2007.08.24., 2007. évfolyam, 34. szám
szerző: Trencséni Dávid forrás: 168ra
cimkék: Demeter Ervin, Magyar Gárda, Simicskó István, Vona Gábor
A szélsőjobboldal paramilitáris önszerveződésére a politikai elit reflexből, zsigeri indulattal reagált – képtelennek bizonyulva önnön árnyéka átlépésére. A köldöknéző kommunikációs offenzívának a Fidesz adott új színt, ismét bedobva a köztudatba a hadsereg mellett működő, önkéntes alapon szerveződő gárda ötletét.
Fotó: MTI A Jobbik-féle Magyar Gárda hírére a koalíciós pártok egy nagy közös gesztussal mutattak rá a neofasiszta veszélyre és a Fideszre mint minden radikáljobbos megnyilvánulás kútfőjére. Noha a kormányoldalnak kifejezetten jól jött, hogy a drámaian alacsony GDP-növekedés helyett a bakancsos Turuljugend kap vezető helyet a hírblokkokban, az ellenzék vezető erejével való összemosás sem alaptalan. A gárdát működtető alapítvány ősatyái között mások mellett ott találjuk a demokratás Bencsik Andrást, aki a mai napig tagja a Fidesz kulturális tagozatának, és nem mellékes az sem, hogy a szélsőjobbos formáció vezetője, Vona Gábor Orbánnal közösen alapító tagja a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek. Ráadásul a legutóbbi önkormányzati választáson több polgári jelölt is a Jobbik támogatásával indult és nyert.
Vona Gábor bonmot-ja
A kötődéseket végigfuttatva a szoclib oldal az ellenzék azonnali elhatárolódását követelte a látszólag párthadsereget verbuváló jobbikosoktól. (Az MDF bezzeg azonnal elítélte az akciót. Vélhetőleg áttételes érintettségük okán volt ennyire sietős az elhatárolódás, hiszen már akkor tudható volt, hogy az MDF-kormány egykori honvédelmi minisztere, a körkörös Für Lajos tartja majd a gyertyát a pártmi-licía megalakulásánál.)
Mielőtt megkapták volna az érthető, bár nem túl határozott elutasítást a Fidesz részéről (e szerep Cser-Palkovics helyettes szóvivőnek jutott, aki a „nem értünk egyet a gárda szervezésével, a Fidesznek nincs köze hozzá” általánossággal intézte el a dolgot), Demeter Ervin, Orbán egykori titokminisztere – saját bevallása szerint mintegy véletlenül, függetlenül a jobbikos gárdázástól – bedobta a köztudatba: mégiscsak jó lenne egy Honi Gárda e honnak. Eszmefuttatását távolról indította, amikor kijelentette: csak szegény országra jellemző, hogy magáncégekkel biztosítja fontos objektumainak védelmét. Márpedig Magyarország – a jelen kormány regnálása alatt – ilyen. Demeter következtetése: ha lenne egy a honvédség kötelékébe tartozó Honi Gárda, az biz óvhatná pár középületünket.
Bár a politikai PR-akcióról lerí, hogy a militáns közbeszédet igyekszik meglovagolni, és azt fideszes ötletekkel újratematizálni, meglepő módon az MSZP marketingesei is vevők voltak a húzásra – ötpárti tárgyalásokat sürgetve e remek témában. A felvetés nagyszerűségét példázza, hogy változó intenzitással ugyan, de bő hét éve vissza-visszatérő slágere ez a törvényhozásnak.
Először 2000 őszén nyújtott be ilyes határozati javaslatot a Fidesz katonapolitikai szakértője, Simicskó István. Ötletét az akkor napirenden lévő és később megvalósított haderőreformra gombolta rá. „Magyarország nem mondhat le arról, hogy a honvédelem nemzeti ügy maradjon, és hogy mindenki részt vállalhasson a haza fegyveres védelmében” – állt a hét évvel ezelőtti iratban. (A szöveg kísértetiesen egybecseng Vona Gábor Jobbik- és gárdaelnök bonmot-jával, miszerint: „A honvédelemhez nem kell engedély.” Amúgy: dehogynem.)
