Konkoly István Medgyessy Péterrel 2003 szeptemberében, amikor a korábbi kormányfő Szombathelyen – Schüssel osztrák kancellárral – látogatást tett a Püspökvárban
Sólyom László államfő köszönti Keresztes Szilárdot 2005 decemberében (a háttérben Erdő Péter esztergom-budapesti érsek) Fotók: MTI A Miskolci Egyetem honlapján megjelenő folyóirat, az Egyháztörténeti Szemle 2007. évi 1. száma két katolikus főpap – Keresztes Szilárd és Konkoly István – múltjáról közöl tanulmányokat. A hajdúdorogi püspök, Keresztes esete jól példázza, hogy a nagy műveltségű, több nyelven beszélő főpapok, különösen, ha Rómában tanultak, dolgoztak, nem kerülhették el a szolgálatok figyelmét. Konkoly, aki tavalyig a szombathelyi egyházmegye élén állt, ugyanakkor mindent megtett azért, hogy helyzetéből kikerüljön; kérte a tartótisztekkel való találkozók ritkítását; hogy ne írásban, hanem szóban jelenthessen, sőt azt is, hogy másik rendőr foglalkozzon vele. Míg Keresztes esetében nincs arra utalás, hogy a főpap megszakította volna a kapcsolatot az állambiztonsággal, Konkolyt ki is zárták a hálózatból.
Vatikáni paptársak
>>”Nyíri” és „Keleti” – Keresztes. Adalékok a görög-katolikusok 20. századi történetéhez« – ezzel a címmel veszi sorra a Magyar Országos Levéltár (MOL) főigazgató-helyettese, Szabó Csaba a ma is a hajdúdorogi egyházmegye élén álló görög-katolikus püspök, Keresztes Szilárd állambiztonsági tevékenységét. A főpap 1988 óta vezeti egyházmegyéjét, azóta tagja a katolikus püspöki karnak. A tanulmányból kiderül, hogy Keresztes elődje, Timkó Imre – 1972-től a hajdúdorogi egyházmegye püspöke – ugyancsak együttműködött a szolgálatokkal. Timkót 1955. április 20-án a BM IV/5. alosztálya szervezte be „Kiss János” fedőnéven ügynöknek. Nem „hazafias (eszmei, politikai)” alapon, írta a történész, hanem mással hatottak rá.
Keresztest viszont 6-os kartonja szerint „fokozatosan, hazafias alapon” vonták a szolgálatok kötelékébe és a „Nyíri” fedőnevet kapta. 1967. október 6-án szervezte be Barát Tibor, a III/III/1-a. alosztály (elhárítás az egyházakban, a szektákban, a volt szerzetesek között, valamint elhárítás a nemzetközi egyházi szerveknél és az emigráns szervezetekben a III/I. csoportfőnökséggel – hírszerzés – együttműködésben) rendőr őrnagya. Szabó tanulmánya szerint feltehetőleg római ösztöndíja miatt került az állambiztonság érdeklődési körébe. A római Pápai Magyar Intézet (PMI) hallgatóit szintén jó előre kiválogatták, igyekeztek számukra hasznos személyt kijuttatni Vatikánba. (Az Egyháztörténeti Szemle egy másik tanulmányában Bandi István éppen a PMI történetét elemzi – állambiztonsági megközelítésben.) Fábián Árpád a PMI korábbi rektora például, bár operatív dossziéja egyelőre nem került elő, „alfonz és beron” fedőnéven jelentős ügynöki munkát végzett.
Keresztes 1967 és 1970 között a római PMI hallgatójaként írta jelentéseinek többségét magyar és külföldi paptársairól, a vatikáni intézményekről és eseményekről, illetve a római emigráció tagjairól. Adatlapjából kiderül, az együttműködés feltételeként szabta, hogy nem ad írásos jelentést, 1970 utáni beszámolói nem is ismertek. Hazaérkezése után a III/I – a hírszerzés – már nem tudta foglalkoztatni, visszakerült a III/III-hoz. További állambiztonsági „karrierje” hálózati anyagából olvasható ki. 1973-ból fennmaradt „Nyíri” 6/C kartonja és egy adatlapja. Ebből kiderül, hogy „Nyíri” besorolása megváltozott, ügynökről titkos megbízottra (TMB).
