2007.08.21., 2007. évfolyam, 33. szám
szerző: Nagy József forrás: 168ra
cimkék: Kapolyi László, MSZDP, MSZP
Ő a leggazdagabb magyar országgyűlési képviselő. Volt ipari miniszter az átkosban, a rendszerváltásból – keleti kapcsolatait kamatoztatva – sikeres vállalkozóként került ki. Több mint tíz éve vezeti a Magyar Szocáldemokrata Pártot, mégis az MSZP parlamenti frakciójában ül. Az energiapolitikussal beszélgettünk.
Fotó: Kovalovszky Dániel Keveseknek jött jól annak idején a „továriscsi, konyec”. Ön az egyik kivétel: politikai ellenszélben szerzett szenet Moszkvától az orosz államadósság fejében. Abból az üzletből származtak az első milliói. Ész kellett a bizniszhez, vagy inkább elvtársi kapcsolatok?
Tőlünk keletre nyersanyagban, energiahordozóban gazdag a föld, nyugatra pedig szegény. Ezt nem volt túl nehéz felismerni, csak rá kellett nézni a térképre. Fogtam is a fejemet, amikor láttam, az ország hogyan adja fel keleti piacait. Óriási luxus, hatalmas hiba volt.
Záhonyon túl nem volt fizetőképes kereslet sem almára, sem Ikarusokra, sem másra.
Én biztos voltam benne, hogy hamarosan újraindul a kereskedelem. De a politikai indulat sajnos felülírta a gazdasági racionalitást, és mire rájöttünk, hogy mégiscsak lenne helye a moszkvai piacokon a szabolcsi almának, addigra ott virított a kanadai. Visszakerülni pedig nagyon nehéz. De ennél is súlyosabb kérdés, hogy negyven éven keresztül építettük az össztársadalmi tulajdont, aztán a régi rezsim utolsó parlamentje hozott egy törvényt, amellyel a társadalmat kirúgtuk a tulajdonából, s államivá minősítettük azt.
Ez volt a privatizáció feltétele.
Ment is a szép szöveg, hogy így majd friss tőke érkezik az országba, amely műszaki fejlődést generál, általa pedig új piacok nyílnak. Csakhogy a privatizációs bevételek zöme a külkereskedelmi hiány pótlását szolgálta. Ráadásul alig akadt privatizációs szerződés, amely kikötötte volna, hány munkahelyet kell megőriznie, milyen műszaki fejlesztést kell végrehajtania, milyen piaci pozíciókat kell megtartania a vásárlónak.
Nem véletlenül.
Persze hogy nem. A politika közreműködésével a gyárak többségében az új tulajdonos felszámolta a termelést, az ingatlanvagyont pedig értékesítette. Ez nem valami nagy gazdasági teljesítmény.
Nem, ez politikai teljesítmény. Bár jövedelmező.
Az állam felelőtlenül, rossz gazdaként járt el – nemcsak nálunk, hanem az egész régióban. A Szocialista Internacionálé 1996-os New York-i kongresszusa a következőképpen foglalta össze a történteket: „Közép-Kelet-Európában a szabad piacba és a neoliberális gazdaságfilozófiába vetett hit illúziónak bizonyult.” A rendszerváltásban gyökerezik a magyar baloldal legfőbb baja is: a hátország hiánya. Mert baloldali politikát csak jelentős baloldali háttérrel lehet vinni. Az nem baloldali háttér, hogy 25 értelmiségi összeáll, és kinyilvánítja: mi vagyunk a bal. Ha nincsenek munkások, nincs igazi baloldaliság.
Kevés melós van ma már, pláne 1990 előtthöz képest.
Ezt mondom! A baloldal a privatizációt kísérő gyárbezárásokkal saját munkásosztályát lehetetlenítette el. Rendjén volt a politikai rendszerváltás, a gazdaságból viszont sokkal lassabban kellett volna kivonulnia az államnak, az lett volna ésszerű, ha etatizmussal őrzi Magyarország piacait, kapcsolatait. Nézze meg a Richter Gyógyszergyárat: volt benne kurázsi maradni az orosz piacon, s ma óriási exportpotenciállal rendelkezik. Szociáldemokrata politikára lett volna szüksége az országnak.
Ön a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke. És a leggazdagabb magyar országgyűlési képviselő. Nincs itt valami ellentmondás?
De, van. Éppen ezért abban a pillanatban átadom a pártvezetést, mihelyt lesz, aki életben tartja az MSZDP-t, mihelyt lesz, aki továbbviszi a magyar szociáldemokráciát.
Értsem ezt úgy, hogy ha valaki kellő pénzt tesz az MSZDP-be, ön lemond?
A párt önállóságának megőrzéséhez az elmúlt években szükség volt az általam biztosított anyagi háttérre.
