A Zsidó Nyári Fesztivál egyik záróeseménye lesz a Fellegini Klezmer Gipsy Band fellépése ma. A sokszínű zenekar különleges, autentikus hangszereken szólaltatja meg a klezmermuzsikát. A koncert különleges utazást ígér, a Kárpát-medence zsidó és cigány zenei hagyományait viszik magukkal az arab sivatagok és tengerek végtelen kultúrájába.
Fellegi Balázs jövőre Izraelbe szeretne eljutni sokszínű zenekarával Fotó: Vincze Andrea Oyfn vegsteyt a boim – Áll az út szélén egy fa – zendül föl a régi jiddis ének a Fészek Klub színpadán. Próbál a Fellegini Klezmer Gipsy Band. Az együttesvezető, Fellegi Balázs énekest kísérő zenészek között muzsikálnak cigány, arab hangszeres virtuózok, az éneklésbe kapcsolódik az Izraelben és Németországban nevelkedett Polnauer Flóra, egy rabbi leánya, Said Tichiti-ud, a marokkói barát, aki a sivatagi hangulatok minden árnyalatát ismeri. És itt vannak a több, neves együttesből verbuválódott társak: Balogh Kálmán játszik a cimbalmon, Kardos Dániel vezeti a gitárszólamot, Novák Csaba szolgáltatja a bőgőn a ritmust, amit Szabó Mátyás egészít ki az ütőhangszereken. A dal közepén fölsír Vázsonyi János szoprán- szaxofonja. Még nem érkezett meg mindenki, de a második számra befut a legkülönlegesebb hangszereket is megszólaltatni képes Fekete Kovács Kornél, aki most két fúvóst is hozott magával. A basszusklarinét mellett kéznél van a baritonszaxofon is, de bármikor képes dudára cserélni és azon folytatni a vérünkben szétáradó dallamot.
Kalandos utakra vezetnek ezek a muzsikusok. A Kárpát-medence zsidó és cigány zenei hagyományait viszik magukkal az arab sivatagok és tengerek végtelen kultúrájába. Óhatatlanul is eszünkbe ötlik: milyen jó lenne, ha mindazok a népek, nemzetek, akiket ők most itt együtt megjelenítenek, hozzájuk hasonló barátságban, egyetértésben, egymásra odafigyelve, tömören szólva, békességben élnének. De nem csupán a színpadon, hanem a magánéletben is figyelnek egymásra. Lehet hanuka, ramadám, meglátogatják egymást, közösen ünnepelnek. Közben persze újabb és újabb dalokat tanulnak, így építik föl azt a különleges zenei kertet, amiből az előadásuk megszületik. Ennek a címe is többszörösen jelképes: Desert Rose, vagyis a sivatag rózsái.
Úgy vallják, mindenki megtalálja a maga rózsáját a sivatagban, akár a Kisherceg. Hét nyelven adják elő a dalokat. A jiddis mellett héberül, angolul, spanyolul, olaszul, arabul és portugálul csendülnek föl a számok. A galíciai örökség mellett bemutatják Észak-Afrika, Európa mediterrán tájai, sőt a brazil őserdők vidékére vetődött zsidók kultúráját is.
És ahogy elnézem a sokféle, megszólaltatott hangszert, nem kétséges, képesek harmóniát teremteni a történelem során számtalanszor keveredett kultúrák között.
Így választották egyik lemezük címének Beelz, a galíciai zsidó város nevét, amelyen a tradicionális dalok szólalnak meg. De szívesen játsszák neves szerzők kompozícióit is, mint például az olasz Paolo Conte szerelmes dalát. No és persze a klezmer sem maradhat ki a repertoárból. Erről a muzsikáról különös véleménye van Fellegi Balázsnak. Nem vitatja, hogy ez a zsidó európai folklór szülötte.
Hozzáteszi, szerinte az első klezmerzenész Johann Strauss volt, aki a családtagjaival együtt falusi bandákban kezdett el muzsikálni, mígnem eljutott a Denevérig. Közép-Európában minden zsidó zenész, aki kiszakadt az eredeti környezetéből, eljutott a klezmerig. A klezmer a héber klei zammer, vagyis a hangszeres zene kifejezésből ered – magyarázza a muzsikuscsaládban felnőtt (édesapja Fellegi Ádám zongorista) zenekarvezető. És az sem furcsa, hogy keveredtek a cigány muzsikusokkal, összeötvözték a zsidó és a cigány kultúrát. Ehhez pedig – bizonyítják – szervesen illeszthető az arab zene.
És új dalba kezdenek. Ismét a széles sivatagban járunk, ahol úgy csap az arcunkba a zene ritmusa, mint a homokot fölkavaró szél. Lágy furulya hangja szól, amit fölgyorsít a dob pergése, és máris hozzákapcsolódik a cimbalom, zeng az andalúz-cigány ritmust idéző gitár. Kelettől Nyugatig és vissza ringatózunk, akár azok a népek, akiknek muzsikáját hordozzák magukban.
Szendrei Lőrinc
Jót s jól muzsikálnak
Nem lépnek fel gyakran. Kazinczyt idézi Fellegi Balázs, amikor megindokolja ritka szereplésüket. „Szeretjük, ha jót s jól muzsikálunk.” Koncertjeiken, lemezeiken időnként cserélődnek a szereplők. Novák Csaba például Palya Bea állandó bőgőse, Ágoston Béla hallatlan gazdag hangszerismeretét a legkülönlegesebb hangzású előadásokra hívják. Ő az, aki a bőrduda, basszusklarinét és cimbalom mellett akár az egykori vendéglőkben használt, úgynevezett roma klarinétot is meg tudja szólaltatni. Ő biztos tagja a Modern Art Orchestra big-band együttesnek is. És egy teljesen más zenei világból, az MC hip-hop kultúrából érkezett Polnauer Flóra énekes. Így, ilyen hangszerekkel, ezeket a stílusokat átölelve mutatkoztak be a Néprajzi Múzeumban, az A38-as hajón és több külföldi színpadon. Jövőre szeretnének eljutni Izraelbe. Aki viszont itthon kíváncsi rájuk, ma este meghallgathatja őket a Madách Színházban, a Zsidó Nyári Fesztivál záróprodukciói között.
