„Amilyen tomboló gyűlölet és elutasítás kísérte a Magyar Gárda megalakulását: szétverni, betiltani, megsemmisíteni, törvényileg eltörölni, megakadályozni, úgy nem tudnak mit kezdeni velük most, hogy felavatták őket. Egy nappal azelőtt vérivó állatok gyülekezete, vasárnaptól meg kivénhedt népi táncosok, másodosztályú pincérek, elhízott bohócgárda. Különítményesek, mondja Lendvai Ildikó, és a legrosszabb emlékeket hívja elő. Mellétalál, de süllyed, mert a Lenin-fiúk, akik ha kedvük úgy tartotta, szívesen nyúztak meg embereket, szintén különítményesek voltak, a dicsőséges 133 nap különítményesei… Ugyanakkor több mint sejtés, hogyha nincsenek a tavaly októberi események, talán soha nem jut eszébe a Jobbiknak szervezkedni.” (Írja Az antifasiszta veszély című cikkében Seszták Ágnes a Magyar Nemzet augusztus 29-i számában.)
„Mi volt az a történelmi tényező, amely annyira megváltoztatta az életünket, hogy ez az újra feltámadás sorozat megszakadt? …Minden bizonnnyal több oka is lehet ennek. 1919-ben az antant erők a románokat szabadították a nyakunkra, semlegesítendő a vörös terrort. És nem láttak más megoldást, csak Horthyt az ország kommunistátalanítására. És melyik volt az a politikai erő, amely elárulta az ötvenhatos szabadságharcot, kiszolgáltatta az országot az idegen elnyomó hatalomnak, s az élet minden területén elindított egy bomlási folyamatot? Vagyis amióta, tehát napjainkig a kommunizmus valamely formája tényező az életünkben, sorsunk szinte képtelen jobbra fordulni.” (Írja a Meditáció történelmünkről című cikkében Szalay Károly a Demokrata augusztus 23-i számában.)
Népszava
