Noha az Egyesült Királyság, Franciaország, az USA hagyományosan demokratikus állam, nem szokás akár a Buckingham-palota, akár az Élysée-palota, akár a Fehér Ház előtt politikai gyűlést, tagavatást, pártrendezvényt tartani. Ezek a közterek legfeljebb állami protokolláris események színhelyeként szolgálnak. Nem volt ez másképp nálunk sem a királyság, illetve a Horthy-féle kormányzóság idején a Szent György téren sem, amelyre nemcsak az akkori miniszterelnök hivatalául és lakásául szolgáló Sándor-palota nyílt, hanem onnan volt a behajtás a királyi palotába is. Ezen változtatott az, ami 2007. augusztus 25-én a téren történt. Nem csodálkozom azon, hogy a Jobbik úgynevezett Magyar Gárdája ezt a helyszínt választotta. Azon sem csodálkozom, hogy akadt három pap, aki egy sajátos ökumenét képviselve egy-két, akár magas életkora, akár szakmai sikertelensége okán magát mellőzöttnek érző személy önmutogatását alátámasztotta. És azon sem csodálkozom, hogy utóbbiak „avatott” hívei annyira avatatlanok, hogy nem tudják: ruházatuk, karszalagjuk a megtévesztésig hasonlít Szálasi pártszolgálatos gyilkosaiéra.
Min csodálkozom? Azon, hogy a zöldügyekben olyannyira érzékeny Sólyom László nem tiltakozott, amikor megtudta, hogy a rendőrség engedélyezte a provokatív rendezvénynek éppen az ő hivatala előtt való megtartását.
Dr. Del Medico Imre, Budapest