Hetven évig titkos
Több dokumentum utal ugyanakkor arra, hogy ezután is aktív volt, fedőneve 1980-ban „Keleti”-re változott. A „Nyíri” fedőnéven megnyitott M-dossziéban például 25 távirati jelentést, egy külügyminisztériumi rejtjeltáviratot és egy információs jelentést raktak le 1987. szeptember 17. és 1987. december 31. között. Ezek között van Budapestről Rómába küldött „szigorúan titkos rejtjelezett okmány”, amiben értesítik a kinti hírszerzőket, hogy „Keleti” szeptember 28-án fog megérkezni Paskai László érsekkel együtt Rómába. A hírszerzőtiszt további feladatul kapta, hogy Miklós Imre – az Állami Egyházügyi Hivatal nagy hatalmú vezetője – vatikáni tárgyalásairól és Paskairól minden információt azonnal jelentsen. Keresztes „Keleti” fel is vette a kapcsolatot és számos jelentést adott a vatikáni-magyar tárgyalásokról.
Keresztes több jelentése nem ismert, ám vannak későbbi keltezésű hálózati anyagok is róla. Szabó Csaba szerint az utolsó, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁSZTL) hozzáférhető hálózati anyag egy változásbejelentő lap, amely másfél hónappal a Magyar Köztársaság kikiáltása előtt keletkezett. „Keleti” fedőnevű hálózati személyt „Különösen Fontos Titkos” nyilvántartásba helyezték visszavonásig. A minősítés törlésére csak idén tavasszal került sor; a „Nyíri” fedőnevű M-dosszié minősítését 1999-ben felülvizsgálták az Információs Hivatalban és 2069. február 15-ig (hetven évig!) fenntartották „szigorúan titkos” minősítését. Keresztes esete jól példázza az átjárhatóságot az egyes csoportfőnökségek között; hiszen beszervezését a BM III/III-as, belső reakció és szabotázselhárító csoportfőnöksége hajtotta végre, de jelentéseit a BM III/I-es, hírszerző csoportfőnökség használta, dolgozta fel.
Mátrai alias Konkoly
Konkoly Istvánról, a tavaly nyugállományba vonult szombathelyi megyéspüspökről a MOL munkatársa, Soós Viktor Attila: >>”Mátrai” fedőnevű ügynök az állambiztonsági szervek szorongatásában« címmel közölt tanulmányt. Ő 1987 és 2006 között állt az egyházmegye élén, ma a püspöki kar nyugállományú tagja. Konkolyt „Mátrai” fedőnéven 1959. július 23-án szervezte be Illés László rendőrhadnagy, a BM Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Politikai Nyomozó Osztály V. alosztály munkatársa. „6-os kartonja” alapján nem lehet tudni beszervezésének okát, ezt ugyanis kitakarva bocsátották az ÁSZTL-ben a történész rendelkezésére.
Az az információ, hogy „Mátrai” fedőnevű ügynök megegyezik Konkollyal, évek óta a szombathelyi egyházmegye papjai és kutatók körében suttogás tárgya volt – írta Soós Viktor Attila, aki tanulmányát nem leleplező írásnak, hanem egy történészi kutatáson alapuló munkának szánta. Mint Soós kiemelte, eddig mindenre kiterjedő, azaz a „6”-os karton, a „B” dosszié, az „M” dosszié, a „T” lakás iratanyaga, illetve az operatív, „tartótiszt” személyzeti, személyi anyaga alapján feltárt és megírt ügynök történettel, üggyel nem nagyon találkozhattunk. Sőt Soós személyesen is felkereste Konkolyt, aki megosztotta vele visszaemlékezését. „Bár kérte, hogy ne derüljön ki egy öreg, beteg ember érintettsége, azonban azt gondolom, hogy az ő helyzetében nem lehet szégyenfolt, megbélyegzés a III/III-mal való kapcsolat, sokkal inkább tanulságos küzdelme és megpróbáltatása. Ugyanis egyénenként, minden egyes ügyet külön-külön vizsgálva lehet és szabad szerintem ehhez a kérdéskörhöz hozzányúlni” – írta a történész.
