Ros Hásáná
…A hetedik hónapban, a hónap elsején pihenőnapotok legyen, szent összegyülekezés emlékeztető kürtöléssel. Ne végezzetek semmilyen, foglalkozáshoz tartozó munkát…
(3Mózes 23:24-25.)
– A Tóra és az imakönyv Emlékezés Napja, Jom HáZikáron és Sófárfúvás Napja, Jom Truá néven említi ezt a napot. A szellemi önvizsgálat és bűnbánat tíznapos időszakának kezdetét jelöli, amelyet Jom Kippur, az Engesztelés Napja zár le. Minthogy az évek számítása tisri első napjával kezdődik, ez a nap a zsidó világban Ros HáSáná, újév néven vált ismertté.
– A napot elmélyült imádkozás jellemzi. Az imák fő témája Isten korlátlan hatalma a világ és az emberiség fölött.
– Ros Hásánával kapcsolatban a legemlékezetesebb bibliai előírás a sófárfúvás. Vallási kötelesség ezeken a napokon a sófár hangját hallgatni.
Aki meg fogja fújni a sófárt, előbb áldást mond: „Áldott légy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolataival, s megparancsolta, hogy hallgassuk a sófár hangját!” A gyülekezet „Ámen!-t” mond. A Ros HáSáná-i istentiszteletek során összesen száz sófárhangot kell hallani.
A régi hagyomány három sófárhangzatot különböztet meg: a hosszú, elnyújtott t kiát, a megtörő, panaszos svárimot és a tiszta, éles staccatók sorozatát, a t ruát.
– Aki betegség vagy egyéb ok miatt nem tud elmenni a zsinagógába, az próbáljon megkérni valakit, hogy jöjjön el hozzá sófárt fújni.
– A sófár hangja az ősidőktől fogva a bűnbánatra figyelmeztet, és a sínai sófárt idézi fel. Maimonides szerint a sófárfúvás előírása mély értelemmel bír. Így magyarázza, mit mond számunkra:
Ébredjetek, aluvók… vessétek mérlegre tetteiteket, emlékezzetek Teremtőtökre, és forduljatok hozzá bűnbánatban! Ne vétsétek el a valót, ábrándokat kergetvén, ne vesztegessétek éveiteket hiábavalóságokra, amelyeknek semmi hasznuk, semmi értelmük! Tekintsetek lelketekbe, szemléljétek cselekedeteiteket, hagyjátok el a tévutakat, a hamis gondolatokat, és térjetek meg Istenhez, hogy könyörülhessen rajtatok! (Hilchot Tsuvá 3:4.)
– Ha Ros HáSáná szombatra esik, nem fújnak sófárt.
– Az esti istentisztelet után így köszöntjük egymást:
(Férfit:) Lösáná tová tikátév v téchátém.
(Nőt:) Lösáná tová tikátévi v téchátémi.
„Jó évre írassál be és pecsételtessél meg!”
– Az ünnepi vacsorához számos jelképes szokás kapcsolódik. A legismertebb, amikor egy darabka chálát vagy almát mézbe mártunk, és mielőtt megennénk, ezt mondjuk:
(Jöhi rácon setchádés álénu sáná tová umötuká.)
„Az Örökkévaló akaratából jó és édes évre virradjunk!”
– A Ros Hásánától Jom Kippurig tartó időszak neve „tíz bűnbánó nap”, ászeret jömé tsuvá. Ezalatt mindennap különleges bűnbánati imákat kell mondani a zsinagógában.
A tíz nap valamelyikére eső szombatot sábbát t suvának, „bűnbánat szombatjának” vagy sábbát suvának, „megtérés szombatjának” hívják. [A „bűnbánat” (t suvá) és a „megtérés” (suvá) azonos gyökerű szavak, és ebben az esetben jelentésük is ugyanaz.] Az utóbbi kifejezés az aznap olvasott prófétai fejezetből való: Suvá Jiszráél… „Térj meg, Izrael, Istenedhez, az Örökkévalóhoz…” (Hóseás 14:2.)
– A Ros Hásánát követő időben így szokás köszönni: Gmár chátimá tová, vagyis „Legyen jó a végső megpecsételés!” Ebben az a hit jut kifejezésre, hogy Ros Hásáná és Jom Kipur az ítélet napja – Jom HáDin – minden nép számára.
Bővebben az ünnepekről: http://www.zsido.com/tisri/
