A közlemény szerint „K. Róbert 17 évesen került először a pszichiátriára kábítószer-használat miatt; az elkövetkező években több alkalommal kezelték újra és újra a pszichiátrián, ahol egyre rosszabb állapotba került és egyre több pszichés probléma jelentkezett nála”. Az Állampolgári Bizottság közleménye K. édesanyjának beszámolójára hivatkozva állította, hogy „a fiút a pszichiátrián 10 alkalommal elektrosokkolták”, az ehhez szükséges engedélyt a fiú gondnokaként eljáró édesanyjával íratták alá „azzal az ürüggyel, hogy oxigént vigyenek az agyába”.
„Az édesanya elkeseredésében egy pszichiátriai visszaélések feltárásával foglalkozó alapítványhoz fordult, amely az eset dokumentálása után panasszal fordult az illetékes hatóságokhoz” – folytatódik a közlemény, amelynek utolsó bekezdése tette egyértelművé a CCHR és a Szcientológia Egyház (sohasem titkolt) kapcsolatát. „Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű nemzetközi emberjogi szervezetet 1969-ben alapította a Szcientológia Egyház és Dr. Thomas Szasz, a pszichiátria nyugalmazott professzora, hogy kivizsgálja és feltárja a pszichiátria területén történő visszaéléseket.”
Mivel viszonylag ritka, hogy egy-egy honfitársunk kórházi kezelése, illetve az annak során elkövetett állítólagos orvosi hibák és esetleges jogsértések MTI-közlemények témái legyenek, ráadásul a Szcientológia Egyház az elmúlt napokban közéleti viták középpontjába került (ezekből a vitákból lapunk is kivette a részét), a Hírszerző utánajárt az esetnek, amely sokkal inkább a pszichiáterek és a szcientológusok között több mint fél évszázada tartó háború újabb csatájának, mint egy beteg embertársunk jogaiért vívott küzdelemnek tűnik.
7 év
A CCHR által felkarolt K. Róbert ma 25 éves, 2006 februárja óta fekszik a Jahn Ferenc Kórház pszichiátriai osztályán. Édesanyja, akinek a 18 éves kora óta skizofrériával kezelt Róbert az egyetlen gyermeke, hosszú ideje folytatja a Róbert kezelőorvosaival vívott küzdelmet, mivel úgy gondolja, hogy fia nem kapja meg a megfelelő ellátást a kórházban, hónapok óta nem részesül megfelelő gyógyszeres kezelésben; a vele szemben alkalmazott bánásmód pedig jelentősen rontott állapotán.
Van-e ok a gyanakvásra? (Fotó: Járdány Bence)
A CCHR közleményének megjelenését követően lapunk a szervezeten keresztül próbált kapcsolatba lépni K. Róbert édesanyjával. Meglepetésünkre az emberi jogok védelmére alakult bizottság munkatársa első szóra kiadta kollégánknak K. Lajosné, Margó telefonszámát. A Hírszerző munkatársai a Jahn Ferenc Kórházban találkoztak az édesanyával, akit kéréséreelkísértek a fiú betegágyához is. K. Lajosné beszámolója szerint Róbert pszichiátriai kezelése hét éve kezdődött, amikor – legalábbis időbeli egybeesést mutatva rövid ideig tartó drogfogyasztásával – betegsége első tünetei jelentkeztek.
Évekig tartó kezelést követően Róbertnek tavaly év elején kellett a Jahn Ferenc Kórház pszichiátriai osztályára feküdnie. Édesanyja elmondása szerint fél évvel később azért került zárt osztályra, mert szakorvosa az ő beleegyezése nélkül közölte a fiúval (a korábban mellette apaszerepet ellátó) nagybátyja halálhírét.
„Egy óra múlva már nem kommunikált, később pedig elkezdett verekedni a betegtársaival, amit korábban soha nem csinált” – számolt be az egy éve történtekről K. Lajosné, aki szerint az esetet követően Róbert egy 10 alkalmas RES- (elektrosokk-) kezelést kapott. A történtek előzményeihez hozzátartozik, hogy más forrásból származó információink szerint a fiú korábban többször is megverte édesanyját, és önmagára is veszélyes.
K-né állítása szerint fiát az állapotának drasztikus romlását eredményező kezelés után „össze-vissza gyógyszerezték, egy éve leszíjazva tartják, nem mosdatják, nem sétáltatják, egyáltalán nem foglalkoznak vele, így 96 kilóról 60 kilóra fogyott, a feje pedig el van deformálódva a fekvéstől”.
Beszáll a CCHR
K. Lajosné tehát egyértelműen a RES-kezeléshez köti fia állapotának drasztikus romlását, és azt szeretné, ha egy másik kórház venné át Róbertet, a Jahn Ferencben ugyanis K-né szerint „megállt a tudomány” és nem tudják beállítani a gyógyszerezését; eddig a cukorbetegségtől az epilepszián át a paranoid skizofréniáig nyolc féle betegséget diagnosztizáltak nála. Az édesanya a tavaly augusztusban történtek óta leszíjazott Róberttel szembeni bánásmódnak tudja be, hogy bár szerinte a fiú „tudata hetekig teljesen ép, a szíjak viszont annyira zavarják, hogy olyankor hirtelen elkezd rángatózni, remegni és agresszív lesz”.
