„Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az elmúlt harminc évben a zsidó, a muzulmán és a keresztény valláson belül olyan folyamatok játszódtak le, amelyek ezeket a hiteket befolyásos politikai erővé formálták. Ezt el kell magyaráznunk az embereknek” – indokolta a CNN vezető tudósítója, Christiane Amanpour, hogy miért vágott bele az Isten harcosai című monstre hatórás dokumentumfilm-sorozat elkészítésébe. A CNN-en a héten bemutatott háromrészes film műsoridő szempontjából egyenlően kezeli a zsidó telepeseket, a radikális dzsihádista harcosokat és az Amerikában tevékenykedő evangéliumi keresztény prédikátorokat, mint akik a 21. században „Isten harcosai” a szekuláris világgal szemben vívott harcban.
Egy éven keresztül négy kontinens nyolc országában forgatták az utóbbi évek egyik legnagyobb költségvetésű dokumentumfilmjét, amely több mint száz fős impozáns szereplőgárdát vonultat fel Jimmy Cartertől az elnöksége alatt a teheráni nagykövetséget megszálló iráni diákok vezetőjéig. Christiane Amanpour, akit a világ legjobban fizetett műsorvezetőjének tartanak, filmjében arra hívja fel a figyelmet, hogy világszerte egyre élesebb kulturális háború zajlik, amelyben a modern világ áll szemben olyanokkal, akik „Istent és a vallást ismét a mindennapi élet részévé kívánják tenni, amelynek befolyása van a hatalomra is”. Amanpour ismert ars poeticájához híven, miszerint „az újságírói objektivitás nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenkit egyformán kell kezelni, csak azt, hogy egyenlő megszólalási lehetőséget kell adni nekik” három, egyenként két-két órás epizódot készített „Isten zsidó harcosai”, „Isten muzulmán harcosai” és „Isten keresztény harcosai” címmel. A felosztás egyértelműen jelezte a szerkesztési alapelvet: a liberális, szekularizált világot ma ebből a három irányból éri – egyenlő mértékű – kihívás. Mivel a felmérések szerint az 1990 óta terrortámadások áldozatává vált legkevesebb 175 ezer ember 98 százalékát radikális muzulmánok ölték meg, nem volt egyszerű feladat a CNN által bemutatni kívánt egyenlő arányok megteremtése.
A zsidó „harcosok” – akiket a sorozat elsőként mutatott be – azok a vallásos cionisták, akik telepesként a gyakorlatban valósítják meg a Biblia felszólítását: „lakjatok azon a földön, amelyet atyáitoknak adtam”. Amanpour becsületére válik, hogy nem hallgatja el az ellenük elkövetett atrocitásokat (a palesztin terrortámadások 90 százalékának telepesek voltak a célpontjai), és bemutat egy hebroni tízgyermekes anyát, akinek férjét egy késsel felfegyverzett támadó ölte meg, miközben a családját védelmezte. Az állandó életveszély vállalása a vallási parancsolat megtartása érdekében azonban a CNN értelmezésében nem sokban különbözik az iszlám öngyilkos merénylők motívumaitól. Ráadásul a házaikhoz makacsul ragaszkodó telepesek akcióikkal „rendszeresen megtorpedózzák a békefolyamatot”, hasonlóan, mint ahogy tette azt a Jichák Rabint meggyilkoló Jigal Amir vagy a filmben személyesen is megszólaló Jehuda Ecion, a Zsidó Földalatti Ellenállás nevű csoport vezetője is. Ecion az után alapította szervezetét, hogy terroristák Hebronban hidegvérrel meggyilkoltak hat zsidó diákot. Bosszúból megpróbálták felrobbantani a nabluszi palesztin polgármestert. Bassam Sakaa, aki mindkét lábát elveszítette a támadásban, megbocsátó mosollyal idézte fel a nyolcvanas évek elején történteket. A zsidó összeesküvő csoportot végül az izraeli belbiztonsági szolgálat leplezte le. Mint kiderült, következő célpontjuk a jeruzsálemi Sziklamecset lett volna, amelynek Mohammed Husszein jeruzsálemi nagymufti szerint „elképzelhetetlen következményei” lettek volna. A tervet időben leleplezték, ám a palesztin intifáda boszszúhadjáratában az elmúlt tizennégy évben, az oslói békeszerződés aláírása óta 1386 zsidót öltek meg.
A sorozat első részének pozitív hősei az ultrabaloldali izraeli Békét Most mozgalom aktivistái, akik tavaly a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak egy engedély nélkül – de a hatóságok hallgatólagos egyetértésével épült – ciszjordániai zsidó település felszámolását sürgetve. A bíróság helyt adott a feljelentésnek, és az Olmert-kormány egyik első intézkedéseként elrendelte a telep kiürítését. A kilenc házból álló kicsiny telep felszámolása televíziós kamerák előtt zajlott. A drámai képek, amelyeken állig felfegyverzett izraeli lovasrendőrök és rohamsisakos katonák hurcolnak el házaikból zsidó családokat, bejárták a világsajtót. Izraelben azóta is vizsgálat tárgya a katonaság fellépése a civilek ellen. Amanpour kommentárja az esethez a filmben csak annyi volt: „Kilenc ház egy kis darab földön…”
A zsidó-palesztin konfliktus kapcsán megszólal Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter is, aki szerint eleve kudarcra van ítélve minden olyan próbálkozás, amely a vallás szerepének figyelmen kívül hagyásával akar megoldást találni a legfontosabb külpolitikai kérdésekre. „A vallás alapvetően fontos az eszmék és az ezekre épülő politikák kialakításában. Egy sor országban a mindennapi élet szerves részét képezi, és nyilvánvalóan nagy szerepet játszik ezen országok viselkedésében” – véli Albright, aki szerint mindennél inkább érvényes ez Jeruzsálem státusának esetében: „Aki ezt a kérdést megoldja, egy új Salamon lesz” – állítja. Albright úgy véli, megvalósíthatatlan Jeruzsálem bármifajta etnikai felosztása, mivel a három világvallás egyaránt igényt formálhat a szent helyekre: „Nagyon vonzó elképzelés, hogy a városról nyilvánítsák ki, hogy Istené, majd próbáljanak – talán egy nemzetközi csoport felállításával – valamilyen megoldást találni a gyakorlati ügyek kezelésére.”
Amanpour nagy teret szentel műsorában az Amerikában működő zsidó lobbicsoportok és a keresztény cionizmust képviselő evangéliumi gyülekezetek viszonylag újkeletű együttműködésének. Bemutat egy floridai ortodox zsidó szervezetet, amely támogatást gyűjt keresztény templomokban és gyülekezeti központokban a ciszjordániai „megszállt területeken” fekvő zsidó települések számára. Az egyhetes körút eredménye több mint 100 ezer dollár adomány. Ez az összeg azonban eltörpül az egyik legsikeresebb adománygyűjtő, Jehiel Eckstein rabbi teljesítménye mellett, aki csupán a tavalyi évben 39 millió dollárt gyűjtött keresztény közösségektől Izraelben folyó karitatív tevékenységekhez. (folytatás)
