirányítani a figyelmet Révész Sándor önleleplező mondatára, amely úgy szól, hogy „Felelőssé téve a kormányt mindazért, amiért bizonyíthatóan felelős, és nem rágalmazva a kormányt azzal, amire senki bizonyítékot nem mutatott, hogy ti. direkte „a nép szétveretésére” utasította a rendőrséget. Szerintem ez a színtiszta apologetika, kevéssé finomkodóan szerecsenmosdatás. Mert igaz, hogy senki sem hozakodott elő olyan hangfelvétellel vagy jegyzőkönyvvel, amely igazolná, hogy a minősíthetetlenül fellépő rendőrség Gyurcsány Ferenc kottájából játszott. De erre nem is volt szükség azok után, hogy a miniszterelnök október 23-át követően, a tények pontos ismeretében a rendőrségi attak szakszerűségét és arányosságát dicsérte, és tökéletes elégedettségének adott hangot. Felelőst nem kerestek, ellenben a főkapitányt a liberális fősodrú Demszky Gábor jóvoltából kitüntették.
Nem bizonyítható tehát, hogy a ballib hatalom direkte az ő népének szétveretésére adott volna utasítást, csak az bizonyos, hogy az ország felelős miniszterelnöke nagyon örült, amiért a kormány rendőrsége – válogatás nélkül – direkte szétverte az ő népét.
Ez nem lázálom. Ez a valóság. Ennél súlyosabb kritikát nem szükséges mondani a honi demokrácia állapotáról. Ehhez képest abszurd, hogy Révész Sándor a Népszabadságban a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP-től kér segítséget – a politika perifériájára szorult Für, Torgyán és Raffay borzongató mondataira hivatkozva – a köztársaság védelmében, a még nem létező Honi Gárdával szemben.
Borókai Gábor
