Nem szabad elfelejteni, hogy a Honi Gárda veszélyes politikai, hatalmi eszköz. A politikusok pontosan tudják, hogy egy ilyen nagy szervezetet nehéz kontrollálni: ugyan ki tudná garantálni (mondják név nélkül nyilatkozók), hogy nem válik-e éppen jobb-, vagy baloldali fiatalok gyülekezőhelyévé, ami egy idő után hatalmi tényezőként jelenhet meg a politikában.
Mindenféle gárdák és őrségek alakulnak hamarosan. Honvédő, hagyományőrző, rendóvó egyesületek a jobboldal értelmezésében, míg a másik térfélről mindez neonáci félkatonai szervezetek létrejöttének látszik. Az nem okoz ma már meglepetést, hogy ezek a kezdeményezések mind a politika jobbfeléről jönnek.Alig telt el pár nap a szélsőjobboldali párt árpádsávos címerrel díszített, feketeruhás Nemzeti Gárdájáról szóló első hírek óta, máris se szeri se száma a sajtót telesíró jövendöléseknek, melyek a szélsőjobboldal magánhadseregét egy nyilas diktatúra csírájaként ábrázolják.
Még fel sem avatták az első gárdakatonákat, de már a demokrácia vesztét jósolják jajveszékelő publicisták- jókora nyilvánosságot biztosítva egy olyan pártnak és kisebbségnek, melynek hangja csak ilyenkor tör át a baloldali sajtótömb egyébként erősen zárt falán.
Várni kellene még, nyugodtan figyelni. Ezek a gondosan tervezett árpádsávos látványcsapatok aligha lesznek hosszú életűek, ahogy az azokat létrehozó szervezetek közül is csak kevés bír kicsiny, bár viszonylag stabil támogatással. A polgári körök sem voltak tovább izgalmasak, mint ameddig a legnagyobb jobboldali párt érdeke megkívánta. Mára közülük már csak elszórt apró csoportok rendeznek pár fővel zenebonát, de jelentőségük a kolompjuk hangjánál is kisebb maradt.
A gárdaalakítás ma egyedül a parlamenti küszöb eléréséért küzdő, Jobbik nevű szélsőséges pártnak kifizetődő. A keresztállítások óta a második áttörést jelenti számukra az a média-hangzavar, amit az akciójuk keltett. Ezek a Gárdák rövid időn belül szétporladnak. Szerintem nincs miért foglalkozni velük.
*
Felbukkant azonban ismét a parlamenti jobboldal régi vesszőparipája, a most a KDNP által javasolt állami gárda, ami, úgy tűnik, ezúttal szolíd támogatást kapott a legnagyobb ellenzéki, sőt a vezető kormánypárttól is. Egy sajtótájékoztatón hanyagul vetette elénk a Fidesz képviselője, hogy nem lenne ellenükre a Honi Gárda létrehozása. És azért a Honi Gárda- elnevezése ellenére- nemigen sorolható a szélsőjobb háttér nélküli, polgárrémisztő attrakcióihoz. A tervek szerint a hadseregen belüli, a katonai vezetők irányítása alatt álló, területi alapú, önkéntes erőről van szó,- ha jól értem – megyénként nagyjából ezer fővel számolva. Rengeteg kérdés adódik ebben az ügyben, de most csak kettőt vegyünk elő.
Az első, hogy bár ötpárti tárgyalások is folytak már az ügyben, valahogy soha senki említést nem tett még az új katonai egység felállításának és működtetésének várható költségeiről. Mondhatjuk persze, hogy ez idő előtti. Azt azonban mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a leendő gárda mennyibe kerül majd az országnak -és nagyságrendileg azért biztosan kalkulálható a szükséges éves kiadás.
Mellesleg csodálkoznék, ha nem lennének hozzávetőleges számok a hadsereg valamelyik fiókjában egy önkéntes, tartalékos katona (pardon, gárdista) fenntartásának áráról. És miután nagyjából 20 ezerfős testületről szólnak a tervek, könnyen megbecsülhető lenne a Honi Gárda költségvetésének nagyságrendje is, ami becslésem szerint- a kiképzéstől az állomáshelyek kialakításáig, az adminisztratív személyzettől a kiegészítő egységek felállításáig – akár több százmilliárd forintot is jelenthetne.
