NOL * B. T. * 2007. augusztus 25.
Húsa kissé szálkás, de ízletes A garda az alacsony termelőképességű fajok közé tartozik, ezért különösen kívánatos a populáció folyamatos vizsgálata. Érrdemes megpróbálkozni éjjeli legyező horgászatával, de fogható még könnyű, lebegő úszós készséggel, a nagyobb példányok pedig a felszínen vezetett körömvillantóval. Húsa kissé szálkás, de ízletes.
A garda egyike azoknak a halfajoknak, amelyek növekedéséről vizeinkben a legtöbb adattal rendelkezünk. Különösen figyelemreméltó, hogy a Balaton gardaállományát az 50-es és a 70-es években egyaránt vizsgálták és az eredmények össze is hasonlíthatók. A külföldi szakirodalomból ismert legnagyobb példány 14 éves kort ért el, 2 kg-os testtömegű és 60 cm-es testhosszúságú volt. BÍRÓ (1986) számításai szerint a garda maximális elérhető testhosszúsága Siófok-Tihany körzetében 51,8 cm, Balatonszemesnél pedig 40,4 cm lehet. A Balatonban a fél kg-nál nagyobb példányok már ritkák, a Dunából azonban 1 kg-ot meghaladó tömegű gardák is előkerültek.
Folyóink halászzsákmányában a garda csak elvétve szerepel. Annál nagyobb e halfaj gazdasági jelentősége a Balaton halászatában.
HERMAN OTTÓ (1887) nagyszerű leírásában örökítette meg a garda halászatának ősi módszerét, amely leginkább egyes tengeri halfajok fogásához hasonlítható. A Tihany körül ősszel nagy rajokba gyűlő gardatömeg megkeresésében a halászbokrokat a környező hegyekről irányították, ahonnan jól észrevehető volt a víz színének elváltozása a roppant mennyiségű hal hatására. Egy-egy sikerült fogás ilyenkor száz mázsa halat is eredményezett.
Évszázadunk balatoni gardafogási statisztikáját tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy e halfaj éves fogása átlagosan évi száz tonna fölött alakult. Akadtak szűk esztendők, amikor a fogás ennek felét sem érte el (1916/1919, 1931/32, 1943/45, 1955/56), de akadtak 300 tonnát meghaladó rekordévek. Ilyen volt az 1904/05-ös gazdasági év 313,7 tonnás és az 1965-ös év 354,6 tonnás abszolút rekordjával. A 70-es évek második felétől a Balaton gardaállományának erős csökkenése figyelhető meg, a halászat zsákmányai pedig e halfajból 1978 óta 10 tonna alatt maradnak.
BÍRÓ (1982, 1986) vizsgálatai során megállapította, hogy a garda a Balaton alacsony termelőképességű halfajai közé tartozik, a halászati kitermelés intenzitására állománya érzékenyen reagál. Éppen ezért különösen kívánatos a garda populáció folyamatos vizsgálata, és halászatának tudományos alapokra támaszkodó tervezése. Mint pelágikus, a nyílt vizekben élő halfaj, a horgászat szempontjából kevésbé jelentős.
Kimondottan gardára ritkán horgásznak. Ahol sok garda akad, ott érdemes megpróbálkozni éjjeli legyező horgászatával. Ezen kívül fogható még könnyű, lebegő úszós készséggel, a nagyobb példányok pedig a felszínen vezetett körömvillantóval. A Balatonon az apró hallal csalizó, süllőző horgászok alkalmi zsákmánya.
Húsa kissé szálkás, de ízletes. Jelenleg főleg „sütőhalként” értékesítik, amely a Balatonnál rendkívül keresett. Korábban, amikor sokkal nagyobb mennyiségben zsákmányolták, a gardából gyártott olajos hal közkedvelt volt.
