Van, aki nem lop ebben a kurva országban? Elárulom: csak ha nem tud. Földi pályafutásunk során – ha megtehetjük – valamennyien jó párszor tolvajkodunk. De a legtöbben börtönt csak a másolt DVD-filmeken látunk. És persze népharag áldozatai se mi leszünk. Hogy miért? Pofonegyszerű. Fenti tevékenységekkel nem konkrét embertársainkat, hanem az államot (vagy egy multinacionális céget) rövidítünk meg. Ezt nevezzük rendszerkonform, polgárbarát bűnözésnek.
Honunk megélhetési antifasisztái annyira belefáradtak a Magyar Gárdának a Gyalog-galopp ősmagyar verziójában utazó tagjai által leginkább a rekeszizmokra jelentett veszély elhárításában, hogy nem szoríthatnak időt mindenféle piszlicsáré ügyre. Például, hogy a határunktól alig pár órányira, Brassótól nem messze, Apácán, ottani magyarok kis híján cigányokat vertek agyon egy laza önbíráskodási folyamat részeként. Hiszen ötvenvalahány jobbikos egyenruha-fetisiszta valószínűleg nagyságrendekkel inkább fenyegeti az európai demokráciát, mint holmi bagatell etnikumközi háború, majdnem lincselésbe torkolló verekedés.
*
Kávéházi szalonbaloldalunk régebben is nagyon elfoglalt volt. Nyilván akkor is lekötötte a maximum egy-két százalékos hazai ultrajobb törpepártok elleni küzdelem. Ezért nem tudott foglalkozni olyan apró-cseprő dolgokkal se, mint a szerb fasiszták vajdasági magyarverései.
Persze most a délvidéki atrocitások (illetve Olaszliszka) esetén nagyon hangos szélsőjobb is kussolt. Mi viszont ezúton szögeznénk le: a spontán népítéletet kéretik olyankor is elítélni, ha a romák nem elkövetői, hanem áldozatai, a magyarok pedig a tettesei. Egyúttal üzennénk a jogvédőnek látszó személyeknek: a cigányokra igazi vészt nem pár tucat feketeinges bohóc, hanem a helyi szinten megnyilvánuló apolitikus, ösztönszerű lincshangulat jelent.
Ami – jelek szerint – közeledik határaink felé. S úgy tűnik, némely balkáni ország közvetítésével immár a tágabb magyar kultúrkörben is megjelent. A sajnálatos esetnek van azért némi pikantériája. Hogy a többségnek vannak előítéletei a más nyelvű, bőrszínű polgártársakkal szemben, az ugye világos. Miként azt is tiszta sor, a kisebbség se szokott adós lenni a majoritás iránti ellenszenvvel. Itt viszont két, ha eltérő formában is, ámde egyaránt diszkriminált minoritás kelt ökölre.
Ami fényesen bizonyítja: ha valakit származása miatt üldöznek, pusztán ettől nem fogja sorstársnak tekinteni az ugyancsak szorongatott másik kisebbség tagját. A „fehér” melegek jórészt éppúgy cigányoznak, mint a heteró többségiek. Viszont a romák oroszlánrésze legalább buzizásban felzárkózott a rendes magyar emberekhez. Zsidók közt éppúgy van homofób, mint gójgyűlölő. A harlemi fekete antiszemitizmus versenyképes a Ku-Klux-Klan judeofóbiájával. Német bőrfejűek által összevert török vendégmunkás felpofozza lányát, mert kurd sráccal jár. Így kerek a világ.
A mi kis glóbuszunk. Ungvári Tamást idézve, „az úgynevezett multikulturalizmus kicsiny gettókra hasította a világot”. Az egyik gettó lakályosabb, a másik kevésbé az. De mindegyiknek kijár a betevő falat ellenségkép. A dél-erdélyi település magyarjai konkretice azért akarták roma földijeik vérét, mert – szerintük – loptak a termésből. A jogerős ítéletig ne prejudikáljunk, mindazonáltal elképzelhető, hogy páran megélhetésileg bűnöztek. Aztán a tömeghisztéria és csoportpszichózis elvégezte a többit. Beindult a pogromlogika.
*
A political correctness előírásszerű válasza fentiekre az, hogy dehogyis lopnak a romák, ugyanolyan becsületesek, akár mink. Szép felelet, csakhogy nem igaz. A valóság: a cigányok ugyanolyan becstelenek, mint a többség. Egy szemernyivel se jobban vagy rosszabbul. Bezony, fehér testvéreim. Lopunk mi is. Tudjátok, a cigány fajvédőknél ez volna a gádzsóbűnözés. S még csak nem is pironkodunk végette.