Hogy a magyar költségvetés mikor fog ekkora terhet elviselni, nem tudom, de erős a gyanúm, hogy felelős kormány mostanában nem vállalhat ilyen méretű kiadást. Szerencsés esetben 5-10 év múlva lesz abban a helyzetben a büdzsé, hogy komolyan szóba jöhessen a Honi Gárda finanszírozása. A mindenkori ellenzék persze a költségvetés felelősségét nem viseli, bátran figyelmen kívül hagyhatja ezt a szempontot, és a kormány sem sokat törődik vele, ha valójában nem is akarja megvalósítani.
És hogy akad-e folyamatosan 20 ezermagyar fiatal, aki szükségét érzi testének-lelkének katonai kiképzését, valamint katasztrófaelhárításban való részvételét? Ki tudja. Talán érdemes lenne utánajárni, hogy a seregben egyébként jelenleg is meglévő lehetőséget miért nem használják ki.
*
A pénzen kívül erős és széleskörű politikai akarat kell még a döntéshez. Látszólag ez megvan, hiszen komolyan elhatárolódni eddig csak az SZDSZ volt hajlandó. A KDNP szerepe egyértelmű, ők nyújtották be a kezdeményezést. Az MDF támogatja a hadsereg keretein belüli Gárda ötletét. Az MSZP erről ugyancsak „hajlandó tárgyalni”, a honvédelmi miniszter szokásának megfelelően igen optimistán mosolygott a kamerába.
A Fidesz eddig önálló haderőt képzelt el, mostanában mintha hajlana a hivatásos katonaság berkein belül működő Honi Gárda ötletét elfogadni. Mondhatnánk-e, hogy e szempontból sima útja lesz a javaslatnak? Nem hiszem. Az elkövetkezendő idők tárgyalásain a nagy pártok nem érdekeltek a megegyezésben, sokkal inkább abban, hogy ürügyet találjanak az elutasításhoz.
Nem szabad elfelejteni, hogy a Honi Gárda veszélyes politikai, hatalmi eszköz. A politikusok pontosan tudják, hogy egy ilyen nagy szervezetet nehéz kontrollálni: ugyan ki tudná garantálni (mondják név nélkül nyilatkozók), hogy nem válik-e éppen jobb-, vagy baloldali fiatalok gyülekezőhelyévé, ami egy idő után hatalmi tényezőként jelenhet meg a politikában. És minden olyan törekvés, aminek a végén a hatalmi pozíciók megváltoztatását reméli valamelyik párt, a másikban azonnal ellenkezést vált ki.
Ha most a baloldal javasolta volna a Honi Gárdát vajon a jobboldal a nem a kezdeményezés elfojtásáért harcolna? Dehogynem.
Pedig valójában nem arról van szó, hogy egy hadseregbe integrált önkéntes szerveződés veszélyt jelentene bármely politikai erőre nézve. Nyugodt időkben fel sem merülhet ilyen gondolat. De nyugodt időket élünk-e? Ha a közélet állapotát nézzük, semmiképp.
*
Amíg a végletesen megosztott politikai mezőben a jobboldal csak a baloldal „megsemmisítése” után képes elképzelni a békés egymás mellett élést, a baloldal pedig szavazótáborát összetartó fő erejét arra az érvre alapozza, hogy a jobboldal jobb esetben a horthysta, rosszabb esetben pedig a nyilas rémuralmat hozná vissza- nagyon nehéz elhinni, hogy komolyan szóba jöhet egy kölcsönös bizalmon alapuló fegyveres testület Magyarországon. Nem lesz a közeljövőben sem Honi Gárda, sem ahhoz hasonló hivatalos haderő, és ezt annak ellenére ki lehet jelenteni, hogy az ötpárti konzultáció után optimista nyilatkozatok hangzottak el.
Egy dolog tehát közös nevezőre hozza a szélsőjobboldali pártok magángárdáit és az állami tervezésű Honi Gárdát. Papírtigris mind, a már megszokott képmutató politikai játszma része, nem pedig valódi gondok valódi megoldásának eszköze. Hogy ez a játszma ma komoly politikai vita tárgya lehet, az önmagában jelzi, hogy mennyire nem lehet komolyan venni. Gárdát, pártot egyaránt.
