A Zsidó Nyári Fesztivál egyik legérdekesebb programjának ígérkezik Fassang László vasárnap esti koncertje a Dohány utcai zsinagógában. A fiatal orgonaművész először -többek közt – Liszt, Schumann és Bach műveiből játszik, a második részben pedig Palya Bea lesz a vendége, aki régi héber, szefárd valamint cigány dallamokat énekel. A produkció menedzsere furcsamód egy olyan hölgy, aki tíz évvel ezelőtt még alig tudott valamit a magyar kultúráról. A francia Juliette Camps -egy különös véletlen kapcsán- pontosan tíz éve, 1997 augusztusában érkezett Budapestre, vele beszélgettünk.
– Ön Kaliforniában tanított franciát. Furcsa, hogy onnan épp Budapestre vágyott.
– Amikor lejárt a szerződésem, választhattam, hogy Izmirben, Lisszabonban, Bangkokban, vagy Budapesten folytatom a tanítást. Ekkortájt mutatták be a mozik az angol beteg című filmet, itt hallottam először énekelni Sebestyén Mártát, és annyira elvarázsolt, hogy Magyarország mellett döntöttem.
-Tanárból hogyan lett kulturális menedzser?
– Olyan muzsikusokkal találkoztam, akik nagy hatással voltak rám, és szerettem volna, ha
Franciaországban is megismerik őket. Igy indult az egész, négy évig még megtartottam a tanári állásomat, közben megtanultam magyarul és alapítottam egy céget. Jártam ismerőstől ismerősig, és szép lassan megtanultam, hogyan kell koncertet szervezni, lemezt készíteni. Ebbe fektettem a spórolt pénzemet, mert éreztem, hogy van értelme.
– Az ön egyik első „menedzseltje” Palya Bea lett.
– Már a megismerkedésünk története is furcsa. Nyolc évvel ezelőtt, egy késő este a földalattin figyeltem fel Beára, ismerősnek tűnt, azt hittem, a pécsi francia színjátszó fesztiválon láttam. Megszólítottam, és bár nem ő volt Pécsett, rögtön szóba elegyedtünk. Kiszálltunk a földalattiból, leültünk az Andrássy úton egy padra, és sokáig beszélgettünk. Bea énekhangját már ismertem, az akkor alakuló Folkestrá-nak fellépési lehetőségeket szereztem Franciaországban, később Cseh-országban és Lengyelországban, Beának szólókoncerteket szerveztem, és lemezt is készítettünk.
– Úgy tudom, Fassang Lászlóval is Palya Bea révén ismerkedett meg.
– Hét évvel ezelőtt a Szent Anna templomban adtak közös koncertet, ott hallottam először játszani Lacit. Fantasztikusan improvizált népdalokra, és ritka összhangban voltak Beával. Azóta is nagyon szeretem, ha együtt lépnek színpadra, mint most vasárnap a zsinagógában. Egyébként amikor Lacit megismertem, már érett művész volt, elvégezte a Zeneakadémiát, majd a párizsi Conservatoire-t, nyert díjat Calgaryban, és a világ egyik legrangosabb orgonaversenyén, Chartres-ban ő kapta a fő-díjat,de ezekről, -a szűk szakmát kivéve- alig tudtak néhányan. Úgy gondoltam, megpróbálom ismertebbé tenni Laci nevét, vagyis hírt adni a sikereiről. Ugyanez a célom a Szent Efrém férfikarral,
szeretném, ha többen megismernék őket, mert egészen különleges színfoltjai a magyar kultúrának, görög-bizánci, szláv ortodox, és magyar bizánci műveket énekelnek Másfél éve dolgozunk együtt, és nagyon boldoggá tett, hogy tavaly a lengyelországi Hajnowkában megrendezett XXV.Ortodox Nemzetközi Egyházzenei Fesztiválon megnyerték a fődíjat kamarakórus kategóriában. Ilyesmire eddig nem volt példa, sohasem nyert még „nem szláv” kórus. Nemrég jöttünk haza Németországból, ahol a Schleswig-Holstein-i fesztiválon is óriási sikerrel szerepeltek.
– A „zenei ág” tehát beindult. Úgy tudom, hogy ön most más területen is kipróbálja magát.
– Igen, szeretném, ha a magyar irodalmat is jobban megismernék Franciaországban. Elkezdtem lefordítani néhány kortárs szerző, többek közt Hay János írásait, és néhány József Attila vers- fordítással is megpróbálkoztam, de ezek még csak az első lépések.
Népszava Online
