Stumpf András, hetijegyzet@hetivalasz.hu
Stumpf András: Ízlés kérdése a Magyar Gárda – Le lettünk ballibezve. Noha az, hogy nem ünnepeljük mégsem a gárdistákat virágkoszorúval, mégsem azért van, merthogy titkon ballibek lennénk. Folyt.
„Ám annyi haszna talán mégis lesz a gárdának – már a parlagfű-irtás, véradás és hadisírok gondozása mellett -, hogy ismét szóba kerülhet, miként is nézzen ki az a bizonyos polgári jobboldal.”
Dévényi kolléga fejezte be eme helytálló következtetéssel tegnapi publicisztikáját, s hát akkor nosza, itt az alkalom, gondoljuk végig, milyen is az a bizonyos polgári jobboldal! Persze nem vetélkedhetünk itt Navracsics Tibor mélyen szántó Jövőnk vitairatával, amely szintén alapfogalmak tisztázására vállalkozott, de hogy szükség van afféle identitásadó kiskátéra, az nem vitás. Nem olyanra persze, amely megmondja, milyen legyél, ha polgári jobbos akarsz lenni – a személyiségfejlesztő tréningeket hagyjuk meg közös kedvenceinknek, azoknak a rettentő befolyásos szcientológusoknak.
Körzővel-vonalzóval államot, tökéletes társadalmi berendezkedést, vagy akár politikai oldalt tervezni: no, ezt meg inkább meghagynánk haladáshívő komenyistáknak: abban ugyanis nem hiszünk, hogy a valóságtól elrugaszkodva fel lehet építeni bármi működőképeset.
Meg aztán nincs is erre semmi szükség. Az a régi szóhasználattal élve polgári jobboldalnak nevezett valami ugyanis létezik. Csak éppen soha nem veszi számba, ki is valójában, mert ahhoz meg kellene mondani, hogy ki nem, és miért nem. Ez pedig kétségtelenül civakodáshoz vezetne az egy a táboros, jobbos érdekházasságban. Volt már rá példa, 2003 nyarán épp a Heti Válasz hasábjain rontottak egymásra radikál- meg szoftjobbosok. Nem is volt semmi értelme: azon vitatkozni, hogy ki, melyik „stílus” szolgálja jobban a „polgári oldal” – értsd Fidesz – érdekeit, fölösleges dolog, hiszen a Fidesz érdekeivel törődjön a Fidesz.
Nekünk most egyszerűen azért kell mély önvizsgálatba merülnünk, mert le lettünk ballibezve. A még épp a standokon lévő Demokratában, elegánsan, elrejtve, Magyar Gárda ügyben. Ez pedig csípi a szemünket.
Na nem a lib. Azt még vállaljuk is.
Nagyon megengedők vagyunk ugyanis: eszünk ágában nem lenne például a gárda betiltásáért hisztizni. Az, hogy nem ünnepeljük mégsem a gárdistákat virágkoszorúval, mégsem azért van, merthogy titkon ballibek lennénk. Hanem mert jobblibek vagyunk. Tehát: nem hiszünk az osztályharcos komcsi szemléletben, abban, hogy mindig más, valami megfoghatatlan csoport a hibás azért, ha nekünk valami nem megy. Márpedig ez a gárdista szemlélet alapja is.
Valójában viszont a kérdés még egyszerűbb.
A gárda egyszerűen azért nem tetszik, mert van ízlésünk.
