Svéd neonácik. Őket sem ajánlatos szabadjára engedniFotó: Népszava-archív A Svédországban is gyökeret verő újnáci mozgalom megfékezésére már 1948-ban törvényt hoztak. (Már a név is sokatmondó: a népcsoportok elleni uszítás.) Hasonló céllal törvények születtek Norvégiában, Finnországban, Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában is.
A svéd törvény leszögezi, hogy a népcsoportok elleni uszítás bűncselekmény. Olyan bűncselekmény, amelynek során nyilvánosan terjesztenek olyan kijelentéseket, amelyek erőszakot és megvetést hirdetnek olyan személyek csoportja ellen, akiknek más a bőrszíne, nemzeti hovatartozása, etnikai eredete, vallásos hite vagy nemi hajlama. Akiket ebben bűnösnek találnak, legfeljebb négy év börtönre vagy pénzbüntetésre ítélik. A bűncselekményt akkor tartják súlyosnak, ha a bűnt nem egyénileg követik el, hanem kollektíven, például egy felvonulás vagy gyűlés során. Az is súlyosbító körülménynek számít, ha a kijelentések fenyegető jellegűek. Bűnnek számít, ha valaki nyilvános helyen olyan egyenruhafélét vagy olyan jelvényt visel, amely nemzetiszocialista egyenruhára vagy szimbólumra emlékeztet. Ez ugyanis rettegést kelthet egyes emberek között.
Az 1948-ban elfogadott eredeti törvényt többször is módosították. Így 2003-ban törvényerőre emelkedett, hogy a más nemi hajlammal rendelkezők – a homoszexuálisok is – védelmet kaphassanak.
Bár sokan bírálják ezt a törvényt, mivel a véleménynyilvánítás demokratikus jogának a megnyirbálását látják benne, a törvényhozás nem kíván lazítani a szigoron. A hatóságokhoz egyre több feljelentés érkezik a népcsoportok elleni uszítások miatt. 1997 óta a feljelentések száma 116 százalékkal növekedett. A bűn elkövetői elsősorban a 25 év alatti férfiak. Világszerte leginkább olyan fiatalok közül verbuválnak új tagokat, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba. Sokan közülük munkanélküliek, az alacsony képzettségük miatt nincs is sok lehetőségük, hogy munkát kapjanak. A legtöbben segélyekből élnek. Közülük sokan isznak, drogoznak. Úgy érzik, hogy minden jóból kimaradnak és a társadalommal szemben ellenszenvet éreznek. Vannak, akik bandákba verődnek, őket tudja a legkönnyebben felkarolni az újnácizmus, hiszen azt sugallja nekik, hogy ők képviselik az erőt, a jövőt és nekik kell megváltaniuk a világot. A nácizmus ideológiájának a szerves része, hogy minden rossz forrásaként a más valláshoz, népcsoporthoz, az átlagtól eltérő nemiséghez tartozást jelölik meg és ez ellen uszítanak. Vannak szimpatizánsaik olyanok körében is, akik ugyan elvetik az ideológiájukat, de az erőshöz, az üldözőhöz akarnak tartozni és nem az üldözötthöz.
Kolb János (Svédország)
