Vége a nyárnak, itt van az ősz, itt van újra, ahogy a nagy költő verselte. Hamarosan föltűnnek az utószezon újabban elmaradhatatlan idénymunkásai, a Kossuth téri tüntetők, nemzetmentők, mélymagyar motorosok, forradalmi bizottmányok szakmányban. Ők első körben Gyurcsány őszödi beszédére kívánnak megemlékezni, nyilván a szokásos hazugozással, hogy az erősebb, csak tizennyolcéven felülieknek szóló kifejezéseket ne is említsük. Valamelyik honmentő százezres tömeget ígért, ami szép teljesítmény lenne a magukat Kossuth térieknek nevezők utolsó megmozdulásainak néhány tucat résztvevőjét tekintve. Hitelüket persze csorbítja, hogy már tavaly megesküdtek a nemzetnek, hogy blokád alá vonják a fővárost, csapataik harcban állnak és elsöprik a hitszegő komenista kormányt. A végén még egy bögrecsárda elfoglalására sem futotta.
A főfoglalkozású csőcselék, a szélsőjobboldali sámánok és a síma ideg-elme kórtani eseteken kívül azért mások is az utcára vonulnak. A hallgatói önkormányzatok vezetője is országos tüntetéseket helyezett kilátásba a tandíj eltörléséért. Csak remélni lehet, hogy a HÖOK elnöke nem jövendő közgazda, mert ha még mindig ott tart, hogy van ingyenes felső, vagy akármilyen oktatás, az riasztó távlatokat nyithat a Duna-Tisza közén. Szerinte a felsőoktatási részhozzájárulás nem oldja meg a minőségi gondokat, hiszen minden egyetem, főiskola ugyanannyit kér. Elkerülte a figyelmét, hogy éppen ez a lényeg: a gyengébb oktatási intézményekbe nem megy a hallgató a pénzét kidobni az ablakon. Az alacsony színvonalú intézmények tehát előbb utóbb bezárhatják kapuikat. Azzal pedig talán az elnök úr is egyet ért, hogy a tehetős, sőt, gazdag diákokat talán még sem kellene a szegényektől is beszedett adókkal támogatni. Nem csoda, hogy tavalyi megmozdulásukon alig egy-két ezer diák lengette a transzparenseket.
Ne feledkezzünk meg a nagycsaládosokról, Élőláncosokról sem. Ki a többbiztosítós egészségügyi rendszer, ki meg az állami vagyon privatizálása ellen tüntet majd. Magyarán a hálapénz és mondjuk a tavaly hétszázmillió forintos veszteséget termelő állami lóverseny vállalat megtartása mellett.
A Fidesz azonban feltűnően csöndes, egyelőre nyilvánosan nem izmoz a forrónak beharangozott őszre. Talán óvatosságra inti a pártot, hogy sem tavaly, sem idén tavasszal nem sikerült igazán meglovagolnia az utcai zavargásokat, illetve csak ártottak maguknak, ha egy gyékényen árultak az árpádsávos „pizsamásokkal”.
Korai még jósolgatni, bármi megtörténhet. Még az a magyar csoda is, hogy forró ősz helyett, a józan többségnek köszönhetően csak szép, hosszú, kellemes vénasszonyok nyara köszönt ránk.
Bihari Tamás