Konkolynak a szombathelyi egyházmegye papjairól, környezetéről kellett beszámolnia. Dossziéjából ugyanakkor kiderül, hogy „Mátrai” nem mutatott hajlandóságot az együttműködésre, jelentései semmitmondóak voltak. A hálózatból 1977. november 16-án ki is zárták, „mert feladatát nem látta el”. Utolsó találkozása az akkori tartótisztjével, Várnai László rendőr századossal 1977 júliusában volt. Miután a tiszt a megszokott semmitmondó információkat kapta, a „Mátrai” fedőnevű TMB H-23349. számú „Munka”-dossziéját 143. sorszámmal és 267. oldalszámmal lezárták.
„Mátrai” „6”-os kartonján szerepel azonban, hogy 1986. augusztus 27-én újra felvették vele a kapcsolatot és új fedőnevet kapott, „Váradi József” lett. Nem maradt fenn, vagy nem is keletkezett, mindenesetre az ÁSZTL-ben nincs nyoma „Váradi József”-re vonatkozó „M” vagy „B” dossziénak. Van viszont „Váradi Józseffel” kapcsolatban egy 6/c statisztikai karton, amely 1986 augusztusában kelt. A lap tetején ez áll: KFT-s lett. Ez azt jelenti, hogy „különösen fontos és titkos”. Szerepel rajta, hogy a fedőneve „Mátrai” volt és „Váradi József” lett. A történész szerint mielőtt 1987-ben sor került volna Konkoly püspöki kinevezésére, leinformálták, újra felvették vele a kapcsolatot, esetleg megzsarolták, hogy megfelelő módon tevékenykedjen.
A nyugdíjas főpap erről a következőképpen számolt be Soósnak: „9 év múlva 1986-ban jelentkeztek újra. Elmondták, hogy a következő püspökkinevezésekkel kapcsolatban az én nevem is felmerült. (…) Látogatóim szerint az állam nem vétózta meg ezt a javaslatot. Nekik ugyan nincs kedvükre, de már nem szólhatnak bele. Elárulták, hogy ők Lelkes József püspöki helynök püspöki kinevezését támogatták volna. Kérték, hogy mint püspök ne gondoljak rájuk – a korábbi beszélgetőpartnereimre – haraggal és gyűlölettel. Ők csak jelentéktelen eszközök voltak a felsőbb hatalmi szervek kezében. Néhányszor még felkerestek rövid beszélgetésre. Érdeklődtek, hogy érzem magamat a püspökök körében. Kérni nem kértek semmit. Hazudni viszont nagyot hazudtak, közölték velem, hogy minden rám vonatkozó anyagot megsemmisítettek.”
Soós szerint „Mátrai” ügynöki tevékenysége nem ártott senkinek. A történész személyesen is meggyőződött arról, hogy Konkoly életében mind a mai napig tartó hatás, sérelem, hogy kénytelen volt kapcsolatba kerülni az állambiztonsággal. Mint fogalmazott, többször szembesítették mások jelentéseivel, ami alapján kiderült, hogy semmi lényegeset nem írt, viszont attól sem lehet eltekinteni, hogy 267 oldalnyi jelentés maradt utána.
Az oldalt írta: Simon Zoltán
Botrányok a volt kommunista országokban
Lengyelországban nagy vihart kavart, amikor idén január 7-én, fél órával beiktatása előtt lemondott Varsó kijelölt érseke, Stanislaw Wielgus, s az érseki teendőket átmenetileg visszavette Józef Glemp bíboros. A lengyel egyházban ez volt a legnagyobb ügynökbotrány. Wielgust december 6-án jelölte XVI. Benedek, s az információk megoszlottak arról, hogy előzetesen tájékoztatta-e a pápát titkosszolgálati múltjáról. Amikor azonban a szélsőjobboldali sajtó kikezdte, Wielgus bevallotta, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálatokkal. A főpap azt állította, hogy azért küldött jelentéseket, hogy rendszeresen külföldre utazhasson. Lengyel lapok dokumentumokra hivatkozva ugyanakkor azt állították, hogy „Grey” fedőnévvel húsz éven keresztül küldött jelentéseket paptársairól.