> Jogi keretek
A pszichiátriai betegek kezelésének szabályait az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről), valamint egy egészségügyi miniszteri rendelet, a „60/2004. (VII. 6.) ESzCsM rendelet a pszichiátriai betegek intézeti felvételének és az ellátásuk során alkalmazható korlátozó intézkedések szabályairól” rögzíti.
A K. Róbert kezelésével szembeni legfontosabb kifogások tárgya, a RES-kezelés Magyarországon legálisan alkalmazható; az elektrosokk használatát egyetlen, a pszichiátriai betegellátásra vonatkozó jogszabály sem tiltja.
A beteg fiú anyja a kórházban uralkodó általános állapotokat úgy jellemezte: „egy istállóban is nagyobb rend van, ez tűrhetetlen: az ápolók ordibálnak a betegekkel, röhögcsélnek, kávéznak, s nekem kell kicserélnem az ágytálat és a kacsát, különben a fiam a saját vizeletében fekszik, mert nem tud talpra állni”.
Az elmúlt közel másfél évben egyetlen hónap volt, amikor Margó biztonságban érezte a fiát. Ironikus módon akkor, amikor Róbertet az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) kezelték. Itteni kezelése azért tartott ilyen rövid ideig, mert megkezdődött az intézmény felszámolása, amit éppen a pszichiátriát áltudománynak bélyegző szcientológusok, főképp maga a Róbert ügyét idén májusban zászlajára tűző CCHR szimpatizánsai üdvözöltek kitörő örömmel.
Róbert egy hónapos OPNI-beli kitérője után tehát visszakerült a Jahn Ferenc Kórházba; édesanyja pedig idén májusban – az őt kezelő kardiológus közvetítésével – kapcsolatba került a CCHR-rel. K-né még a munkatársainkkal augusztusban folytatott beszélgetés idején sem tudott arról, hogy a CCHR-nek köze van a Szcientológia Egyházhoz (ez utóbbiról nem is hallott korábban), így azzal sem lehetett tisztában, hogy Róbert esete a szcientológusok és a pszichiáterek között több mint fél évszázada zajló háború mellékhadszínterévé vált.
Életre-halálra
A háború azóta tart, hogy az 50-es években intézményesült szcientológia alapját képező módszertani művek közül az első napvilágot látott. A Szcientológia Egyház későbbi alapítója, Ron L. Hubbard 1950-ben jelentette meg a Dianetika – a szellemi egészség modern tudománya című könyvét. Hubbard követői szerint a későbbi vallásalapító és a pszichiátria művelői között gyorsan elmérgesedett viszony oka az volt, hogy a pszichiáterek „zárt köre” feltette magának a kérdést: „hogyan várhatnának magas fizetést a pszichiáterek, ha az utca embere többet tud az elméről, mint ők?”
„1950. május 9-én [ezen a napon jelent meg a Dianetika első kiadása] két egymással ellentétben álló erő szabadult el. Az egyik oldalon a hétköznapi emberek százezrei, akik hatalmas sikerrel alkalmazták a technológiát. A másik oldalon a praktizáló orvosok és pszichiáterek zárt körét lehetett látni, akik semmit sem tudtak az emberi elméről, és még csak nem is ismerték a Dianetikát. Mindenesetre biztosak voltak abban, hogy egy olyan kézikönyv, amellyel bárki javíthat önmagán, súlyos pénzügyi veszteséget jelentene az egészségügyi alapítványoknak. 1950. május 9-e nemcsak a Dianetika születésének lehetett tanúja, hanem a pszichiátria első „lövésének” is, amely elindított egy háborút” – így fest a pszichiáter-szcientológus szembenállás kezdeteinek szcientológus elbeszélése.
„A Dianetika egyfajta pszichoterápiás módszert vázol” – mondta ugyanerről a műről a Demokratának 2000-ben adott interjújában Veér András pszichiáter, aki 2006-ban bekövetkezett haláláig a magyarországi szcientológus-ellenes küzdelem kulcsfigurája volt. Veér szerint „az egészen látszik, hogy olyasvalaki írta, akinek semmiféle pszichológiai szakértelme nincs, különböző filozófiai irányzatokból önkényesen kiragadott elemek, néhány pszichiátriai módszer félreértelmezése és az ebből leszűrt rossz konklúziók gyűjteménye”. Veér a Hubbard-féle módszer fő veszélyét abban látja, hogy az „a tudatalattit megközelíti, azonban a hibás módszerek miatt komoly károkat okoz”.
Levelek a miniszternek
Hogy Magyarország hadszíntér lett a szcientológus-pszichiáter háborúban, azt nem csupán Veér Andrásnak az 1990-ben Magyarországon egyházként bejegyzett szcientológusokkal vívott küzdelme bizonyítja, de az a már említett és viszonylag jól dokumentálható lobbizás is, amelyet néhány hónapja épp a CCHR fejtett ki az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézet bezárása érdekében.
