A modern korban gyakran megválaszolt, ennek ellenére továbbra is égető kérdés, hogy a kétezer éves keresztény hagyományban mi az, ami feltétlenül megőrizendő, és mi az, ami újításra vár. Jelenits István piarista szerzetes, tanár és író, úgy tűnik, nem látja olyan aggasztónak a problémát, mert azt mondja: a hagyományőrzés lényege éppen az újítás.
A hívők a hitetlenség kísértésében élnek, míg a hitetlenek a hit kísértésében (Fotó: Hegedűs Márta)
– Kazinczytól származik az a gondolat, hogy aki a maradás mellé áll, aki elutasít minden változást, az a pusztulást választja, s valójában az őrzi a meglévőt, aki a változó életet őrzi. A kereszténységgel is pontosan így van. Jézus azt mondta, hogy ég és föld elmúlik, de az ő igéi nem múlnak el. Az ő igéi azonban nem kőbe vésve maradnak meg, az ő mondatait nem zárjuk vitrinbe, hanem a szívünkbe vannak írva, és éppen azáltal maradandók, hogy új meg új értelmet kapnak e változó világban. A történelem állandóan próbatételek elé állítja azokat, akik hűségesek akarnak maradni az Úr igéihez, s ezért előttük újabb mélységek tárulnak fel a Bibliában. Akár a tízparancsolatról van szó, akár bármi másról.
– Mit gondol a teremtéstörténet kontra evolúció vitáról?
– A Biblia az Isten kinyilatkoztatása, de ez nem azt jelenti, hogy Isten betűről betűre lediktálta a Bibliát, hanem azt, hogy alapvető felismeréseket sugallt annak a közösségnek, amely ezeket az akkor uralkodó világképbe ágyazva megfogalmazta. A hatnapos teremtéstörténet összeegyeztethetetlen a mai tudományosan ismert világ képével. Például a Bibliában előbb van világosság, és utána születnek meg a csillagok. A környező népek irodalmából ismert, hogy ott, ahol esős és száraz évszakok váltakoztak, fél éven át éltek úgy, hogy nem látják a napot, mégis világos van, ezért sokáig úgy gondolták, hogy nem is a nap világít, hanem a sötétség és a világosság váltja egymást. Így gondolkodott az az ember is, aki a teremtés történetét leírta, de nem ezt tekintjük kinyilatkoztatottnak, hanem az alapgondolatot, vagyis azt, hogy mindent Isten teremtett, ami a látható világot alkotja. Ma a látható világot teljesen másnak ismerjük, mint amilyennek régen gondolták, de egy hívő embernek csak ahhoz kell ragaszkodnia, hogy mindent Isten alkotott és rendezett el, hiszen nem céltalan, nem kaotikus világban élünk. Lassanként tárjuk fel az isteni rendet, e megismerési folyamatot nem spórolta meg nekünk Isten.
– Tehát a teremtéstörténet és az evolúció összeegyeztethető?
– Az evolúció nem a teremtéstörténettel egyeztethető össze, hanem a teremtés hitével. A teremtéstörténet esetleges és korhoz kötött megjelenési forma, a kinyilatkoztatás valódi tartalma azonban a teremtés hite.
– Ezt nem minden keresztény gondolja így, főként Amerikában, ahol ez a vita újra meg újra fellángol.
– Hogy valójában mit tanít a Biblia, azt is az értelmünkkel kell kibontanunk, mert nem egyértelmű. A Biblia nem arra való, hogy gondolkodás nélkül, szó szerint elfogadjuk „igaznak”. Isten az értelmes emberhez fordult, az értelmünket is azért teremtette, hogy a vele való kapcsolatunkban éljünk vele. Ahogyan lassanként tárul fel a világ, ugyanúgy lassan tárul fel a kinyilatkoztatás értelme is. A gyerekeknek el kell magyaráznom, hogy a ház, amelyben laknak, hogyan épült fel, mert ők úgy gondolják, hogy az mindig is megvolt. Elmondom nekik, hogy a házuk helyén régen legelő volt, a szüleinek megtetszett az a vidék, telket vettek, felépítettek egy falat, aztán egy másikat, majd a tetőt, végül már csak a füst hiányzott a kéményből. Ha ez a gyerek felnő, nem fogja azt gondolni, hogy nem mondtam neki igazat, hanem azt, hogy csupán az ő szellemi szintjének megfelelően magyaráztam el a dolgokat.
– De ha a bibliai teremtéstörténet ennyire képletes, akkor végül is Isten mit teremtett?
– Azt a valóságot, amely az időben kibontakozik. De konkrétan ő sem mondta el, hogy miként, ezért kell kutakodni. Nem akarta helyettünk megadni a válaszokat, csak támpontokkal szolgált. Az evolúció nem más, mint az isteni terv kibontakozásának története. Illyés Gyula úgy mondta, hogy minden tárgy egy óra. Ma már annyira okosak vagyunk, hogy a világ lassan járó óráit is halljuk ketyegni. Isten a világot a maga örök változásában alkotta meg.
– Ma már az is változás, hogy a csillagászok nem univerzumról, hanem multiverzumról beszélnek, azaz világsokaságról, mivel több százmilliárd galaxis van az űrben.
– Kérdés, hogy milyen értelmet adunk a világ szónak. Világon érthetjük azt is, amely sok világot foglal magában. A modern világkép azt a hitet is eltörölte, hogy az ember a világ közepe. Nehezen adták fel az emberek, hogy nem a Föld a középpont, mert méltóságukon alulinak érezték, és csak lassan látták be, hogy e fölfedezés után is lehetséges Isten figyelmének középpontjában élni. Teilhard de Chardin azt mondta, hogy az evolúciós fejlődés lezárult, és az emberben folytatódik tovább. Új fajok, úgy tűnik, már nem születnek, a fejlődés zsákutcába került, a biológiai élet már csak ismétli önmagát, és a fejlődés most már szellemi szintre került az emberiségben. Az emberiség az egész létező világ értelme.