Az MSZDP ma gyakorlatilag nem létezik. Ráadásul a nagy testvér, az MSZP is szociáldemokratának vallja önmagát, mi több, évek óta tervezi, hogy nevébe illeszti a szocdem jelzőt. Az végképp kihúzná a szőnyeget az ön pártja alól.
A szociáldemokrata jelző védett, felvenni csak akkor tudják, ha mi hozzájárulunk. Egyébként éppúgy tagjai vagyunk a Szocialista Internacionálénak és az Európai Parlament szocialista frakciójának, mint az MSZP.
Hogyan fér össze a párt önállóságával az, hogy első embere – Kapolyi László – egy másik párt országgyűlési frakciójában ül?
Ha nem ültem volna be az MSZP-frakcióba, az életben nem kerül egyetlen szociáldemokrata sem a törvényhozásba. Egyedül indultam „90-ben, „94-ben és „98-ban, egyszer sem sikerült megnyernem egyéni választókerületemet. A sikerhez együttműködési szerződést kellett kössünk az MSZP-vel.
Miért olyan fontos még a kvázi önállóság is? Miért nem hoz létre egy szociáldemokrata platformot az MSZP-n belül? Vannak ott más szocdemek is.
Jó velük a viszonyom. De maradok inkább külön pártban. Az ősi MSZDP annak idején végig a jó oldalon állt: ellenezte, hogy belépjünk a háborúba, nem szavazta meg a zsidótörvényeket, sorolhatnám. Ezért is fáj különösen, hogy a rendszerváltáskor elpuskázta a lehetőséget. Ha az akkori vezetés meg se mukkan, csak kiteszi a párt címerét a székház falára, biztosan parlamenti párt 1990-ben az MSZDP.
De volt egy karakteres Petrasovits Annájuk.
Meg a környezete, amely ha kevésbé kommunistaellenes, akkor sok volt MSZMP-tag nem lép be az MDF-be, nem szavaz Antallékra, hanem az MSZDP mellé áll, s másként alakul itt minden.
És jött volna az akkoriban nem kevésbé antikommunista SZDSZ.
Mindegy ma már… 1994 óta vagyok az MSZDP elnöke, első dolgom volt a zűrzavarból kivezetni a pártot.
Politikusnak vagy üzletembernek tarja magát?
Van egy harmadik kategória is: sosem szakadtam el a tudománytól, bár az utóbbi másfél évtizedben főleg a gazdasági tevékenységemhez kötődő területeivel foglalkoztam. Az üzlet megélhetés, és szeretem is csinálni. A politika szintén fontos része az életemnek.
Újpest díszpolgárának választották a minap.
Méghozzá úgy, hogy a Fidesz és az MSZP együtt szavazott mellettem.
Tudja, ki volt az egyik ellenjelölt? Szörényi Levente.
Tényleg? Hozzám csak az jutott el, hogy Orbán Viktor elnök úr is állást foglalt az ügyben.
Orbán támogatta, hogy Kapolyi László, Kádár ipari minisztere díszpolgára legyen Újpestnek?
Igen. Megkérdezte őt a helyi fideszes frakcióvezető.
Mit gondol, miért kapta a titulust? Akadémikusi munkássága miatt? Vagy mert büszkék az ön politikusi-vállalkozói karrierjére? Netán így hálálják meg, „fizetik ki” azt, hogy felújíttatta az újpesti templomorgonát, hogy támogatja a Könyves Kálmán Gimnáziumot, hogy évi ötvenmillió forintot ad az Újpest futballcsapatának…
Hatvanmilliót.
Pláne.
Őseim sváb telepesek – eredeti nevünk Kriszt, így vagyunk benne az újpesti lexikonban is -, a mostani UTE-stadion helyén volt a szőlőjük. Talán emiatt van, hogy az édesapámmal szembeni kötelességemnek érzem támogatni a csapatot. Ipari miniszterként sokat jártam Újpestre, s tettem a helyi iparért. A mostani képviselő-testület nyilván az anyagi támogatásból is érzi, számomra fontos a szülővárosom.
Orbán rábólintott az ön díszpolgárságára, januárban viszont napokon keresztül sulykolta a Fidesz, hogy a milliárdos kommunista Kapolyi a magyar állam közbenjárására vásárolhat olcsón áramot Ukrajnában, amit aztán – luxusprofitot bezsebelve – méregdrágán ad el a kiszolgáltatott magyar polgároknak. Most akkor ördögnek vagy angyalnak vélik önt a narancsosok?
