Azt mondják, a nagy öregek magányossá válnak. Ez Oscar Ribero Almeida de Niemeyer Soaresre nem áll. A híres építész, aki december 15-én tölti be 100-ik életévét, minden reggel 10 órakor megjelenik stúdiójában és asszisztenseivel munkához lát. Rajzol, vázlatot készít, tanácsokat ad. A nap fénypontja azonban számára a délután 5 óra, amikor barátaival összeül beszélgetni a lét nagy kérdéseiről, irodalomról, politikáról, néha a vallásról, arról, hogy milyen lesz a világ.
Az interjúban, amelyet a Corriere della Sera című olasz napilapnak adott, bevallotta: ez számára alkalom arra, hogy tegyen valamit az emberekért, mivel „az építészet csak a hatalmasok játéka”.
A Pritzker- és Lenin-békedíjas Niemeyer olyan aktív életet él, mint egy fiatal. „Ez nem csoda, évek óta csak hatvanéves vagyok, mert ha a százat ünnepelném, ez azt jelentené, hogy vége az életemnek. Így viszont sok mindent tehetek” – mondja.
Abban a korban vált híressé, amikor az építészek még nem voltak szupersztárok. Ő azonban sohasem tekintette magát csak építésznek. Nemcsak műveit, a gondolatait is közzé akarta tenni, még ha ezek kényelmetlenséget okoztak is. Ma is Fidel Castro barátjának, és az „utolsó élő kommunistának” tekinti magát. Úgy látja, hogy a kapitalizmus válsága végleges és Brazília jó irányba indult el.
Imádja Franciaországot, amelynek írói, gondolkodói formálták. „Szeretem Párizst, szeretek a Champs-Élysées-n sétálni és főleg nézni a magas sarkaikon kapaszkodó nők járását. Látványuk még most is felkavar” – vallja be.
Bár az építészet nem minden a számára, ezen a területen is tovább munkálkodik. Törődik a világörökség részét képező műveinek épségével, nemrég avatták fel új alkotását, a riói népszínházat, és a chilei Valparaisóban új múzeumot tervez, amely mellett könyvtár és iskola is létesül. Ennek különösen örül, mert azt tapasztalja, hogy a diákok ugyan egyre inkább specializálódnak, de nagyon keveset olvasnak.
Niemeyer szobrászkodik is. Klasszikusai közé tartozik egy tigrisszobor, amely ráveti magát egy csupán zászlóval felfegyverkezett kis emberre. (Amerika és Kuba szimbóluma). És nemrég avatták fel a párizsi Bercy parkban a Szajna felé nyíló vörös rózsáját.
Kommunizmus és vallásosság jól megfér benne. „Katolikus családból származom. A hit az emberi lény fontos része, amit tiszteletben kell tartani, legyen az a katolikus, az iszlám, a zsidó, vagy a buddhista hit” – jelentette ki.
„Hatvanadik” születésnapján a reneszánsz embert, akiből még filmhős is lett (Philippe de Broca róla mintázta a Riói embert, akit Jean-Paul Belmondo személyesített meg), királyként ünnepli majd hazája és a világ.
MTI
