Népszabadság * olvasói levelek * 2007. augusztus 22.
Izzókérdések
Úgy tűnik, a brüsszeli bürokrácia – igazolva az EU-szkeptikusok aggodalmait – ismét körültekintés nélkül készül „lecsapni”, ezúttal a „hagyományos” izzólámpára (Villanykörtéket cserél az EU, július 16.).
A kompakt fénycsövek működési elve megegyezik a „hagyományos” fénycsövekével. Ezeknél az eszközöknél higanygőzzel töltött üvegcsőben haladó áram gerjeszt UV sugarakat, melyet a cső belső oldalára felvitt speciális fluoreszkáló anyag sugárzása – a lumineszcencia – alakít látható fénnyé. Az áramfelvételhez képest az előállított fényerő hatásfoka lényegesen jobb, mint a hagyományos izzólámpa esetében, de a kompakt fénycső hatásfoka gyengébb, mint a hagyományos fénycsöveké. Úgy a hagyományos, mint a kompakt fénycsövek fényereje élettartamuk során fokozatosan csökken, mivel a cső fénykibocsátó speciális bevonata vékonyodik. Ezért szokás a még látszólag működő, de már fényüket vesztett fénycsöveket meghatározott üzemóra után cserélni.
A „hagyományos” izzólámpák – amelyek mai formájukban nem sokban hasonlítanak Edison találmányához – sok esetben nem pótolhatók a ma forgalomban lévő kompakt fénycsövekkel. A kompakt fénycső bekapcsolását követően 30-90 másodperc alatt éri el teljes fényességét; ehhez a „hagyományos” izzólámpának a másodperc törtrésze is elég. Önmagában ez a tény számos területen eleve kizárja az előbbi alkalmazhatóságát. Míg a csövek villognak, a hagyományos izzólámpák esetében a leggyakrabban wolframból készülő izzószál hőtehetetlensége kizár minden villódzást. Míg a fénycsövek élettartamát jelentősen csökkenti a ki- és bekapcsolások gyakorisága, addig a hagyományos izzólámpára ez kevéssé jellemző. A kompakt csövek rádiófrekvenciás zavarokat is kelthetnek, továbbá olykor hallható – zavaró – zúgást okozhatnak, az izzók viszont csendesek. A kompakt fénycsövek méretükből adódóan számos esetben nem helyettesíthetik a hagyományos izzólámpát; a jelenleg kapható típusok zöme hagyományos lámpákba, lámpaburákba bele sem fér. A kompakt fénycső alkalmazása eleve kizárt pl. hűtőszekrényeknél, hagyományos és mikrohullámú sütőknél, gépjárműveknél stb. A manapság divatos – és ugyancsak energiatakarékos – fényerő-szabályozó kapcsolók, világításvezérlő rendszerek pedig csak hagyományos izzólámpával üzemelnek.
A fenti, korántsem teljes érvek alapján belátható, hogy a hagyományos izzólámpák csak bizonyos, speciális területeken helyettesíthetők kompakt fénycsövekkel; az izzólámpák gyártásának közeljövőben történő esetleges megszüntetése vagy bürokratikus úton történő korlátozása – ismerve az EU-t – ugyan nem teljes képtelenség, de műszaki szempontból korai, elsietett és átgondolatlan lépés volna. Jó volna, ha ezekkel legalább a hazánkat képviselő EU-bürokraták is tisztában volnának.
Sebes Andor
villamosmérnök, Budapest
Tudás nem kell!
A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához – hirdeti az egyik internetes álláskereső portál.
Én ötvenéves, háromdiplomás munkanélküli vagyok, és ezen jogommal élni akarok, mert az alkotmányban foglalt jogomat senki sem korlátozhatja. Legalábbis azt hittem, míg nem találkoztam a valósággal. Túl vagyok az álláskereső tréningen és négy állásbörzén. A szakértők által jóváhagyott önéletrajzomat 250 meghirdetett álláshelyre, illetve direkt megkeresésre küldtem el. Az esetek kilencven százalékában el sem olvasták, és nem is válaszoltak. A többi munkáltató legalább arra érdemesnek tartott, hogy egy nemleges választ küldjön, vagy behívjon interjúra. Mikor megtudták, hogy ötvenéves vagyok, volt, aki azt mondta, hogy fiatalabbat akar, vagy a szokásos szöveg, hogy majd értesítjük (természetesen soha nem értesítettek), vagy előveszik farbaként az angolnyelv-tudást, vagy egy huszonéves HR-es ostoba kérdéseire kell válaszolni, és számot adni a szakmai múltamról. A legrosszabb az, mikor hetekig, hónapokig hitegetnek, és végül a titkárnőn keresztül üzennek, hogy nem.
Itt vagyok ötvenévesen munka nélkül. A diplomáim semmit sem érnek (pedig az utolsó 2006-os, Gazdasági Főiskola), mert az elhelyezkedés fő szempontjai az életkor, a pártkötődés, a barátok és a kapcsolatok. Szakmai tudás, tapasztalat nem kell.
Oldalakon keresztül tudnék mesélni korosztályom kiszolgáltatottságáról, a megalázó helyzetekről, az életkor szerinti diszkriminációról, amiről az újságok nem írnak. Hogy milyenek a kilátásaim? Július 23-tól már nem is vagyok munkanélküli, mert kikerültem a rendszerből, és semmiféle támogatásra nem vagyok jogosult, de kérhetek önkormányzati szociális segélyt, és kiközvetíthetnek közmunkára.
Nesze neked, három diploma, élethosszig tartó tanulás, ezért tanultál, hogy közmunkásként szedheted a kerületben a szemetet. Ötvenévesen három gyereket nevelek (pontosabban kettőt, mert a harmadik az idén vette át közgazdászdiplomáját, és szerencsére neki van munkahelye).
Harmincéves munkaviszonnyal a hátam mögött, feketemunkásként és adócsalóként olyan megoldás kínálkozik számomra, amit ez idő alatt még soha nem tettem meg, de a megélhetésért rá vagyok kényszerítve.
Egy háromdiplomás munkanélküli
Levélturmix
Hallom, hogy Demeter Ervin képviselő úr a Magyar Gárda helyett bedobta a köztudatba a Honi Gárda fogalmát. Ezt most, mint nyári gumicsontot sokáig fogja rágni a kormányoldal és az ellenzék. Európában – ha van ilyen – mindegyiknek a példaképe az amerikai Nemzeti Gárda, amely valóban bevethető bármilyen katasztrófahelyzet esetén. De bevethető lázadás, felforgatás esetén is. Vajon Demeter Ervin véleménye szerint a Honi Gárda bevethető lenne hasonló honi helyzetben is?
Molát Ferenc
Budapest
Az ún. Magyar Gárda mellett érvelvén a Demokrata c. jeles hetilap főszerkesztője jegyzi augusztus 7-én blogjában: „ezek a liberális pöcsök (elnézést a szóhasználatért, de nem akadtam pontosabb meghatározásra)” – kiemelés az eredeti szövegben. A mértéktartóbb ízlésű olvasó visszahőköl, s eltűnődik. Egy: a széljobb sajtómunkás maga vallja meg szókincse szűk keresztmetszetét. Kettő: érdekes, hogy e szexuálképzet nem kísértette meg őt, amikor – nem is oly régen – a foglalkozása körében elkövetett bűncselekményével (rágalmazással) kiérdemelt (és első fokon meg is ítélt) végrehajtandó börtönbüntetése ellen ugyanezek a „pöcsök” tiltakoztak.
Fekete György tanár
Budapest