Nem maga Orbán, hanem a Fidesz szóvivője jött ezzel a luxusprofitszöveggel, amelyet egyébként az Országgyűlés gazdasági bizottságában ülő fideszesek sem osztottak. Az általam importált villamos energia az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művekhez kerül, miként a Pakson vagy a bárhol máshol Magyarországon termelt áram. Hogy az MVM mennyiért adja tovább a lakosságnak, ahhoz nekem semmi közöm. Ha képződne valahol luxusprofit – egyébként nem képződik, sőt, a központi költségvetés még dotálja is a lakossági fogyasztást -, az az MVM-é. Megjegyzem, én vagyok az MVM egyik legolcsóbb forrása.
Etikus, ha egy országgyűlési képviselő „mellékállásban” üzletel, ráadásul az állammal?
Etikus, mindaddig, amíg képviselői mivoltát nem használja fel arra, hogy állami támogatáshoz, versenyelőnyhöz jusson. Én „92-ben kezdtem az üzletet, és tíz évvel később lettem képviselő.
A magyar politika jó ideje rágódik az árampiac liberalizációján, hogy engedjen-e új szereplőket a piacra, vagy sem. Mikor jár jobban a felhasználó, mikor világít odahaza olcsóbban a lámpa? Akkor, ha kizárólag az MVM-től vehetem az áramot, vagy ha több szolgáltató közül választhatok?
Európában a liberalizált piacokon lényegesen drágább a villamos energia, mint ott, ahol nem nyitották meg a piacot. Én az MVM szerepének konzerválása mellett teszem le a voksot.
E kérdésben éppúgy egyezik az MSZP és a Fidesz véleménye, mint az ön díszpolgársága kapcsán. A szabad demokraták viszont azzal fenyegetőznek: ha a szocialisták nem támogatják a liberalizációt, akkor újratárgyaltatják az energetikai törvényt, különösen azt a passzusát, amely az ön ukrajnai „maszek” áramkereskedési jogosultságára vonatkozik.
Ami egyrészt tönkretenné a vállalkozásomat, másrészt növelné Magyarországon a villamos energia árát. Nem hiszem, hogy ez volna az ország érdeke. Persze a részleges liberalizáció már csak az EU elvárásai miatt sem úszható meg. De lehet azt észszel intézni. Az e tárgyhoz tartozó hosszú távú áramvásárlási szerződések fölülvizsgálata mögött látom bizonyos multinacionális cégek jobb érvényesülést célzó kísérletét.
De szépen mondta! Arra céloz, hogy a multik „rábeszélték” az SZDSZ-t, segítsen nekik betörni a magyar piacra?
Egy biztos: nyomást gyakorolnak a politikusokra. Én meg erre azt mondom, ne hagyjuk, hogy ésszerűtlen elvárásokat kényszerítsenek ránk. Ez már kőkemény politika.
Mire céloz?
A szociáldemokrácia és a neoliberalizmus nehezen összeegyeztethető nézetek.
Aligha van más megoldás… Gyurcsány szocdem vagy neoliberális?
Is-is. Az MSZP kénytelen kitartani a koalíció mellett, a miniszterelnök személye mellett meg feltétlenül.
Kapolyi László Újpesten született 1932-ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1955-ben szerkezetépítő mérnöki, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1957-ben bányamérnöki, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen 1961-ben ipari közgazdász diplomát szerzett.
1951-től dolgozott a Mélyéptervnél, majd a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál, 1953-76 között a Tatabányai Szénbányáknál beosztott mérnök, főmérnök, később főosztályvezető.
1968-ban belépett az MSZMP-be, 1976-ban a Nehézipari Minisztériumban lett miniszterhelyettes. 1981-83 között az Ipari Minisztérium energetikai államtitkára, utóbb a Lázár-kormány, majd a Grósz-kormány ipari minisztere. 1985-88 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1988-89-ben a Minisztertanács energiapolitikai kormánybiztosa.
1989 óta a System Consulting Kft. (ma Zrt.) alapító elnök-vezérigazgatója. Cége az összesen 900 millió dolláros orosz államadósságból 120 millió dollárt „bontott le”. Az Orbán-kormánytól további 90 milliárdos keretet kapott, ebből a pénzből hozzák be most egy Vásárosnaményban épülő erőmű elemeit.
1992-ben az MSZDP budapesti szervezetének vezetőségi tagja lett, 1994 óta a párt elnöke.
2002 óta az MSZP országgyűlési képviselője, az Országgyűlés gazdasági bizottságának tagja.
1980-ban az MTA levelező tagjává, 1985-ben rendes tagjává választották. Kutatási területei: kőzetmechanika; ásványvagyon-, nyersanyag- és energiagazdálkodás; rendszerelmélet; energiapolitika; gazdaságpolitika. Műszaki doktor, közgazdasági doktor, a műszaki tudományok kandidátusa, a műszaki tudományok doktora, az ELTE professzora, több egyetem díszdoktora, 1977-ben Akadémiai Díjat, 1983-ban Állami Díjat kapott.