Tegyük már szívünkre a kezünk: melyikünk nem nézett soha másolt videófilmet, használt illegális szoftvert és kikódolt rádiótelefont, hallgatott fájlcserélő oldalról levett zenét? Mert az is lopás. Vállalkozók, fel a kezekkel: senki nem mulasztott el számlát adni, mindenki visszautasította fiktív, áfabizniszes üzletkötés lepapírozását? Tehersofőrök, fekete potyafuvar csúszópénzért álmotokban se, ugye? Vállalati rendészek, alkatrészlopás fölötti szemhunyás kizárva? Orvos kartársak, hálapénze utáni adóját mindenki befizette? Gazdakörök, jogsértő zsebszerződés egy szál se? Parkolóőrök, kenőpénz nuku? Tanár kollégák, minden korrepetált diáknak adtak nyugtát a pénzről? Lakástulajdonosok, bérlőjüket lejelentették az APEH-nek? Képviselők, vagyonnyilatkozat oké? Felsőoktatási hallgatók, szoctám-adatlap korrekt? Építészek, feketemunkás a zsaluzók közt sehol? Taxisok, fodrászok, vendéglátósok, a borravaló közterhei leróva?
*
Van, aki nem lop ebben a kurva országban? Elárulom: csak ha nem tud. Földi pályafutásunk során – ha megtehetjük – valamennyien jó párszor tolvajkodunk. De a legtöbben börtönt csak a másolt DVD-filmeken látunk. És persze népharag áldozatai se mi leszünk. Hogy miért? Pofonegyszerű. Fenti tevékenységekkel nem konkrét embertársainkat, hanem az államot (vagy egy multinacionális céget) rövidítünk meg. Melyek „áraikba” belekalkulálják a csalások miatti veszteséget. Ami – a lebukás kockázata miatt – egy piacgazdaságban tolerálható szinten marad. Ezt nevezzük rendszerkonform, polgárbarát bűnözésnek.
Ezzel szemben van a lumpen devianciaként jelentkező szegénybűnözés. A társadalom peremhelyzetű nyomorultjai nem tudnak adót elcsalni, mivelhogy bérjövedelmük sehol. Ugyanezen okból képtelenek invesztálni a fehérgalléros cyberbűnözéshez nélkülözhetetlen számítástechnikába. Így ők konkrét polgárok javait lovasítják. Szemák Antal kisvállalkozó haszongépjárművét, Héjjas Béláné őstermelő veteményesét, Kovacsek Csaba nyugdíjas televíziókészülékét, Pálvölgyi Aranka főállású háztartásbeli retiküljét. Ezért könnyebben lebuknak. Plusz a közhangulat is rajtuk csattan. Ahogy a Sony Music nem lincseltet a kalózlemezekért, úgy a Magyar Köztársaság se rittyent népítéletet az elcsalt adó ürügyén. A kifosztott falusiak viszont igen.
*
Társadalomtörténeti és szociokulturális okokból a magyarok az előbbi, a romák az utóbbi bűnözésfajtában felülreprezentáltak. Mondjuk ki rögvest: cigánybűnözés nincs. Ahogy nincs ukránbűnözés, olaszbűnözés, kínaibűnözés se. Ha valaki ilyet állít, az egy rasszista pöcs. Aki viszont tagadja, hogy – az olasz és ukrán maffia gyenge, pitiáner utánzataiként – vannak roma gengszterklánok, utcai bandák, az egy multikultiváló hasznos idióta.
Ugyanide sorolandó, aki nem hajlandó belátni: a tetteiket gyakran csoportosan, szervezetten és szándékegységben elkövető „megélhetésiek” és az önbíráskodók harca rég etnicizálódott. Ahogy vannak tengerentúli latin és fekete gangháborúk, úgy megszületett a roma szervezett bűnözés is. Nem olyan pöpec, mint a Triád, sem annyira kiépült, akár a Cosa Nostra, de azért vígan egzisztál. Hogyan lehet megállítani? Nem az önszerveződő rohamosztagok népi fasizmusával. De nem is azzal, ha PC-dogmatikusként a társadalom szemébe hazudva úgy ábrázoljuk a romákat, mint az „50-es évek Pravdája a munkásokat. Hanem a gazdasági evolúció által. Lassan felzárkóztató polgárosodással.
Hogy legyen cigány középosztály és szakértelmiség. Mely ugyanolyan emberarcúan bűnözik, ahogy mi szoktunk. Tudják, zeneletöltés, kreatív adózás, satöbbi. Vagy az erdélyi multikulturális pogromok hazánkban fognak ismétlődni.
