„Ne feledjük, a bipoláris világrend megszűnésével nem lett biztonságosabb a világ. A helyzet még közvetlen térségünkben is a különböző politikai, gazdasági, katonai érdekek, etnikai, vallási és fejlettségi különbségek miatt rövid idő alatt megváltozhat… Kóka Jánosék megijedtek attól, hogy ezúttal társadalmi igényt kielégítve, megelégelve a rombolást, az ellenzék megpróbálja elvégezni az állam feladatát. A honvédelem, az egészségügy, az oktatás és az élet számos területén. Ebből nem kérnek a nemzetközi tőke, a multinacionális cégek kiszolgálói.” (Írja Mózes Miklós biztonságpolitikai szakértő Rózsaszín bugyi és fekete nadrág című cikkében a Magyar Nemzet augusztus 17-i számában.)
„Az elmúlt két évtized legalább arra jó volt, hogy megtudjuk, ki kicsoda. És végre hagyjuk abba a >>független« szó használatát. Magyarország nem független állam, ismerjük be. Nem függetlenek a magukat annak nevező képviselők, polgármesterek, és legkevésbé sem függetlenek a kormány pénzéből élő közgazdászok, újságírók, szerkesztők, színészek, rendezők, médiaszemélyiségek… A kormány közeli kommunikációs megbízásokból kiderül, hogy a nagyszájú függetlenek kis bétéi és káeftéi mind részesülnek holmi néhány milliós közpénzből, attól olyan nyugodtak és bátrak.” (Írja A rombolás művészete című cikkében Szentmihályi Szabó Péter a Demokrata augusztus 16-i számában.)
Népszava
