Több mint egy év után ismét sikerült kukagyújtogatás-, tömegbelövetés- és halálos természeticsapás-mentes nemzeti ünnepet tartani Budapesten. A körmenetet ugyan elmosta a hirtelen jött eső, de károk nélkül sikerült megúszni. Amúgy maradt minden, ahogy lenni szokott az államalapítás ünnepén: zászlófelvonás, tisztavatás, díszzászlóalj, gyerekprogram, tűzijáték és összeesküvés-elméletek Csurka Istvántól.
A reggeli Kossuth téri zászlófelvonás után a szokottól eltérően a Hősök terén került sor a tisztavatásra. A százkilenc honvéd- és határőrtiszt előtt Szekeres Imre honvédelmi miniszter beszélt, aki hosszasan méltatta a megreformált haderő jelentőségét. Szekeres szerint a magyar katonák küldetése itthon, az árvizeknél, a Balkánon, vagy a világ más pontjain „nemzeti misszió”, melyet a világ legerősebb katonai szövetségének részeként kiválóan látnak el.
A miniszter kinyilatkoztatta azt is, hogy sem a honvédségen belül, sem azon kívül nincs szükség gárdákra, félkatonai szervezetekre. Ugyanakkor az elmúlt időszakban a pártok konszenzusával sikeresen létrejött az „új szemléletű honvédség”, mely növelte a létszámát, korszerűsít, hatékonyabban gazdálkodik, és „képes értéket teremteni”.
A miniszter szavait némiképp ellenpontozták azok a tálcák, melyekre a rendezvényre felvonultatott szovjet gyártmányú harcjárművekből csöpögött az olaj, ám mind a járművek, mind az avatás végén a tér felett mélyrepülésben elhúzó repülők és helikopterek osztatlan sikert arattak a közönség, különösen a kisgyerekes apukák körében.
Légiparádé, kenyérfesztivál, miazmás
Alacsonyan szálló gépekből másutt sem volt hiány. A Duna Margit híd és Erzsébet híd közti szakaszán már reggeltől gyülekeztek a jobb helyekre pályázók, hogy láthassák a Red Bull energiaital által szponzorált műrepülő-világbajnokság budapesti futamát.
A légiparádéval, alacsonyan szálló Malév-utasszállítóval és a kikerülhetetlen Boros-Bochkor, bónusz Palik László kommentátor-trióval súlyosbított rendezvény versenyzői a Dunára telepített bóják között, és az amúgy petárdával rogyásig pakolt Lánchíd alatt elhúzva versenyeztek. Besenyei Péter, korábbi műrepülő világbajnok ez alkalommal negyedik lett.
A Duna-part százezreket vonzott, de sokan megfordultak a Vajdahunyad várban rendezett kenyérfesztiválon is, ahol kenyeret nem sokat, gyerekeknek való népművelős-nyakigbelemászós játékokat viszont annál többet láttunk.
Nemzeti digitális kilábalás
A közelben celebrált másik rendezvény jóval kevesebb, de annál markánsabb résztvevővel zajlott. A MIÉP szokásos augusztus 20-i, Hősök téri nagygyűlésén idén már csak mintegy ezren lehettek, ez azonban úgy tűnik fordított arányosságban áll Csurka István fantazmagóriáinak grandiozitásával.
A képre kattintva tekintse meg augusztus 20-i galériánkat! (Fotó: Győrffy Anna)
Sikerült a mutatvány
A pártelnök, akit az előtte szólók korunk Babitsaként emlegettek, idén a szokásos zsidó-szabadkőműves-bankár-bolsevik világösszeesküvések felfedésén túl a nemzeti kilábalás programjának alapjait is lefektette. Csurka elképzelései szerint pártok helyett három- baloldali, független-zöld és nemzeti- programra kellene szavazni, melyet a pártok, az egyházak, a civilek és mindenki együtt, tudományos alapossággal készítene elő.
Kampány helyett a választók kézhez kapnák választás előtt a három programot, és azok közül egyet választanának meg hat évre. Emellett a kor kihívásainak megfelelően digitalizálni is kellene a kormányzást, mondta a pártelnök, aki szerint mindez csak úgy megy, ha a Fidesz az összes nemzeti erővel nyílt szövetséget köt, kétharmados többséget szerez a választásokon, majd újraírja az alkotmányt a vázolt tervek szerint.
István király mellényúl?
A radikálnemzeti szabadcsapatok a MIÉP rendezvényén túl nem képviseltették magukat augusztus 20-án. A hagyományos Szent Jobb-körmenetet választó nemzeti és nem nemzeti polgártársaink azonban nem jártak jól. Az előre beharangozott „záporok, zivatarok” helyett egyszerre, jégesővel és viharos széllel csapott le az eső, épp, mikor a Szent István bazilikában tartott szentmise végén elindult volna a körmenet, mely így el is maradt.
A tavalyihoz hasonló károk ezúttal nem történtek. A szigorúbb szervezés és a tavalyihoz képest valószínűleg felkészültebb közönség a bazilikától és a Duna-partról is szervezettebben igyekezett biztonságba vonulni. Egyesek szerint ez égi jel volt István királytól, hogy ne pazaroljuk a pénzt tűzijátékra ínséges időkben, azonban akkor Szent István elnézhetett valamit, mert a körmenet elmaradt, a tűzijátékra azonban elállt az eső.
A közönség, az esőtől megtizedelt perecesekkel és a virulensebb világítóskacat-árusokkal egyetemben az eső beálltával visszatért a rakpartokra, és bár az utolsó pillanatig lefújható lett volna a tűzijáték, végül mégis megtartották. A látványosság sikert aratott, idén egy hajó és hegyoldal sem kapott lángra, és a műsor végén a mintegy kétszázötvenezer ember rendezetten hagyta ott a Duna-partot.
Tapasztalataink szerint a Magyarország majdnem összes egyenruhás testületét egyesítő földi-vízi-légi-hangszórós támogatású szervező, rendező és biztonsági szervek jól végezték a munkájukat. Néhány rendőr elfelejtette kirakni az azonosítójelvényeket az időközben kiosztott esőkabátokra, remélhetőleg ez alkalommal egy bizottság sem fog alakulni ennek a kivizsgálására.
