Zene
Az énekesnő és az orgonaművész az égben járt. Megtanultak repülni, s tanítgattak bennünket is (Fotó: Weiszhaar Ákos)
Nem, nem és nem. Nem férhet össze a nép tiszta, romlatlan gyermekeként éneklő Palya Bea és a zengzetes, cirkalmasan bonyolult hangszer, az orgona – gondoltam, amikor a X. Zsidó Nyári Fesztivál programjában olvastam, hogy Fassang László, az orgonaművészet máris több nemzetközi díjjal jutalmazott fiatal titánja és Palya Bea közös hangversenyt ad a Dohány utcai zsinagógában.
No jó, annyit én is érzékeltem már a tavasszal, Palya Beának a Művészetek Palotájában adott koncertjén, hogy ez a népi imázs azért előadói rafinériával meg égőpiros selyemruhával is párosul, de azért mintha végig feszengett volna benne, a vendégekkel teletűzdelt koncerten. Túl sokan jöttek be zenélni a pódiumra, mire az újabb és újabb közreműködők összemelegedtek a régiekkel, addigra az így is nagy sikerű est vége felé jártunk. A sztárparádé mintha nem tett volna jót a koncert főhősnőjének.
Aztán amikor a nyáron a Művészetek Völgyében, Kapolcson az Álom, álom, kitalálom című gyerekprodukcióját láttam, remek formában, elemében volt. Elementárisan tört elő belőle a humor, kedves, mesés fonallal kötötte össze a dalokat, hangjával, mimikájával, egész lényével eljátszott különböző szereplőket, két muzsikus társa hathatós segítségével tulajdonképpen valóságos zenés színházat teremtett. Vagány és természetes volt, még az erotikus részeket is olyan magától értetődően adta elő, hogy az ő szájából ezek valahogy beleillettek egy gyermekműsorba is.
A zsinagógában is a piros különböző árnyalataiban pompázik a ruhája, meleg tónusok ezek, nincs bennük semmi primadonnás. Az első részben Fassang nagyszerűen, a terem hatalmas méretei ellenére bensőségesen orgonált klasszikusokat. A második rész elején pedig kijön Palyával, mindketten roppant szerények, örülnek a fogadó tapsnak, és olyan áthatóan néznek egymás szemébe, hogy láthatóan erőt merítenek a partnerükből. Aztán Palya eltűnik, először csak a hangját halljuk, majd hátulról jön előre a széksorok között, mintegy birtokba veszi a teret. És bár messze van Fassangtól, aki az orgonaülésen, fent játszik, de állandóan fölnéz rá, keresi vele a kapcsolatot, az ének és az orgona hangok összesimulnak a levegőben. Most már biztos, hogy szép lesz a program második fele is. És így is van, szól szlavóniai népének, héber, szefárd és cigány dallam. Az orgona pedig nem cirkalmas, hozzászelídül Palya énekéhez, akiből viszont erősen, mélyről fakadóan törnek fel a hangok. Mindketten szárnyalnak, az égben járnak, és húznak magunkkal minket is, de közben nem pátoszosak, csak valahogy megtanultak repülni, és tanítgatnak bennünket is.
De jó lenne úgy maradni, ahogyan a koncert közben és kicsit utána is nyilván sokan érezzük magunkat. Sétálunk azonban hazafelé, látunk az utcán alvókat, nehéz tovább röpülni.
Fassang László és Palya Bea koncertje
X. Zsidó Nyári Fesztivál
Dohány utcai zsinagóga
Bóta Gábor
