NOL * Tamás Tibor * 2007. augusztus 28.
A kelleténél (0 alkalomnál) többször ütköztem az elmúlt napokban a jobbikosok gárdájának avatását megörökítő képsorokba. Már az első alkalommal felidézte bennem a látvány a gyalázatos sereg alapítóinak „megnyugtató” szavait: lőkiképzést még nem kaptak a „a fiúk”, eddig csak néhány hetes alaki kiképzésre volt idő.
Nos, minden erős gyomrú honfitársat arra biztatok, nézze meg még egyszer a képeket – ezúttal alaki szempontból. Az eredmény valóban lenyűgöző. Az ötvenhat marcona hadfi bolyongása megerősíti régi tapasztalatunkat: itt még a szélsőjobboldali erőszakkultusz is csak amolyan magyarosch változatban tud „virágozni”. Új arcát mutatja az ismerős magyar slamperáj.
A „gárdisták” bevonulásához tökéletesen illeszkedett viseletük. A felgyűrt ingujjakra gondolok. Persze ez is alakiasan, kinek könyékig, kinek afölött, ahogy jól esett. Valahogy így ragadt meg a köztudatban a nyilaspárthoz csatlakozott, a szemétdombjukon Napóleonként uralkodó viceházmesterek emléke is. A „gárda” azonnal megérkezett oda, ahonnan az 1930-as, 40-es években indult.
Ennyiben érthető a NOL szavazóinak véleménye: kérdésünkre, hogy ébreszt-e félelmet a voksolóban a „gárda”, 26,6 százalék, 1622 szavazó válaszolt úgy, hogy „Félni? Ezektől?”
A rossz hír
Nincs azonban nagyobb ostobaság, mint amit mostanában leginkább a magukat bölcsnek gondoló Fidesz-fanok ismételgetnek: hát hiszen nem történt még semmi baj… Szerintük, aki veszélyt, fenyegetést emleget, az nem bízik eléggé a magyar állam erejében. Ha szükség lenne rá, majd fellépnek ellenük a szakapparátusok, ezért fizetjük őket – mondják.
Rossz hírem a következő: a baj nem akkor történik meg, amikor már a rendőrség, karhatalom és az igazságszolgáltatás sem tud mit kezdeni a jogállamot érő támadásokkal. A katasztrófa felé akkor mozdul el egy társadalom, amikor a feszültségeit polgárháborús eszközökkel kezdi kezelni. A polgárháború pedig csak a vér, a gyűlölet, bosszú, a megtorlás, az „azok kezdték, mi csak védjük magunkat” nyelvét ismeri. Egy társadalom, amely ebbe belecsúszik, soha nem tud kimászni belőle több generáció életét tönkretevő szenvedések nélkül.
Ezt a határt egyelőre nem léptük át, de a szemünk láttára feszegetik az újabban alakítgatott agyhalál-brigádok. A „Nemzeti Őrsereg” nemrég Olaszliszkán parádézott a cigányok házai előtt. Az önkényeskedés polgárháborús kockázatának iskolapéldája volt, ami az idei Magyar Szigeten történt. Mint lapunk megírta, a „büfé előtt elterjedt”, hogy a Heves megyei Erdőtelken romák támadtak meg „egy becsületes magyar családot”. Erre ötven férfi indult útnak, hogy „a további atrocitásoktól megvédje az ötgyermekes családot.” „Bár erőszak nem történt, a fegyelmezni kívánt roma család alighanem emlékezetes leckét kapott, amikor nyolc-tíz autó lefékezett előttük az utcán, és fenyegető küllemű, fekete ruhás, alig-hajú férfiak sorakoztak fel a házuknál. Az elrettentő demonstrációnak a rendőrök kiérkezése vetett véget.”
Ezek az őrültek mindeddig nem ütköztek az általuk képviselt fenyegetéshez hasonló szervezett, intézményes erőszak-fenyegetésbe. Még nem „próbálta ki” a magyar társadalom, de egy gondolatkísérlet erejéig mélázzunk el: milyen lenne egy olyan országban élni, ahol „gárdisták” provokációi „gettólázadást” robantanak ki, és mindkét oldalon fegyverek is kerülnének a kézbe. Nem biztos, hogy örökké tart az az állapot, hogy a folyamatos fenyegetésekre válaszolni akaró forrófejűeket a türelemre intő bölcsek időben leállítják.
A puskapor, gyufa, csóva bekészítve, a „gárdisták” locsolják a benzint. Közben Magyarországon jelenleg a legtámogatottabb jobboldali erő lehet az a párt, amely a gyújtogatókat „jó szándékú, de meggondolatlan embereknek, vagy beépített provokátoroknak” nevezi, ahelyett, hogy kimondaná annak a legkevésbé sem jóindulatú irányzatnak a valódi nevét, amelyhez ezek a szövetségesei tartoznak. Az európai demokratától elvárható egyenes fogalmazás helyett azzal biztatnak minket, hogy nyugi, van tűzoltóságunk.
Mi pedig itt ülünk az épületben, és már ennek a jó hírnek is örülünk…
Ajánlott Cikkek
56 kiváló ember – az igazi Magyar Gárda névsora „Ki kellett volna nézni az ablakon, Elnök úr”