Wielgus után újabb lengyel egyházi személyekről derült ki, hogy együttműködtek a titkosszolgálattal. Már másnap lemondott a krakkói Wawel székesegyház prelátusa, Janusz Bielanski, de lapjelentések szerint a krakkói egyházmegye több munkatársát is beszervezte a titkosszolgálat. Az 1991-ben elhunyt gnieznói püspököt, Jerzy Dabrowskit is az informátorok között tartották számon. Korábban két ismert katolikus vezetőről derült ki, hogy a titkosrendőrségnek dolgozott: Michal Czajkowskiról, aki a zsidó-keresztény párbeszédet szorgalmazta, illetve Mieczyslaw Malinskiról, Karol Wojtyla jó barátjáról. A lengyel egyház nem szívesen tárta a nyilvánosság elé ezeket az ügyeket, megtiltották például egy pap könyvének megjelenését, mivel abban számos lelkipásztor ügynökmúltját tárta fel.
A Szlovák Katolikus Püspöki Kar két évvel ezelőtt nyilatkozatban kért bocsánatot azoktól, akiknek életét az ügynök papok tevékenysége tönkretette. A püspökök ezzel reagáltak a Nemzeti Emlékezet Intézetének honlapján szereplő névsorra, amely az addig leleplezett ügynökök nevét tartalmazta, és amelyen igen sok pap, köztük több vezető egyházi személyiség szerepelt. A legprominensebb név Ján Sokol pozsony-nagyszombati püspöké volt, ő azonban tagadta, hogy ügynök lett volna.
Romániában a Securitate Irattárát Átvizsgáló Bizottság nemrégiben közölte, hogy sürgősen átvilágítja az ortodox püspököket. A sietségre azért van szükség, mert júliusban meghalt Teoctist pátriárka és küszöbön áll utódjának megválasztása. Szeretnék elkerülni, hogy erről is kiderüljön valami. Néhány ortodox egyházi vezető már a gyanúsítottak sorában van, köztük Daniel moldvai püspök, aki a pátriárkajelöltek közül a legesélyesebb. Andrei Anreicut gyulafehérvári ortodox püspök és Iustin Marchis egyházi vezető már beismerte, hogy a Securitate ügynöke volt. Ugyanígy tett Teodosie püspök is, aki 1987-ben írta alá az együttműködési nyilatkozatot. Mint leleplezésekor állította, hazafiságból.
Elekes Éva, Kepecs Ferenc
Paskai Lászlótól Tóth Károlyig
Nem Keresztes és Konkoly az egyedüliek, akiknek állambiztonsági érintettségére a közelmúltban fény derült. Talán a legismertebb közülük Paskai László, aki csaknem tíz éven keresztül – 1965 és 1974 között – állt kapcsolatban a szolgálatokkal. A nyugdíjas katolikus bíboros, volt esztergom-budapesti érsek múltjáról az Élet és Irodalomban (ÉS) Ungváry Krisztián írt cikket. A történész úgy vélte, Paskainak nem kellene szégyellnie ügynöki tevékenységének dokumentumait: ami abból kiderül, az inkább mellette szól, hiszen jelentései szinte minden esetben semmitmondó dolgokat tartalmaznak. Ungváry későbbi cikkeiben további olyan katolikus egyházi vezetőket nevezett meg, akik kapcsolatban álltak a szolgálatokkal. Az öt egyházi vezető: Kiss-Rigó László, Gyulay Endre, Seregély István, Szendi József és Mayer Mihály. Kiss-Rigó szegedi megyéspüspök, Seregély korábbi egri érsek, sokáig ő volt a püspöki kar elnöke is, Gyulay korábban szegedi, Mayer pedig pécsi megyéspüspök. A nyugdíjas Szendi korábban veszprémi érsekségig vitte a katolikus egyházban. Az érintettek közül egyedül Gyulay Endre nyilatkozott. Ő már korábban is utalt arra, hogy valamit aláírt.
A két nagy protestáns felekezet sem volt mentes az állambiztonsági érintettségtől. Majsai Tamás, ugyancsak az ÉS-ben közölt cikksorozata szerint 53 evangélikus egyházi személyről feltételezhető az állambiztonsággal való titkos együttműködés. Ugyancsak Majsai volt az, aki a Mozgó Világban a református egyház vezetőiről rendelkezésre álló dokumentumok alapján kiderítette: az 1990-ben hivatalban lévő valamennyi református püspököt – Kocsis Elemért, Kovách Attilát, Kürti Lászlót és Tóth Károlyt – beszervezték korábban.