– Az evolúció csúcsa ezek szerint maga Jézus.
– Ahogy Apollinaire mondja: Jézus állította be a világ magassági rekordját.
– A másik nagy változás, hogy a régi korok emberei beleszülettek a kereszténységbe, ezzel szemben ma számtalan vallás, hit és filozófia közül lehet választani. Ez is valamiféle próbatétel?
– Sőt a múlt is sokkal elevenebben van jelen, így például valaki választhatja akár az egyiptomi vallást is. Gyönyörű magyarázata van erre a helyzetre a pápának, még akkor írta le, mielőtt megválasztották. Annak idején a térképeken a keresztény világ volt látható, és a térkép peremén a pogányság világa. Ma már a határvonal esetleg a családi asztalokat is keresztülmetszi. Köztünk vannak a nem keresztény emberek vagy mi őközöttük. Mint a pápa írta, a hívők a hitetlenség kísértésében élnek, a nem hívők pedig a hit kísértésében.
– Egy hindu, egy mohamedán vagy egy buddhista ma pogánynak számít?
– Először is pontosan definiálni kell, hogy mit jelent a pogány szó pejoratív mellékzöngék nélkül.
A pogány egyszerűen csak annyit jelent, hogy nem keresztény és nem zsidó. Esetleg vallásos, de pogány.
A paganus szó azt jelenti, falusi. Amikor a kereszténységet már nem üldözték, és a városokban elterjedt, a falvakban megmaradt a régi római vallásosság, ahol a filozófia nem irtotta ki. A falusiak a régi istenekhez ragaszkodtak, innen ered a pogány szó, amelyben volt némi megvetés, mintha ma azt mondanánk, hogy mucsai. A Biblia viszont sosem beszél többféle hitről, mert a lényeg, hogy Isten szavát hittel fogadjuk.
A mohamedánok és az izraeliták nem számítanak pogánynak, mert ők is hisznek abban, hogy Isten megszólalt, kinyilatkoztatta magát. Allah vagy Jahve ugyanaz, mint Isten. Ám a többi vallás követőjét pogánynak nevezzük, mert nem egy ilyesfajta kinyilatkoztatáson nyugszik a vallásos meggyőződésük.
– Mi az oka annak, hogy a Biblia csak egy bizonyos helyen és időben lett kinyilatkoztatva, és nem több földrészen, több nyelven?
– Mi abban hiszünk, hogy Isten elhatározta, nemcsak az elménkre bízza, hogy felfedezzük az ő nyomait és jelenlétét, hanem emberi nyelven is megszólal. Ráadásul vállalta azt is, hogy ne csak üzeneteket küldjön, hanem emberré legyen, mert hiszen akkor adhatunk hitelt a szónak, ha látjuk magát a beszélőt is. Még az anyaméhben való kilenc hónapos tartózkodást is magára vette, és ugyanígy a halált is. Na mármost: minden ember egy életem, egy halálom alapon él. Ha Isten valóban emberré akart válni, ezt is vállalnia kellett: hogy ne sok példányban jelenjen meg közöttünk. Egyébként hisszük, hogy Isten az, akit minden korok embere keres, mindenki feléje tapogatózik, csak ki így, ki úgy. Mi itt, Európában, szerencsésebbek vagyunk a többieknél, úgy adódott, hogy a mi kultúránkban jelent meg Jézus, s ő már csak akkor jön vissza, ha az egész folyamat lezárul.
– A végítéletkor mi lesz a többi vallás és filozófia sok millió követőjével? Rájuk nem kárhozat vár, ha addig nem térnek meg?
– A hivatalos álláspont szerint mindazok, akik a fény felé fordulva élnek, üdvözülnek. Persze nem minden keresztény gondolja így, de a római katolikus egyház ma már meg van győződve erről. Szerintük a Biblia első mondata időben nem a legelső, mert Isten már korábban kapcsolatba lépett az emberekkel. Ugyanígy Jézus sem mondta el, hogy meghalok, harmadnapra feltámadok, és évezredek telnek el, mire az egész világfolyamat lezárul. Csak annyit mondott, hogy bármikor eljöhet, úgyhogy e szerint éljünk.
– Azt mondta, hogy még az ő nemzedéke megéri a világvégét, de azóta sok nemzedék leélte már az életét.
– Igen, de ez a nemzedék szó is többértelmű, inkább úgy kell értelmezni, hogy egy bizonyos – például kételkedésre hajló – „emberfajta”. Ezenkívül Istennek egy pillanat annyi, mint nekünk ezer év. Amikor Jézus eljött, Isten, mondhatni, az utolsó lapjait is kijátszotta, azaz minden megtörtént, aminek meg kell történnie a világvége előtt.
– A Bibliában ezek szerint minden csak értelmezés kérdése.
– Szinte minden. Szent Pál például eleinte úgy vélte, megéri a világvégét, de aztán rá kellett döbbennie, hogy ez egyáltalán nem biztos. Amikor a thesszalonikiak búslakodtak, mert néhányan meghaltak közülük, és úgy gondolták, hogy akkor ők nem érhetik meg a világvégét, Pál azzal vigasztalta őket, hogy a holtak fel fognak támadni, együtt fognak örvendezni a többiekkel. Pál maga a börtönben jött rá, lehet, hogy ő sem éri meg a világvégét, de ez nem befolyásolhatja az üdvösségét. Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, átélhetjük egy ilyen kiváló ember belső fejlődését, szemléletbeli változását.
Tornai Szabolcs
