Vélemény és vita 2007-08-24 22:30
Gárdatisztek golyózáporban
Álláspont
Nem vagyunk megvédve. Tavaly október 23. óta nem érezzük biztonságban magunkat.
Nem akarunk rémképeket festeni, de sajnos nincs kizárva, hogy ez az október újra csak azt hozza, amit a tavalyi forró ősz: hogy az utcán ezreket botoznak, vernek véresre, lőnek szemen gumigolyóval. Tavaly óta nem hiszik el az emberek, hogy az állam megvédi őket.
A szükséges védelmet legkésőbb 2010 hozhatja el. Fontos céldátum ez. Akkor, legkésőbb akkor demokratikus módon megszabadulhatunk a mostani nemzetromboló, jövőkép nélküli kormánytól. Ebben kitüntetett és elsőrendű szerepe van az ellenzéket vezető fiatal demokratáknak, de számba kell venni minden erőt a nemzeti oldalon. Bizony, a radikálisnak nevezett Jobbikot is. E szervezet becsületes szándékaihoz, úgy tűnik, nem férhet kétség. Abba azonban a gárdisták a jelek szerint nem gondolnak bele, hogy az állandó veszélyérzet fenntartása a kormány elemi érdeke, ezzel tereli el a figyelmet katasztrofális működéséről.
Jól jönne a miniszterelnöknek egy botrány, akár erre a hétvégére. Egy összecsapás. Csakhogy a gárda nem vérre esküszik. Éppen ezért felesleges támadási felületet nyújt – például – a fekete egyenruhájával. Provokációnak érezhetik mindazok, akikben sötét emlékeket idéz fel, s félelmet kelt. Mi sem mondhatunk mást: érzéketlenség a fekete színválasztás. Könnyen előhívhatja egy ilyen „fekete sereg” az operettnyilas Szabó Albert ködbe vesző alakját, akiről tudtuk: ha éppen nem Ausztráliában vagy Izraelben bolyong, akkor Budapesten szédeleg, járja a várost a feketeingeseivel, lázít és gyújtogat. Füstje, szerencsére, nagyobb volt, mint a lángja. Szabó küldetést teljesített. Levitézlett. Eltűnt. A balliberális kormány pedig lámpással keresi, hogy éppen kivel riogathat ahelyett, hogy egyszer a saját arcába emelné a fényt.
Az elfogult jobboldalisággal aligha vádolható HVG friss számában olvashatjuk: „A nyilas verébre antiszemita ágyúüteggel tüzelők bumeránghatást generáltak.” Egyetértünk. A célt a túllihegők elvétették. De a félelemben tartás szép lassan meghozza „gyümölcsét”. A fasisztázó riogatás nyomán az emberek újra veszélyről beszélnek, és addig sem gondolnak a valódi vészre. Arra, ami az országban történik: hogy a kormányzat most veri szét az egészségügyet, most semmizi ki a kisembereket, most aláz meg pedagógusokat, orvosokat, köztisztviselőket, a java országot.
A gárdisták pedig védekezni kényszerülnek. Alighogy törvényesen bejegyezték őket, máris támadások össztüzébe kerültek. Miközben a Magyar Gárda még csak ma tartja alakuló gyűlését. Megelőlegezett gyűlöletkeltés zajlik.
