Ha jól számolom, ez a nyár legalább öt katasztrófavédelmi, rendvédelmi, honvédelmi és még ki tudja, kit és mit védő, oltalmazó gárda vagy gárdagyanús szervezetet szült nekünk. Nehéz ilyen bőségben rögtön eligazodni, hiszen az alapítók által megfogalmazott célok sokszor magasztosabbak, mint amit az összes egyház, szeretetszolgálat és minden önkéntes karitatív szervezetünk együtt képes lenne megfogalmazni.
Mert hát rendvédelemre, honvédelemre, katasztrófaelhárításra, önkéntes tartalékosokra bizony szükség van. A probléma mindössze az, hogy mindenre van is már szervezetünk. Sőt, bárki tagja is lehet ezeknek, de akár civil szervezetek is kivehetik részüket e feladatok ellátásából, mint ahogy ki is veszik. Igaz, ettől még nem nevezik magukat gárdának.
Akkor hát mégis miért ez a kánikulai gárdaőrület? – tehetnénk fel a kérdést. Pedig egyszerű. Adva van egy radikális szélsőjobboldali párt, amely szűknek találta a politika eszközrendszerét, s egy fekete egyenruhás, árpádsávos magánhadsereg képét vizionálta nekünk. Eddig semmi új, volt már ilyen a történelemben. Aztán megkérdezték a nagy ellenzéki erőt, ugyan meddig tartaná fenn megkötött önkormányzati koalíciós szerződéseit ezzel a fekete ruhás sereggel – mire, ahogy az eddig is megszokott volt, most sem volt képes egyértelmű nyilatkozattételre.
De hát miért is lenne, hiszen egy a tábor – egy a zászló, szóval inkább előállt egy másik gárda ötletével. Egy olyannal, amely talán még lenyomható a fekete gárdistáktól heveny kiütést kapó polgárok torkán, ugyanakkor a radikálisok is hisznek benne. Ám ahogy a matematikában létezik a számtani közép fogalma, úgy nem létezik az gárdaügyben. A javaslat tulajdonképpen semmiről sem szól, de a gárdaságból mégiscsak őriz valamit, mondjuk a nevét. Arról, hogy a Fideszben senki nem volt, aki csak fél mondattal is utalni mert volna rá, hogy felfüggesztik a politikai együttműködést az önkormányzatokban a Jobbikkal, amíg az fekete gárdákat alapít, s tagjainak fegyveres kiképzést biztosít, arról beszéltünk már eleget, s ezután is kell beszélni. Viszont nagyon csodálkoznunk sincs miért, amikor a Fidesz elnökének utolsó hivatalos állásfoglalása a Jobbikkal kapcsolatban mindössze annyi volt, hogy „bátorító szeretettel nézi, amit csinálnak”, meg hogy „becsületes, rendes, a nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó”. Azóta számtalan közös polgármestert és képviselőt eredményezett ez a bátorító szeretet. A valós számok halmazát akkor kezdtük igazán csak elhagyni, amikor maga a honvédelmi miniszter is megfontolandónak nevezte a Honi Gárda felállítására tett javaslatot. Talán a miniszternek nem tűnt fel – csak egy ország vette észre – a két gárda, a Magyar és a Honi közvéleményben való megjelenésének egyidejűsége s a Fidesz gárdapuhítási akciója az „egy a tábor” megőrzésének céljával már meg is kezdődött. Tehát akkor mégiscsak jó gondolat engedni a gárdáknak, egyeztetni róluk, megkerülni az egyébként megkerülhetetlent. Mint ahogy az Andrássy úton végigtekintve felvillanó masírozó hadosztályok látványa is jó ötletnek tűnt ugyanettől a minisztertől. De nem sorolom. Vége a nyárnak, s reménykedünk, hogy az első őszi széllel együtt elszállnak a gárdák is.
Szabadai Viktor,
az SZDSZ Országos Tanácsának tagja
