NOL * Lapzsemle * 2007. augusztus 20.
Igazuk van-e azoknak, akik a szélsőjobboldali fenyegetés újabb és újabb formáival – legutóbb a félkatonai szervezkedéssel – kapcsolatban csak legyintenek? Történelmi példákra hivatkozik a Vasárnapi Hírekben megjelent „Látták-e előre 1907-ben?” című publicisztikájában a lap főszerkesztője, Avar János.
„…mentegetők és vészharangot kongatókat gúnyosan leintők természetesen most is akadnak, ahogy hajdan is voltak szép számmal. Egy ultraliberális publicista lefokozná bulvártémává a gárdistákat, s megrója azokat, akik „antifasiszta ágyúval lőnek a „nyilas verébre„. Merthogy más, nyugati demokráciákban ennél jóval népesebb szélsőséges szervezetek léteznek, vagyis „nemzetközi összehasonlításban” a magyar szélsőjobb „kifejezetten gyenge pozíciókkal bír”. Meglehet, ám azokban a nyugati demokráciákban a szélsőségesek nem bírnak „pozíciókkal”, jobban mondva érdemi befolyással a centrum pártjaiban” – olvasható Avar János írásában.
A publicista a „jobboldal mérvadó lapjában” megjelent mentegető cikket is idéz: ” „Miért jelent nagyobb veszélyt a Magyar Gárda vagy a aHoni Gárda, egy szívsebész mozgalma, mint Bácsfi Diána hungarista Magyar Jövő csoportja vagy Szabó Albert népuralmista pártja?” Könnyű válaszolni: éppen azért, mert az utóbbiakról nem jelent meg apologetikus cikk a Magyar Nemzetben” – írja Avar János. – „S ez egyúttal válasz a veszély fölényes, liberálisként tetszelgő lekezelésére is. Valóban aggasztóvá a kis Jobbik pártseregét a nagy ellenzéki párt megértő – és netán titkon egyetértő – magatartása teszi” – fejti ki véleményét Avar János.
A tekintélyes amerikai kongresszusi képviselő, Tom Lantos szavait a magyar szélsőjobboldalon követő háborgással kapcsolatban Avar János többek között ezt írja: ” Inkább azon kellene ellenzéki oldalon eltűnődni, hogy amikor Lantos a Csurka-tételek képviselőházi megvitatására kerített sort (még nem is külügyi bizottsági elnökként), akkor a washingtoni törvényhozás talán legjobboldalibb republikánusa is kikelt a náci eszmék újjáéledése ellen: etekintetben ott kérlelhetetlen konszenzus van. S ugyan miért ne hozhatná szóba a világháború egyik szövetséges nagyhatalmának befolyásos politikusa az 1947-es párizsi békeszerződésben vállalt – a fasiszta jellegű szervezkedéseket tiltani ígérő – magyar kötelezettségek kijátszásával kapcsolatos gyanúját” -olvasható a Vasárnapi Hírekben.
A „mérvadó” magyar jobboldal 2001. szeptember 11-e után óriási hibát követett el, amikor nem vett tudomást az Avar János által leírt „kérlelhetetlen amerikai politikai konszenzusról”. Nemcsak a MIÉP szeptember 11-i nyilatkozatával kapcsolatos, itthon addigra már jól ismert taktikázás keltett megérdemelt figyelmet a tengeren túl, de még hónapokkal később is volt „tekintélyes” jobboldali közéleti szereplő, aki magyarországi „antiszemitizmusról brekegő” amerikai nagykövetről emlékezett meg nagy nyilvánosság előtt.
A jelek szerint nem tanultak – 2007-ben hasonló hibát készülnek elkövetni, bár az értelmi szerzők bizonyára bölcs taktikai manőverezésnek vélik, hogy a jobbikos gárdával kpcsolatban a magyar parlamenti pártok között egyedül maradtak.
Ezúttal azonban van jobboldali párt a magyar parlamentben, amely ievonta a következtetéseket az Orbán-kormány idején, a koalícióban elkövetett hibáiból, időközben sikeresen levált a Fidesz manőverezéséről, és megkísérelheti véghezvinni a hazai jobboldal konzervatív fordulatát.
