. évfolyam . szám,
Kőbányai János, a Múlt és Jövő című zsidó kulturális folyóirat és a hozzá kapcsolódó könyvkiadó lelke és Jeruzsálemből is hazafigyelő mindenese sokszor dacosan szembeszáll a közvélekedéssel. Ha ő valakit, valamit felfedez magának, akkor abból könyv, album, sorozat lesz. Hála Istennek, hiszen így kaptuk kézbe például Ámos Imre vázlatkönyveit vagy a Pap Károlyéletművet. Most Szomory Dezső (1869-1944) van soron, akire a Nobel-díjas Kertész Imre irányította Kőbányai figyelmét. S noha nem osztjuk a kiadóvezető abbéli felháborodását, hogy Szomory nincs benne az irodalmi köztudatban, hogy az állítólagos kánonban nem kapott méltó helyet, szívből örülünk, hogy elindul az életműkiadás. Szomory ugyanis az egyre szűkülő igényes olvasótábornak különleges csemegéje, ráadásul termékeny párbeszéd kiindulópontja lehet.
De nem a feledés homályából kell előásni az írót. A rendszerváltás óta játszott színdarabjai (Györgyike, drága gyermek, II. József, Hermelin) is erről tanúskodnak. Kiadták Kellér Andor remek Szomory-portréját, az Író a toronyban-t. Réz Pál szerkesztésében megjelent a Nap Kiadó kitűnő Emlékezés sorozatában a Szomory Dezsőt idéző kötet. 2002-ben a Palatinus kiadta az egyik főművet, a Levelek a barátnőmhöz című prózakölteményt.
Szomory Dezső már sikerei teljében is a viták kereszttüzében állt. Regényes élete (Jászai Mari szerelme, tizenöt éves, önként vállalt párizsi tartózkodása, nyugatos kapcsolatai, diadalmas színpadi jelenléte, majd háttérbe szorítása) olykor elvonta a figyelmet a tényleges írói teljesítményéről. Támadták burjánzó – a nyelv klasszikus normáinak ellentmondó – szó- és mondatfüzéreiért, és nem vették észre, mit is akart valójában.
Kőbányai János a Horeb tanár úr című kötettel indítja az életműkiadást, ami egyszerre válthat ki fejcsóválást és elismerést. Az utolsó prózai mű ugyanis nem kerek egész: egy nem teljesen kidolgozott kisregényből, egy tárcafüzérből és három novellából áll. Tehát ennél tökéletesebb kötetet el lehet képzelni. Már ami az irodalmi szempontot illeti. Ám ennél talán fontosabb az élet, a biblikus nevű Horeb tanár úr figurája és története. A kisregényben az egyetemes műveltséget hordozó kiváló tudós, Horeb és provinciális kollégája, Varjassy kapcsolatát követjük nyomon. Mindketten zsidók, ám az utóbbi kikeresztelkedett, s próbál a Monarchia utáni magyar társadalomban pozíciót foglalni. Kinek a rovására lehet? A másik zsidóéra, aki a hűség, a tartás és a tolerancia megtestesítője, aki ősi zsidóságában a kereszténységet előzi meg. Varjassy legocsmányabb tette, hogy elcsábítja Horeb feleségét, a tudós mellett kielégületlen, gyönyörű, unatkozó asszonyt.
A tárcafüzérben az író a legkülönbözőbb helyzetekben találkozik Horeb tanár úrral, aki kifejti véleményét az élet nagy kérdéseiről, hitről, elmúlásról, tudásról, emberi gyarlóságról. Hol példázatot mond, hol történelmi analógiákat idéz, hol megfigyeléseit osztja meg, de minden esetben szinte megindító egyszerűséggel fogalmaz meg alapigazságokat. Horeb eltűntével az utolsó nagy liberális tudós nemzedék távozik a világból.
Az életműsorozatban lesznek ennél tökéletesebb művek, de ennyi megbeszélnivaló aligha. Kérdés, hogy merünk-e beszélni magyar és zsidó bűnökről együtt? Ahogy Pap Károly és Szomory Dezső tette.
