Dévényi István, hetijegyzet@hetivalasz.hu
Dévényi István: A Magyar Gárda első sikere: zavar a Fideszben – A Magyar Gárda létrejötte nem csak a szélsőliberálisokból hozta ki a valós ént, hanem a Fideszben is érdekes vihart kavart. Érdemes-e továbbra is ragaszkodni a jobboldal egészét lefedni kívánó, s így valódi szövetségesek nélkül maradó Fidesz ideájához – erről szól valójában a történet. Folyt.
Van ilyen.
Elmegy az ember az erőszak ellen demonstrálni, aztán az antifasiszta hevületben elpattan egy húr, elszakad a cérna, és a tüntető merő jó szándékból már csapna is oda egy egészségeset a mocskos nácijának, aki történetesen hölgy, a Magyar Nemzet újságírója, és éppen a munkáját akarja végezni. De, mert végül győzedelmeskedik a józan liberális ész, csupán verbális erőszakra kerül sor, úgymint: „Meg fogsz dögleni, te szemétláda!”.
Mondom, van ilyen, meg olyan is, hogy a szélsőségesektől rettegő állampolgár ijedtében földhöz csapja a közéleti balhéperformanszairól híres blogger kerékpárját. Ahol a félelem diktál, ott megszűnik a racionalitás. És már miért ne gyávulna be bármelyik polgártárs, miközben egyenesen Tamás Gáspár Miklóstól hallja, hogy megalakult a magyar SS?
Hiába, ha tetszik, ha nem, a B-közép mindenütt egyforma. A kukagyújtogató álhazafiak és az újságírót fenyegető antifasiszták között nincs sok különbség, az agresszív szélsőség csak külsőségeiben mutat eltérést.
A Magyar Gárda létrejötte azonban nem csak a szélsőliberálisokból hozta ki a valós ént, hanem a Fideszben is érdekes vihart kavart. Kezdődött minden Bencsik András Fidesz-tag gárdaalapító gerjedelmével, folytatódott Lázár János, hódmezővásárhelyi polgármester „Nem kell Magyar Gárda!” nyilatkozatával (lásd lent), majd érkezett Wittner Mária gárdistaavatós felszólalása, végül befutott Loppert Dániel, a Fidesz ifjúsági tagozatának vezetője is, aki a párt 30 év alatti tagjait tömörítő szervezet nevében elhatárolódott a Magyar Gárdától.
Gárdaügyben tehát nincs egység. A Magyar Gárda azonban csak a felszín, a valódi kérdés az, hogy érdemes-e továbbra is ragaszkodni a jobboldal egészét lefedni kívánó, s így valódi szövetségesek nélkül maradó Fidesz ideájához. Mert erről szól valójában a történet, amelynek legelején a frissiben párttá alakult Jobbikot találjuk. Csak emlékezzünk: az ifjú radikálisok majd belefulladtak a totális médiacsöndbe, hát kétségbeesésükben őrültebbnél-őrültebb akciókra ragadtatták magukat. S most itt a gárda, a MIÉP-re szavazók, meg a Fideszt kényszerből választók voksainak bezsebelésére. Ügyes húzás, profi munka, kár, hogy a helyzetből nem csak a Jobbik, de az MSZP és az SZDSZ is busásan profitál.
A Fidesz meg eszi, amit főzött. Ám annyi haszna talán mégis lesz a gárdának – már a parlagfű-irtás, véradás és hadisírok gondozása mellett -, hogy a jobboldalon ismét szóba kerülhet, miként is nézzen ki az a bizonyos polgári jobboldal.