Simicskó István annak idején a Nemzetőrség létrehozása mellett akarta elkötelezni az Országgyűlést. És noha párttársa, Áder János házelnökölte a parlamentet, a Nemzetőrségről szóló beadványt csak egy évvel később tűzte napirendjére a törvényhozás – politikaimarketing-megfontolásból. A 2002-es választások közeledtével egyértelművé vált: az MSZP-SZDSZ alkotta ellenzék sikerrel halászhat a Fidesz-szavazóknak tartott fiatalok között a sorkötelezettség eltörlésével. Orbán Viktor miniszterelnök e kérdésben szavazóbázisának két részhalmaza, a honvédséget pokolba kívánó ifjak és a sorkatonaságuk éveiben történtekről öregkorukig sztorizgató idősebbek közé szorult. A kormányfő katonák előtt – és olykor a parlamentben is – a sorkötelezettség jótékony hatásairól szónokolt, míg a nagy nyilvánosság előtt az akkorra hat hónaposra soványított angyalbőrviselés eltörlését lebegtette. E szorítást enyhítette a hirtelen előkapott Nemzetőrség ötlete. Simicskó ugyanis úgy képzelte: a kötelező mundérba bújást a Nemzetőrségen belül abszolválná az ifjúság, aki meg komolyan gondolja a háborúsdit, az legyen hivatásos.
A határozati javaslat parlamenti vitájában lényegében kijegecesedtek az álláspontok. A liberálisok akkor és most is ridegen elutasítanak minden olyan katonai vagy félkatonai szervezetet, amely bizonytalan státussal és felhatalmazással kiképzett és reguláris haderő fölött diszponálhat. A szocialisták álláspontja messze nem volt ennyire merev: bár a Medgyessy-kormány hatályon kívül helyezte a Nemzetőrségről szóló határozatot, az űrt azért kitöltötte, méghozzá az önkéntes tartalékosság ötletével. A svájci módira emlékeztető rendszerben bárki jelentkezhet tartalékosnak, cserébe az állam – minimális zsoldot fizetve – először egy 25 napos alapkiképzést nyújt, majd minden évben 15 napra behívja önkénteseit. Kijelenthető: e struktúra mára lényegében megbukott, hiszen a kiképzéseket a tartalékosoknak a saját civil munkahelyük által rendelkezésre bocsátott szabadságkeret terhére kell végigcsinálniuk.
Lopott az ötlet
Simicskó nem adta fel, és 2004-ben újrakezdte a szélmalomharcot, amelyben még saját frakciója sem támogatta teljes odaadással. Igyekezett feltámasztani a Nemzetőrséget, ám odáig sem jutott, mint az Orbán-érában. Pedig akkor sem távolodott el nagyon a kályhától.
Legutóbb idén áprilisban fordult a házelnökhöz e tárgykörben. Ekkor már Honi Gárda néven futott a projekt. (Vonáék állítják: Simicskó tőlük lopta az ötletet, hiszen ők már március 15-én megígérték híveiknek, hogy megalakul a Magyar Gárda.) Szili Katalinék tavasszal látszólag konstruktívan álltak az ellenzéki kezdeményezéshez – „kommunikációilag” jól jött minden renegát ellenzéki, aki hajlandó érdemben egyeztetni a kormányoldallal. Simicskó pedig eleve párbeszédpárti, már KDNP-s honatyaként, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöki székében is folyamatosan tárgyalt a kabinettel a titkosszolgálatok lehetséges átalakításáról.
Nem megy át a házon
Ám a pozitív hozzáálláson túl az MSZP semmit nem tett az elképzelés megvalósulásáért. És persze a Fidesz-KDNP-konglomerátum sem törte magát. Mostanáig. A téma új keletű népszerűsége azonban mindkét politikai oldal számára kellően vonzó ahhoz, hogy vitát nyissanak róla. Legutóbb Szekeres Imre honvédelmi miniszter jelentette ki: izgatottan várja a szeptemberi ötpártit a Honi Gárda felállításáról, mivel nem látja elvi akadályát az ötlet megvalósíthatóságának.
Szakértők szerint a végeredmény – hasonlóan a választásokról és a kampányfinanszírozásról szóló ötpárti megbeszélésekhez – borítékolható. Az SZDSZ ellenkezése és az MDF halk – bármikor visszavonható – egyetértése mellett a két nagy politikai erő képtelen lesz megállapodni a részletekben. És hát aprólékosan kimunkált, kölcsönösen elfogadott javaslat nélkül kétharmados törvény nem megy át a T. Házon.
Annyi baj legyen. Simicskó még fiatal.
