Forrás: MNO

2007. augusztus 28. 10:36

MNO

Lévai Katalin: Gordon Agátával, a szivárványszínekbe öltözött meleg írónővel már a kávénkat kavargatjuk az egyik, járdára kitett asztal mellett, amikor lehömpölyög az utcákon a tömeg. Nézzük az arcokat. „Nem elég boldogok” – mondja Agáta, és valóban, inkább dühösnek, mint elégedettnek látszanak. Egy fiatalember katonás léptekkel közeledik, és amikor elhúz mellettünk, tisztán halljuk, mit morog: „kriptokommunisták, buzik, zsidók”. Erről ismét eretnek asszociációm támad. Amikor a zsidókat a Duna felé hajtották, hogy belelőjék őket a jeges vízbe, a pesti utcán békésen korzóztak a járókelők. Talán még egy mosolyt is küldtek a nyilasok felé.

Kutyagumit gyűjtő bohóchadsereg ?

(Népszava, 2007. augusztus 28.)

2 hozzászólás to “Lévai Katalin: Talán még egy mosolyt is küldtek a nyilasok felé”

  1. JOSKA BACSI

    igen 1944 decemberben voltak akik mOsolyt kuldtek a nyilasoknak amikor zsidokat vittek a Dunaparta megolni voltak akik kozombosek voltak
    de voltak akik segitettek zsidoknak elbujtattak zsidokat ezt mint mondom sajat tapasztalatbol mert en ott voltam es egy nyilas hazbol mentett meg RAOUL WALLENBERG.
    NAGYON FONTOS hogy minden baratsagos szemely,demokratikus erzelmu
    vagy felrevezetett szemelyek ismerjek meg a zsidosagot a zsidok hozzajarulasat a vilaghoz,tudjanak a sok Nobel dijas zsidorol
    es nem altalanositsunk hanem barati hidat epitsunk ki mas vallasu
    vagy mas gondolkodasu honfitarsainkhoz.

  2. foldesga

    Szervusztok, olvasótársak!

    Gondolkodtam, vajon az általában használt nicknevemen, a Kamill-lal jegyezzem-e levelem, vagy írjam alá, mint Földes Gábor. Végül is az első verzió mellett döntöttem, jobb, ha nem tudjátok, hogy hívnak…

    Elnézést, ha egy komoly téma kapcsán vidámkodtam egy kicsit, de munkán kívüli foglalatosságom kapcsán sok (ma már idős) embert ismertem-ismerek meg, akik hajdani tevékenysége minden zsidó magyart örömmel tölt el.

    Az Igaz Emberekért Alapítványnak vagyok a tagja. Mi – ma még élő – Jad Vasem kitüntetetteket támogatunk. Ők a vészkorszak idején zsidó honfitársainkat mentették a lágerbe hurcolás, vagy a Dunába lövetés elől. Akkoriban ez életveszélyes tevékenység volt, aki zsidókat mentett, könnyen ugyanúgy végezhette, mint azok a zsidók, akik nem élték túl a holokausztot.

    És voltak ilyen Hősök! Nem is kevesen! Nem lettek olyan híresek, mint a tömegeket mentő svéd Wallenberg, aki még csak nem is honfitársait, de egy idegen ország polgárait mentette, ők „csak” magyarok voltak, befolyás, védettség nélküli Igaz magyarok.

    Ma még több, mint hetvenen élnek. Ezt a fórumot nem akarom alapítványunk reklámozására használni, aki akar, megtalál minket. Soraimmal az volt a célom, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy igenis voltak a félelmet ismerő, de azon felülemelkedni tudó hajdani fiatal, és kevésbé fiatal magyarok, akik igazán hazafiak voltak, mert honfitársaikat mentették!

    Kamill