Bizonyára emlékeznek arra a goromba iskolás viccre, amelyben a tanító néni megkérdezi a lurkókról, hogy a székről, asztalról, tükörről mi is jut eszükbe. Móricka majd kiesik a padjából, úgy jelentkezik, és mindhárom kérdésre habozás nélkül azt feleli – ő szalonképtelenebbül mondta -, hogy a kislányok. A megdöbbent pedagógus visszakérdez: miért éppen ez jutott eszedbe? Mire Móricka: nem tehetek róla tanító néni, nekem mindenről ez jut eszembe.
Valahogy ilyen a gondolatmenete Varga Mihálynak, a Fidesz alelnökének is, aki vasárnap szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy pártja szerint a Magyar Gárda megalapítását „Gyurcsány Ferenc magatartása váltotta ki”. És következett a megszokott imamalom: Őszöd óta a „folyamatos hazugság, a megszorítások, az elkeseredés”, és a társadalom bizonyos csoportjai úgy érzik, „részükről ez a megfelelő válasz”.
Varga Mihály valószínűleg el sem töprengett azon, hogy mennyire fején találta a szöget. Egyfelől nagyvonalúan mellőzi, hogy a tavalyi Őszöd idején hasonló érveléssel vitte az utcára a Fidesz a szélsőjobboldalt, kacsintott össze vele, (az eredményt ismerjük), és a jelek szerint teszi ezt ma is. De igaza lenne az alelnök úrnak más megközelítésben is, csakhogy ez éppen az ellenoldalon kap hangot. Mármint a baloldalon. Mondhatni hetek óta a Magyar Gárdáról visszhangzik az ország, komoly és felelős figyelmeztetések hangzanak el arról, hogy nagyon elpimaszodott a szélsőjobboldal, nem üres szólam újnáci veszélyről beszélni. Kezdetben a koalíció és környéke – jobbára az MSZP – csak tudomásul vette a jelzéseket, egyebet alig tett. Óvatos, finomkodó nyilatkozatok voltak, és csak akkor lett elszántabb a hang, amikor már nyakunkon volt a gárdaavatás. Most már Gyurcsány is határozottabb, fölfedezte a kuruc.info alantasságát, intézkedéseket ígér. Mintha a társadalom, a politikában arra hivatottaknál, jobban megértette volna az idők szavát. A baloldal vezető politikusainak történelmi a felelősségük, hiszen a több mint ötéves szociáldemokrata-liberális kormányzás idején telepedett rá az országra mindinkább a szélsőjobb, lépett nyíltan színre rejtett zugaiból az újnyilas mozgalom.
Szerencsétlenségünkre a magát konzervatívnak, polgárinak nevező legnagyobb ellenzéki párt soha nem fogja egyértelműen elítélni a szélsőjobbot, amint azt Nyugat-Európában megteszik. A Fidesztől messze áll a nyílt elhatárolódás, maszatolása Torgyántól Csurkáig, most pedig a Magyar Gárdáig terjed. Ez a tény megnöveli a baloldal felelősségét. Az ezen a térfélen állók nem félnek, elszántak és határozottságot várnak.
Várkonyi Tibor