A címzett. Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter (Fotó: Járdány Bence)
„Az egészségügyet érintő reformok és átalakítások kapcsán korábban szóba került, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI, más néven sárga ház vagy Lipót, a korábban Veér András vezette intézet), amely tulajdonképpen az egész magyarországi pszichiátriának egyfajta központként szolgál, nem kerül rá az államilag támogatott kórházak listájára!” – ezzel a felütéssel indult az az Indymedián közzétett felhívás, amelyben „a CCHR munkatársai” a Bizottsággal, illetve a Szcientológiai Egyházzal szimpatizáló, vagy az OPNI bezárásával más okból egyetértő állampolgárokat igyekeztek rávenni, hogy levélben kérjék Molnár Lajos akkori egészségügyi minisztert az intézmény felszámolására.
„Az egészségügyi miniszter, Molnár Lajos az, aki dönteni fog az intézet sorsáról. Írj levelet az egészségügyi miniszternek, amelyben tudatod vele, hogy az OPNI bezárása a megfelelő lépés! Gyorsnak kell lenni, mert valószínűleg már csak néhány nap van hátra a döntésig!” A kezdeményezők mellékeltek „néhány fontos szempontot”, amelyet a levélíróknak érdemes figyelembe venniük:
„A leveled legyen reális, érthető, ne tartalmazzon külső olvasó számára semmi furcsa gondolatot! Ha csak egy mód van rá, saját tapasztalatból, saját gondolataidból írd meg a levelet, amelyen azután tényleg látszik, hogy a Te originációd (saját magad által indított, önálló kommunikáció)! Nem kell a levélben említeni a Szcientológiát (sem a CCHR-t), ez most nem erről szól. Az „átlagember” nézőpontjából kell megírni a levelet.” Az útmutatók alapján összeállított egyik levél itt olvasható.
„Itt kőkemény tényekről van szó”
A CCHR K. Lajosnét – utóbbi állítása szerint – azzal kecsegtette, hogy Róbert rövidesen elkerülhet a Jahn Ferenc Kórházból egy másik intézménybe. Mindezt a média figyelmének felkeltésével látták kivitelezhetőnek; ennek eszköze volt a szervezet MTI-közleménye. Eközben – K-né elmondása szerint – a szervezet vele kapcsolatot tartó képviselője tévéstábok érkezését vetítette előre, akiket csak a nyári szabadságolások tartanak vissza attól, hogy beszámoljanak Róbert sorsáról.
A CCRH magyarországi szervezetének elnöke szerint Róbert esete azoknak az emberi jogi visszaéléseknek a tipikus példája, amelyek a pszichiátriai kezelések során történnek. Dobos János kérdésünkre elmondta: nemzetközi szinten ezrével fedtek fel ilyen eseteket, ám ezek csekély nyilvánosságot kaptak, holott sok emberéletet tesznek tönkre velük. Az elnök azt is hozzáfűzte, hogy tízből kilenc ember valószínűleg nem tud arról, hogy Magyarországon még alkalmazzák a RES-kezelést.
Dobos szerint, ha már megtörtént a visszaélés, nehéz bármit tenni, de igyekeznek anyagi kompenzációt kiharcolni az érintettek számára, illetve helyreállítani az önbecsülésüket. A szervezet elnöke szerint „ez messze nem ideológia, itt kőkemény tényekről van szó”.
„Engem a törvény köt”
A médiafigyelem felkeltése mellett a CCHR az ÁNTSZ-hez és az Egészségbiztosítási Felügyelethez (EBF) fordult K. Róbert ügyében. Az ÁNTSZ a panaszt továbbította a kórház vezetése felé, akik információink szerint már lezárták a belső vizsgálatot.
„Be kell tartanom a hivatalos utat, nem adhatok ki semmilyen információt a fiúról. A pszichiátrián kezelt betegeket ugyanis rendkívüli szabályok védik” – mondta a Hírszerzőnek Gerő Gábor, a Jahn Ferenc Kórház főigazgatója. Mint közölte, ebben az esetben teljesen meg van kötve a keze, ezért nem tudja magát és kollégáit megvédeni az igaztalan állításokkal szemben. „Vannak, akik szabadon védekezhetnek, de engem törvény köt” – hangsúlyozta az igazgató.
Az ügy érdemi kivizsgálása egyébként mind az ÁNTSZ-nél, mind az EBF-nél folyamatban van. „A kórháztól már megkaptuk a jelentést, de mi is kiküldtük a Szakfelügyeleti Intézet biztosát. Ő már megvizsgálta a fiút és minden dokumentációt átnézett” – mondta lapunknak Kányádi Erzsébet, az ÁNTSZ Közép-magyarországi Regionális Intézetének osztályvezetője. Arra azonban még nem tudott pontos választ adni, hogy mikor fejeződik be a vizsgálat. Az EBF-től azt az információt kaptuk, hogy körülbelül 30 nap múlva zárják le a pszichiátrián fekvő fiú ügyét.
